185414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fafurnér és hőre lágyuló műanyag egyesítése útján képzett felületbevonó anyag, főképpen butoralkatrészek felületi bevonására alkalmas termék előállítására

185 414 2 A találmány tárgya eljárás fafurnér és hőre lágyuló műanyag ragasztó egyesítése útján képzett felületbevonó anyag, főképpen bútoralkatrésx.ck felületi bevonására alkalmas termék előállítására. A faiparban ismeretesek azok a felületbevonó eljárá­sok, amikor fafurnér lapokból — illesztéssel és ragasztás­sal — terítéket képeznek, a bevonni kívánt bútoralkat­rész (pl.: faforgácslap szekrényajtó) felületét ragasztó­­anyaggal (pl.: hőre keménycdő műgyanta ragasztóval) vonják be, majd a furnér teríték ráhelyezése után présbe (pl.: hőprésbe) helyezik és a ragasztóanyag kikeménye­­dése után ily módon furnérral tartósan bevont bútor­elemeket nyernek. Hátránya, hogy a változatos méretű bútorelemek felületi bevonására szolgáló fafurnér teríték -- szabvá­nyos furnér kölegekböl történő - kialakítása sok mun­kával és kb. 30—40% anyagveszíeséggel jár és mind­emellett költséges, nagy helyigényű illesztő-, valamint ragasztóanyag-felhordó berendezések és hőprések szük­ségesek. Hátrány az is, hogy a fafurnér teríték-képzés, ragasztófelhordás, préselés és az azt követő pihentetés időigényes, a bútorgyártás munkafolyamatát bonyo­lulttá teszi és indokolatlanul meghosszabbítja. További hátrány még, hogy mivel a furnérozáshoz prés vagy szorítóberendezés elengedhetetlenül szükséges, ezért a felületi bevonást csak a prés és hozzá tartozó eszközök­kel rendelkező gyárakban vagy műhelyekben lehet el­végezni. A szaktudással nem rendelkező (pl.: magán) felhasználók számára — mivel furnér illesztő és prés berendezésekkel általában nem rendelkeznek — a termé­szetes fafurnérok felhasználása (pl.: bűtorszerkezeti és díszítő elemek felületének bevonása) nem lehetséges. Megoldatlan a furnérozott bútorfelületek utólagos javí­tása és felújítása is az eszközökkel és szaktudással nem rendelkezők számára. A jelenleg ismert, sok munkát igénylő furnérozási el­járás miatt a bútorgyártásban a természetes fafurnér alkalmazása indokolatlanul háttérbe szorult, annak elle­nére, hogy a nemesfa borítás (0,5-0,7 mm vastag fa­furnér felragasztás) a fafeldolgozás egyik leggazdaságo­sabb lehetősége az alacsonyértékű fák és fapótló anya­gok (pl.: farostlemezek, forgácslapok) értékének növelé­sében. A természetes fafurnér felhasználási körének bő­vítését akadályozza áz is, hogy a szabványos furnérköte­­gekből az ismert eljárásokkal növelt felületi méretű, élő­munkáit (pl.: felcsévélt.) terítékek a furnér rostmenti iepedckenysége miatt nem képezhetők, mely a fafurnér alacsony (kb. 35—50 kp,km*), rostra merőleges szakító­szilárdságára vezethető vissza. A jelenleg ismert és forgalmazott szabványos fafurnér kötegek megmunkáltsági foka alacsony, azt a bútoripar csak közvetett módon, sok munkával képes felhasználni, a szakértelemmel nem rendelkezők számira pedig gya­korlatilag feldolgozhatatlan. A tömegesen rendelkezésre álló nemes fafurnérok felhasználási körének lényeges ki­­terjesztése a találmány szerinti eljárással, vagyis a szab­ványos fafurnér kötegek előzetes (pl.: végtelenített) terítékképzésével és arra ragasztóanyag előzetes felhor­dásával megvalósítható. Találmány szerinti eljárással a fafurnér teríték rostra merőleges szakító szilárdsága a felhordott egybefüggő olvadékragasztó réteggel (kb. 200-250 kp/crn2 értékre) megnövelhető és ezáltal fokozott mértékben előmunkált, szakadás és törésmentesen kezelhető, mindenki