185427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás luteinizáló hormont felszabadító hormon-antagonisták előállítására
185 427 A Ph-szimbólum jelentése fenilcsoport, és a —Phjelenlése 1,4-fenilén-csoport. Ac jelentése „acetilcsoport”. Succ jelentése „HOOC— -(CH2)2-CO” csoport, azaz succinil-csoport, egy 3- karboxi-l-propionilcsoport. 5 Az itt használt rövidítések, melyeket az aminosavak és a védőcsoportok jelölésére használunk, általában az IUPAC-IUB Commission on Biochemical Nomenclature ajánlásain alapulnak. Id. Biochemistry II, 1726(1972.). Például a t-Boc jelentése t-butil-oxi-karbonil-csoport, iq Z jelentése benziloxi-karbonilcsoport, Tos jelentése tozilcsoport és Bzl jelentése benzilcsoport. A különböző aminosavak jelölésére használt rövidítések a következők: Ala, alanin; Arg, arginin; Gly, glicin; Leu, leucin; Phe, fenil-alanin; Pro, prolin; Ser, serin; Trp, triptofán; és 15 Tyr, tirozin. Az összes itt leírt aminosav L-konfigurációjű, hacsak másként nem jelöljük. Például D-Ala a D- alanil-csoport, a D-Phe viszont D-fenilalanilcsoport, D-Trp egy D-triptofil csoport. A találmány szerinti LH-RH analógokat sav-addícíós 20 sók alakjában is előállíthatjuk. A sóképzésre alkalmas szerves savak közül megemlítjük pl. az ecetsavat, tejsavat, borostyánkősavat, benzoésavat, szalicilsavat, metán-szulfonsavat, és a p-toluol-szulfonsavat, valamint polimer savakat, mint például csersav, vagy karboxi- 25 metil-ceilulóz. A sóképzésre alkalmas szervetlen savak közül a következőket említjük; halogénhidrogénsavak, például sósav, továbbá kénsav, vagy foszforsav. Adott esetben egy bizonyos sav-addíciós só más sav addíciós sójává is átalakítható, az átalakítás úgy történhet, hogy 30 a nem-mérgező, -gyógyászatilag elfogadható savval alkotott sót a megfelelő ioncserélő gyantával kezeljük, R. A. Boissonnas és munkatársai által leírt módszer szerint [Helv. Chim. Acta., 43, 1349 (I960)]. Alkalmas ioncserélő gyanták például a cellulóz kationcserélők, pél- 35 dául karboxi-metilcellulóz, vagy a kémiailag módosított hálós szerkezetű dextrán kationcserélők, mely utóbbiakat Sephadex C kereskedelmi néven árulják. Továbbá, az erősen bázikus anioncserélő gyanták, például azok, melyeket J. P. Greenstein és M. Winitz sorolnak fel a 40 „Chemistry of the Amino Acids” (John Wi-ey and Sons, Inc., New York and London, 1961, Vol. 2. p. 1456) című könyvben. Ezeknek a gyógyászatilag elfogadható sav-addíciós sóknak az előállítása is a találmány tárgyát képezi. 45 így tehát a találmány tárgyát képezik azoknak az (I) általános képletű vegyületeknek az előállítása is, amelyekben a HOOC—(CH2)n— CO— csoport, amelyben n értéke 2—6-ig terjedő egész szám, valamely gyógyászatilag elfogadható szerves és szervetlen bázissal alkotott sói- 50 nak előállítása is. Ezek a sók ugyanolyan hatékonyak, mint azok a savak, amelyekből származnak. A savak nagyon jó kihozatallal alakíthatók át a megfelelő gyógyászatilag elfogadható sókká úgy, hogy az illető savat a megfelelő szervetlen vagy szerves bázissal közömbösít- 55 jük. Ezen savak előállítására alkalmas szervetlen bázisok például a