185223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sztreptokináz és plazminogén biner komplexét tartalmazó enzimszármazék előállítására

1 1X5 223 2 A találmány tárgya eljárás sztreptokináz és plaz­­minogén aktivátor komplexét tartalmazó enzim­származékok előállítására, melyek a vénás trombó­zis kezelésére használhatók. Ismeretes, hogy a sztreptokináz és a plazminogén enzim között létrejövő komplexek trombolitíkus szerként használhatók a vénás trombózis kezelésé­nél, A plazminogén egy béta-giobulin plazma, amely a fibrinbontó enzimnek, a plazminnak az inaktív prekurzora. A sztreptokináz a vörös vér­­sejt-oldó sztreptococcusok szekréciós terméke, mely nagy mennyiségben is olcsón előállítható. Ha a sztreptokinázt és plazminogént összekeverjük, kezdetben egy nagyon erősen, de nem kovalens kötéssel kötött binér komplex jön létre a kettő között. Ezután szerkezeti változás megy végbe a plazminogén komponensben, ami fehérjebontó ha­tással rendelkező katalitikus helyet lesz szabaddá. Ez a katalitikus hely azután felhasítja a peptid kötést először a sztreptokináz komponensben és másodszor a plazminogénben, amelyet plazminná alakit. A sztreptokináz és a plazminogén összeke­verésekor keletkező végső komplex, melyei nem egészen precízen „sztreptokináz/plazminogén komplexnek” neveznek, tulajdonképpen a piazmin és a sztreptokináz hasadási terméke közt létrejött komplex. Jelenleg nem ismeretes olyan módszer, amelynek segítségével izolálni lehetne a kezdetben képződött, a sztreptokináz és a plazminogén között kialakult binér komplexet, amely katalitikus hellyel rendelkezik, mielőtt a belső pepiid kötés hasadása végbemenne, mert ez a labilis komplex rögtön deg­radálódik. Az ilyen komplexek létezését azonban ki lehet mutatni, ha a katalitikus helyet blokkolják úgy, hogy a sztreptokinázt és a plazminogént p-guani­­din-benzoesav-p-nitrofenil-észter, mint acilezőszer je­lenlétében keverik össze. (Lásd: D. K. McClintock és P. H. Bell, Biochem. Biophys. Res. Comm. 43 694-702. old. (1979.) A 79 301 773.2 számú európai szabadalmi beje­lentésben olyan fibrinbontó enzimszármazékot ír­nak le, amelyben a fibrinbonlásért felelős kataliti­kus helyet blokkolják valamely csoporttal, amely bizonyos körülmények között hidrolízissel eltávo­lítható. Az itt leírt fibrinbontó enzimek egyike a sztreptokináz/plazminogén komplex. Minthogy ezt a komplexet úgy készítik, hogy először a sztrepto­kinázt és a plazminogént keverik össze, azután blokkolják a katalitikus helyet, a fenti szabadalmi bejelentésben leírt termék a „sztreptokináz/plazmi­­nogén komplex" blokkolt formája, azaz a már szét­hasított sztreptokináz és piazmin között kialakult komplex blokkolt formája. Azt találtuk, hogy a sztreptokináz és a plazmino­gén között kezdetben képződött binér komplexei is izolálhatjuk, ha e kettői feleslegben levő blokkoló­szer jelenlétében keverjük össze. Ez a komplex trombolitíkus szerként használható. Sőt ez sokkal homogénebb, sokkal hatásosabb és könnyebben elkészíthető, mint a 79 301773.2 számú európai szabadalmi bejelentésben leírt blokkolt „sztrepto­kináz/plazminogén komplex”. A találmány tárgya tehát olyan sztreptokináz és plazminogén binér komplexét tartalmazó enzim­származék előállítására vonatkozó eljárás, amely komplexben a fibrinbontó hatásért felelős kataliti­kus hely olyan csoporttal van blokkolva, mely hid­rolízissel eltávolítható, és a származék hidrolízisé­nek pszeudo-elsörendű sebességi állandója 10'6 sec“1 és 10-3 sec'1 közötti, 7,4-es pH-jú izotóniás vizes oldatban 37 °C-on. Mint előbb említettük, a p-guanidin-benzoil­­csoportot McClintock és Bell alkalmazta a sztrep­tokináz és plazminogén között kezdetben kialakuló komplex acilezésére. Itt azonban a kapott blokkolt származék csak a komplex aktív helyének titrálása aikalmával képződött. Továbbá, az eddigiek során néni történt említés arra vonatkozóan, hogy az ilyen blokkolt származékokat bárki izolálta volna, és arra sem, hogy azokat fibrinbontó szerként le­hetne használni. A találmány tárgya továbbá eljárás olyan sztrep­tokináz és plazminogén binér komplexét tartalma­zó enzimszármazék izolálására, amely komplexben a fibrinbontó hatásért felelős katalitikus hely olyan csoporttal van blokkolva, mely hidrolízissel eltávo­lítható, és a származék hidrolízisének pszeudo-első­­rendű sebességi állandója 10”6 sec“1 és 10~3 sec-1 közötti, 7,4-es pH-jú izotóniás vizes oldatban 37 °C-on. A találmány szerinti származék sztreptokináz komponense olyan természetes, nem hasított sztreptokináz, amelynek molekulasúlya kb. 47000. A korábban ismert „sztreptokináz/plazminogén komplex” olyan hasított sztreptokinázt tartalmaz, amelynek molekulasúlya kisebb mint 40000. A találmány szerinti eljárással előállított szárma­zékok jellemző vonása, hogy a nátrium-dodecíl­­szulfát jelenlétében végzett redukció és elektrofore­­íikus bontás során, csak két polipeptid lánc detek­tálható, melyek közül az egyik olyan sztreptokináz­­nak felel meg. melynek molekulasúlya kb. 47000, a másik pedig plazminogén. Ezzel szemben a ko­rábban ismert „sztreptokináz/plazminogén komp­lex” az előbbihez hasonló analízis során legalább három polipeptid komponenst eredményez, melyek részben 40000-nél kisebb molekulasúlyú sztrepto­­kinázhasadványnak és hosszú, illetve rövid piazmin láncoknak felelnek meg. A találmány szerinti származék előállítására bár­mely plazminogén, pl. emberi, macska, kutya vagy nyúl plazminogén használható, amely a sztreptoki­­názzal bimolekuláris komplexet képez. Célszerű azonban humán plazminogént használni. A találmány szerinti származék katalitikus helyé­nek blokkolására lényegében olyan csoport használ­ható. mely hidrolízissel eltávolítható és a hidrolízis pszeudo-elsörendű sebességi állandója nem kevesebb, mint 10'6 sec“' és nem nagyobb mint 10'3 sec-1. A sebességi állandó célszerűen 10 ”5—i0 _ 3 sec“1 közötti. Az olyan származékoknál, amelyek pszeudo-eisö­­rendű sebességi állandója nagyobb mint 10"3 sec'1, elfogadhatatlanul sok szabad enzim keletkezik, mi­előtt az a fibrinhez kapcsolódnék. Az olyan szár­mazékoknál pedig, melyek pszeudo-elsörendű se­bességi állandója 10 6 sec 1 -nél kisebb, az enzim túl lassan szabadul fel ahhoz, hogy bármely klini­kai használatra alkalmas lenne. A találmány szerinti származékok betegségek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom