185378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirazol-származékok előállítására
1 185 378 2 atom, így kalcium- vagy magnéziumatoin, azzal a megkötéssel, hogy ha M alkálifématomot jelent, n értéke 1, ha M alkáliföldfématomot képvisel, n értéke 2. Bizonyos esetekben előnyösnek bizonyulhat katalizátor alkalmazása a reakció során. Ha például a fent említett ketonokat, ciklusos étereket vagy aromás szénhidrogéneket használjuk oldószerként, a reagáltatást előnyösen katalizátor jelenlétében, például 18-crown-6 típusú koronaéterek jelenlétében végezzük, ahol a fenti típusú katalizátorok közül maga az alapvegyület a legelőnyösebb. A katalizátort körülbelül 0,1-10 súly%, előnyösen 1-5 súly % mennyiségben adagoljuk, a (VII) általános képletű karbonsav mennyiségére számítva. A következő lépést ugyanúgy hajthatjuk végre, mint a C) lépés első lépésében szereplő hidrolízist. A következőkben a b) lépés második változatát tárgyaljuk, amely szerint a dekarboxilezést hajtjuk végre először, majd ezt követően reagáltatjuk a kapott terméket egy (VII) általános képletű karbonsavsóval és hidrolizáljuk. Az első, dekarboxilezési lépést egyszerűen úgy végezhetjük, hogy a (VI) általános képletű vegyületet oldószer jelenlétében melegítjük. Oldószerként előnyösen a reakció szempontjából inert oldószert használunk. Ilyen oldószerek például a szerves savak, például a hangyasav, ecetsav és propionsav, és az aromás szénhidrogének, például a benzol, toluol és xilol. A reagáltatást 50 °C és 250 °C közötti, legelőnyösebben pedig 80 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük. A reakcióidő a hőmérséklettől függően változik. A reakció rendszerint néhány perc és 3 óra közötti idő alatt válik teljessé. Dekarboxilezéssel egy (X!) általános képletű vcgyiilethez jutunk, ahol Rj és X a korábbi jelentésű. Ez az intermedier izolálható a (VII) általános képletű karbonsavsóval történő reagáltatás előtt, de a reakcióhoz maga az intermediert tartalmazó reakcióelegy is felhasználható. Az említett intermedier és a (VII) általános képletű karbonsavsó reakciója ugyanolyan körülmények között hajtható végre, mint a (VI) általános képletű és a (VII) általános képletű vegyületek korábban részletezett reakciója. A (XI) általános képletű és (VII) általános képletű vegyületek reakciójának termékei a (X) általános képletű intermedierek. A kapott (X) általános képletű vegyületek hidrolízisét a korábban tárgyalt módon végezhetjük. Végül, az E) lépés utolsó, c) lépését ismertetjük. Ha a (VI) általános képletben R4 egy -CONH2 csoport, a (VI) általános képletű vegyületek és a (VII) általános képletű karbonsavsók reagáltatását ugyanúgy végezhetjük, mint az E) lépés b) részlépésében. Az aciloxilezett termék egyidejű hidrolízise és dekarboxilezése ugyanúgy hajtható végre, mint a C) lépés szerinti savas hidrolízis esetében. A kapott (VIII) általános képletű tennék elkülönítése úgy történhet, hogy a szerves oldószert valamilyen ismert módon, például desztillálással elkülönítjük, majd a pH-értéket körülbelül 4-rc állítjuk be és szűréssel összegyűjtjük a leülepedett kristályokat, ha vizet és egy szerves oldószert tartalmazó oldószer elegyben dolgozunk. A találmány további részleteit a következő példákkal szemléltetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra kívánnánk korlátozni. 2,50 g 3,5-dimetil-4-etoxi-karbonil-ftálsavanhidrid és 4,35 g metoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán elegyéhez 10 ml benzolt adunk, és az elegy et szobahőmérsékleten, keverés közben 4 órán át reagáltatjuk. Ezután az oldószert ledesztilláljuk csökkentett nyomáson, majd a kapott nyersterméket 150 g szilikagélből készült oszlopon kromatografáljuk, az előhíváshoz benzol és etilacetát elegyét használva. így a következő két geometriai izomert kapjuk: (Z)-5,7-dimetil-6-etoxi-karbonil-ftalid-A3,“-ecetsavmetil-észter, 2,20 g (72,3%), óp.: 122,0-122,5 °C és (E)-5,7-dimetil-6-etoxi-karbonil-ftalid-A3,<i-ecetsavmetil-észter, 0.34 g (11,2%), op.: 134—136 °C. 1. példa 2 példa 3,72 g 3,5-dimetil-4-etoxi-karbonil-ftálsavanhidrid és 6,20 g etoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán elegyéhez 30 ml benzolt adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. Ezután a kivált kristályokat szűréssel összegyűjtjük, és így 1,23 g (25,8%) (Z)-5,7-dimetil-6-etoxi-karbonil-ftalid-A3,“-ecetsav-etil-észtert különítünk el, amelynek olvadáspontja 114-114,5 °C. A szűrletet koncentráljuk, és a maradékot szilikagélen, az 1. példában leírt módon oszlopkromatográfiásan különítjük el. így további 2,11 g (44,2 %) (Z)-5,7-dimetil-6-etoxi-karbonil-ftalid-A3,“-ecetsav-etil-észtert kapunk. A kromatografálással ezenkívül 0,80 g (16,8%) (E)-5.7-diinctil-6-etoxi-karbonil-ftalid-A3,a!-ccctsav-etilésztert is kapunk, amelynek olvadáspontja 105-108 °C. 3. példa 0,50 g 3,5-dimetil-4-metoxi-karbonil-ftálsavanhidrid és 0,97 g etoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán elegyéhez 3 ml benzolt adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük. A kivált kristályokat szűréssel összegyűjtjük, és így 0,26 g (40,1%) (Z)-5,7-dimetil-6- metoxi-karbonil-ftalid-A3'“-ecetsav-etil-észtert kapunk, amely 127-128,5 °C-on olvad. 4. példa 50 ml n-propanol és 4,70 g 80%-os vizes hidrazinhidrát oldat elegyéhez 2,48 g (Z)-5,7-dimetil-6-etoxikarbonil-ftalid-A3'“-ecetsav-etil-észtert adunk, maid az elegyet visszafolyatás közben, 110 °C-on 10 órán át forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük és a kivált kristályokat szűréssel összegyűjtjük. 2,25 g (90,7%) 6,8-dimetil-7-etoxi-karbonil-l-ftalazon-4-ecetsaV-hidrazidot kapunk, amely 243 -245 °C-on olvad, miközben habzás közben bomlik. IR-spektrum: v (cm-1): 3320, 3180, 1724, 1655, 1604.1526,1280, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