hidroxidok, karbonátok, hidrogén-karbonátok, a gyógyászatilag elfogadható alkáli-fémek vagy alkáliföldfémek, pl. nátrium, kálium, magnézium, kalcium és hasonlók alkoxidjai. Az alkalmas szerves bázisok közül 60 megemlítjük az aminokat, köztük a mono-, di- és trialkilaminokat, azokat az alkilcsoportokat, melyek legfeljebb 3 szénatomot tartalmaznak, például metil-amin, dimetil-amin, trimetil-amin, etilamin, di- és trietil-amin, N-metil-N-etilamin, és hasonlók, továbbá mono-, di- és 65 trialkanolaminokat, amelyek alkanol csoportjai legfeljebb három szénatomot tartalmaznak, például mono-, di-, é: trietanol-amin. A (II) általános képletű vegyületek közül azokat használhatjuk előnyösen, amelyekben X, R1-Rs-ig bezárólag, valamint Y jelentése a fenti, R6 jelentése a szerin hidro alcsoportját védő csoport, amely lehet 2-brómbenzciloxi-karbonil-, benzil-, acetil-, tozil-, benzoil-, tercbutil-, tetrahidropira-2-yl-, tritil-, 2,4-diklórbenzil- vagy benziloxi-karbonil-csoport; R7 jelentése hidrogénatom, vágj' 1 tirozin hidroxil csoportját védő csoport, mely az R6 védőcsoportjai közül választható és R8 jelentése az arginin N5, Nw és Nw nitrogén atomjait védő csoport, amely tozil-, nitro-, benziloxi-karbonil-, vagy adamantiloxi-karbonil-csoport. A (II) általános képletű vegyületek másik célszerű alakja olyan, ahol a szerin és tirozil csoportok nincsenek védve és az arginin csoportot valamely erős sav addíciós só formájába védjük, például sósavval, p-toluonszulfonsavval, vagy kénsawal alkotott savaddíciós sók formájában. A találmány szerint előállított vegyületek értékes LHRH ar.tagonizáló tulajdonságát a szabványos farmakológiái eljárással demonstráljuk. A hatás demonstrálható például A. de la Cruz et. al., Science, 191, 195 (1976), által hírt vizsgálattal. Ennél a módszernél ivarérett nőstény patkányokat használunk (Charles River Breeding Labort tories, Boston, Mass., USA) melyek körülbelül 200 g súlyúak és normális 4 napos ciklussal rendelkeznek. Az analógokat 20%-os propilén-glíkolban, fiziológiás só oldatban adagoljuk (ld. 2. táblázat), vagy kukorica olajban szuszpendálva (Id. 1. táblázat) az oestrus előtti napon déli 12 órakor. Másnap a patkányokat elpusztítjuk, a petevezetéküket és az uterust sós vízzel kimossuk és a mosófolyadékoí megvizsgáljuk, van-e benne pete. A különböző analógokkal elvégzett vizsgálati eredményeket a II. táblázat mutatja. Az I. táblázatban azokat az (I) általános képletű vegyületeket hasonlítjuk össze a (7). példa szerint előállított vegyüiettel, illetve a korábban ismert (Ac-D-Phe1, D-Phe2, D-Trp3,6)-LH-RH vegyületekkei, amelyekben X jelentése acetilcsoport, R1 jelentése D-Phe, R2 jelentése D-p-Cl-Phe, R3 jelentése D-Trp, R4 jelentése D-Trp és R5 jelentése Gly. Mint fent megjegyeztük, az 1. és 2. táblázatban közölt vegyületeket különböző hordozók kíséretében adagoltuk. 1. táblázat Peteérést gátló hatások összehasonlítása Peptid Dózis Ovuláció %-os meg kimaradása (Ac-D-Phe1, D-p-Cl-Phe2, 31 D-Trp3,6 )-LH-RH 15 (Ac-D-Phe1, D-Phe2, 250 D-Trp3e )-LH-RH* 100 100 100 100 40 *K. Channabasavaiah és J. M. Stewart, Biochem. Biophys. Rés. Commun., 86, 1226 (1979). 3