számára kevés munkával és egyszerű eszközökkel előnyös módon 1 feldolgozható új, természetes í’a felületű bevonöanyag nyerhető, miáltal a fafurnér felhasználási lehetősége lényeges módon kibővül. A bútoriparban ismeretesek azok az eljárások is. ami­kor a furnérral bevonni kívánt felületeket magas hőmér­sékletre (kb. 160—280 °C) felmelegíteit hőre lágyuló olvadék ragasztóval kenik be, majd a felült tre kb. 1-2 sec el le! le után fafurnér szalagot vezetnek fel és nyomás (pl. : nyomógörgők) alkalmazásával a furnért a felületre préselik, mely a ragasztó gyors kihűlése után a felületre feltapad. Háiránya, hogy ily módon csak viszonylag keskeny (kb. 2-8 cm) furnércsíkok felragasztó??, lehetséges és mindemellett bonyolult - előtolóművel, ragasztoic-1- hordóval és nyomögörgőkkel ellátott - gépi berendezé­sek alkalmazása szükséges. A fa és műfa lemezgyártásban ismeretesek azok az el­járások, amikor az összeragasztani kívánt rétegek közé műgyanta film ragasztót helyeznek ei, majd présben tar­tósan hő és nyomás alkalmazásával a rétegeket egységes lemezzé ragasztják össze. Hátránya, hogy a ragasztó és borító rétegek külön-külön történő kezdése- és össze­állítása bonyolult, aminek folytán a préselés időigényes, mindemellett a füm-ragasztók drágák, kezelésük és fel­használásuk munka- és helyigényes. Találmány szerinti eljárás során a szabványos fafurnér kötegekből - a bútorgyártástól és egyéni jellegű felhasz­nálástól elkülönítve, attól függetlenül, előregyártva - gazdaságos módon (kb. 15-20% anyag megtakarítása mellett nagyméretű - (előnyösen 5-6 m hosszú) vagy végtelenített, ill. szalagszerű terítéket képezünk, maid a teríték hátoldalát olvadék ragasztó réteggel vonjuk be cs ily módon a ragasztó anyagrétegével egyesített, ill. a ragasztó rétegét magán hordó, felragasztásra kész ter­mészetes fafurnér felületű bevonóanyagot nyerünk. Előnye, hogy az előregyártott, hátoldalán olvadék ra­gasztóval bevont fafurnér terítékből levágott lapok a bútorgyárakban egyszerű (kevés eszközt igénylő) és gyors eljárásokkal (pl.: hőközlő hengerléssel, nagyfrek­venciás vagy mikrohullámú pillanatnyi felmelegítéssel és rövid ideig tartó nyomás alkalmazásával) felragaszt­hatok a bútorszerkezeti elemek (pl.: faforgácslap szek­­rényoldalak) homlokfelületére és éleire. A ragasztási munkafolyamat az olvadékragasztó gyors felmelegítése, majd ezt követően 3-4 sec alatt történő szintén gyors lehűtése után befejeződik, ily módon a furnérozás mun­kaigénye a jelenleginek kb. 1/4—1 /5-ére csökken és mind­emellett egyszerű és folyamatos üzemű felületbevonó berendezések alakíthatók ki, melyek a jelenlegi szakaszos préselési eljárásokhoz viszonyítva (pl.: az anyagmozgatás jelentős csökkenése miatt is) rendkívül gazdaságos. Előnye a felületbevonó eljárásnak az is, hogy mivel az olvadék ragasztó vizet nem tartalmaz, a furnérozott fa vagy műfa szerkezeti elemben utólagos - vízfelvétel hatására bekövetkező - vetemedés vagy méretmódosulás nem jön létre. A találmány szerinti eljárással kialakított, végtelení­tett, hátoldalán olvadék ragasztóval bevont fafurnér terí­téket a szakértelemmel nem rendelkezők is előnyös mó­don felhasználhatják bútor és dekorációs felületek ter­mészetes fafurnérral történő tartós bevonására, mely munkaművelet során a végtelenített fafurnér terítékből a bevonni kívánt bútorfelület méretének megfelelő lapot (pl.: háztartási ollóval vagy hegyes késsel) levágjuk, a bevonandó felületre helyezzük, majd fűtött vasaló (pl.: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 o

Next

/
Oldalképek
Tartalom