185432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indén-származékok előállítására
1 185 432 2 Y és n jelentése a fentivel egyező — valamely savval való kezelése útján. A fent leírt reakciósorozatot vázlatosan a csatolt rajz szerinti (A) reakció-folyamatábra (a), (b) és (c) lépései szemléltetik. Az eljárás gyakorlati kivitele során a (a) reakciólépést valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, előnyösen valamely éterben, mint dietil-éterben, tetrahidrofuránban vagy dimetoxi-etánban, 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten folytatjuk le. RM általános képletei fémszármazékként előnyösen valamely lítiumszármazékot, például fenillítiumot, butii-lítiumot vagy lítium-diizopropilamidot alkalmazunk, amely esetben az (a) reakciólépést előnyösen alacsonyabb, 0 °C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A (b) kondenzációs reakció ugyanolyan oldószerekben folytatható le, mint az (a) reakciólépés; célszerűen 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozunk. Ha RM általános képletű fémvegyületként valamely litiumszármazékot alkalmazunk, akkor a (b) reakciólépést is 0 °C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten folytatjuk le. A (c) reakciólépést, amelyben a jelenlevő (Y) eltávolítható védőcsoportot hidrogénatomra cseréljük ki, önmagukban ismert módszerekkel lehet lefolytatni, így például ha Y trifenil-metil-csoport, akkor a (c) reakciólépésben a (VII) általános képletű vegyületet valamely sav, például sósav víz és alkohol elegyével készített oldatával kezeljük, 20 °C és 70 °C közötti hőmérsékleten. Az Y helyén trifenil-metil-csoportot tartalmazó (VI) általános képletű piperidinszármazékok a (VIII) általános képletű észterekből — e képletben n = 1, 2 vagy 3 és R’ rövidszénláncú alkilcsoportot, például metilvagy etilcsoportot képvisel — állíthatók elő trifenil-metil-kloriddal való reagáltatás és a kapott (IX) általános képletű észterek — e képletben n és R’ jelentése a fentivel egyező — lítium-alumínium-hidriddel történő redukálása, majd a kapott (X) általános képletű alkoholok — ahol n a fenti jelentésű — tozil-kloriddal való reagáltatása útján. A (VIII) általános képletű észterek trifenil-mctil-kloriddal való reagáltatását előnyösen 20 °C és25°C közötti hőmérsékleten, valamely bázis, előnyösen valamely tercier amin, például trietil-amin jelenlétében, valamely, a reagáló anyagok oldására alkalmas és a reakció szempontjából közömbös oldószerben, például kloroformban folytatjuk le. A (IX) általános képletű észterek lítium-alumínium-hidriddel történő redukciója valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, előnyösen valamely éterben, például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban, 0 °C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten folytatható le. A (X) általános képletű alkoholokat tozil-kloriddal 0 °C és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, valamely bázis, előnyösen valamely amin jelenlétében reagáltatjuk. Előnyösen piridint alkalmazunk, amely oldószerként és egyúttal bázisként is szerepel a reakcióelegyben. A (III) általános képletű új vegyületek a találmány értelmében valamely (XI) általános képletű aminoalkohol - e képletben X és n jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt megadottal, Z pedig hidrogénatomot vagy valamely savas közegben eltávolítható védőcsoportot, például trifenil-metil-csoportot képvisel, az -OH hidroxilcsoport pedig cisz- vagy transz-helyzetben áll a piperidil-alkil-csoporthoz képest - állíthatók elő, savas közegben lefolytatott dehidratáció útján. Ezt a reakciót vázlatosan a csatolt rajz szerinti (d) reakcióvázlat szemlélteti. A (d) reakció önmagukban ismert módszerekkel folytatható le, amelyek alkalmasak az alkoholok savas közegben történő dehidratálására és így olefin-jellegű vegyületté való átalakítására; ilyen módszereket például R. B. Wagner és H. D. Zook (Synthetic Organic Chemistry, 32. old., J. Wiley and Sons, 1965) munkája ismertet. Egy ilyen előnyös módszer abból áll, hogy a (XI) általános képletű amino-alkoholokat kénsav 2n—6n koncentrációjú vizes oldatával, vagy sósav víz és alkohol elegyével készített oldatával kezeljük 40 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten. A (XI) általános képletű amino-alkoholok a (Xla) általános képletű ketonok — e képletben X és n jelentése megegyezik az (1) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Z jelentése pedig a (XI) általános képlet alatt megadottal egyező — redukciója útján állíthatók elő. Erre a célra redukálószerként például lítium-alumínium-hidrid vagy valamely más alkalmas fémhidrid használható, valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, előnyösen valamely éterben, például dietil-éterben vagy tetrahidrofuránban. A reakciót 0 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. A (IV) általános képletű új vegyületeket a találmány értelmében a (II) vagy (III) általános képletű vegyületek vagy sóik katalitikus hidrogénezése útján állíthatjuk elő. Ez a hidrogénezési reakciót valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten, 1—50 bar hidrogén-nyomás alkalmáazásával folytathatjuk le. Oldószerként például valamely alkohol, mint metanol vagy etanol, vagy pedig valamely sav, mint ecetsav alkalmazható. Hidrogénezési katalizátorként nikkel-, palládium-, ródium-, ruténiumvagy platina-katalizátorok használhatók. Ha az X helyén klóratomot tartalmazó vegyületből indulunk ki, akkor oldószerként előnyösen ecetsavat, katalizátorként platinát alkalmazunk és a hidrogénezést a légköri nyomásnak megfelelő hidrogén-nyomáson folytatjuk le. A (IV) általános képletű új vegyületek előállíthatok a találmány értelmében a (XII) általános képletű vegyületek - e képletben X és n jelentése megegyzik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, a piridil-alkil-csoport az indén-gyűrűrendszer 2- vagy 3- helyzetéhez kapcsolódik és képletben a szaggatott vonal egy lehetséges második kötést jelent — katalitikus hidrogénezése útján is - ezt a hidrogénezési reakciót ugyanolyan körülmények között folytathatjuk le, amint ezt fentebb a (II) illetőleg (111) általános képletű vegyületek 1 idrogénezésére vonatkozólag megadtuk. A találmány szerinti eljárás fentebb ismertetett változatai, valamint a leírt egyéb előállítási reakciók során kapott reakcióelegyeket a szokásos fizikai (bepárlás, oldószeres extrakció, deszlillálás, kristályosítás, kromatográfia stb.) vagy kémiai (sóképzés és a bázis újbóli felszabadítása) módszerekkel kezelhetjük a kapott termékek kinyerése céljából. Az (I) általános képletű 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
