185208. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 6',6'-metilén-bisz (2,2,4-trimetil-1,2-dihidrokinolin) vízoldékony származékainak előállítására

1 185 208 2 van, a jól oxigenált sejtekben ínaktiválja a sugárzás hatására keletkező gyököket és peroxidokat. Általában a radioprotektív vegyületek az egész­séges sejteket jobban védik a sugárzás károsító hatásától, mint a hipoxiás, illetve daganatos sejte­ket. Ez lehetővé teszi nagyobb sugárdózisok alkal­mazását az onkoradiológiai terápiában. Ezért vizs­gáltuk az 5,5 Gy egésztest besugárzásnál - amely dózis egészséges egereknél általában LD20 - az MTDQ-diszulfonsav-nátríumsó hatását tumoros egereknél. Folyamatos, hosszabb ideig tartó gyógy­szeradagolásnál valószínűleg deszulfurálással MTDQ keletkezik, mely az eddigi vizsgálatok ta­núsága szerint a hipoxiás sejteket érzékenyíti. A vizsgálatot közelebbről Ehrlich ascites daganat­sejtekkel végeztük, egereken. A transzplantálást követő harmadik napon kezdtük el a kezelést oráli­san, napi 0,5 g/kg dózissal, és ezt 8 napon át folytat­tuk. All. napon a kontroll csoport és a kezelt csoport 5,5 Gy egésztest besugárzást kapott. Az Ehrlich ascitest azért választottuk, mert az élő szervezet sejtjei jelentős mértékben hipoxiások (vö.: Olinici C. D., Mustea I., Inst. J. Radiat. Bioi. 34, 6. sz„ 589-593 [1978]). A kísérleteket a LATI-ból származó 20-22 g-os CFLP törzsbeli egereken végeztük. Az ascites tu­mor implantációja 2* 106 tumorsejt i. p. beoltásá­val történt. A gyógyszereket desztillált vízben ol­dottuk 20% koncentrációban és gyomorszondán át adtuk, lzotóniás oldattal történő oldás esetén s. c. vagy i. p. is adagolhatok. Az egereket a tumor implantálása után a 20. napon dekapitáltuk és minden esetben megmértük az ascites térfogatát és sejtjeinek számát. Ezt a módszert tartottuk a legmegbízhatóbbnak a sugár­zás és a gyógyszer + sugárzás hatásának értékelésé­re. A sugárzás utáni 1-3. napon történő dekapitálás után vizsgált mitózisgátlás kevesebbet mond, ill. bennefoglaltatik a sugárzás utáni 11. napon törté­nő dekapitálás után kapott sejttérfogat (ml) és az 1 ml-ben talált sejtszám szorzatának eredményé­ben. A kísérletek időbeosztása: az 1. napon transz­­plantálás; a 3. napon a kezelés kezdete; all. napon besugárzás, folyamatos kezelés a posztirradiációs periódusban; a 20. napon dekapitálás. A nem besugárzott kontrolihoz viszonyítva 51%­­kal csökkent az ascites-sejttérfogat (ml) és sejtszám ml szorzatának értéke, a kezelt csoportban elhullás nem volt. Bár emberen az új antioxidáns hatóanyagok ha­tásmechanizmusát még nem sikerült részletesen fel­deríteni, tumorgátló hatásukra számos bizonyíté­kunk van. Nagy mennyiségű C-vitamin jelenlété­ben a béta-naftil-amin nem okoz hólyagrákot és azokban az országokban, ahol élelmiszer-adalék-­­ként antioxidánsokat alkalmaznak, csökken a gyo­mor- és vastagbélrákos betegek száma és halálozási aránya. Az eddig ismert erős hatású szintetikus antioxidánsok toxicitásuk és előnytelen farmakoki­­netikai sajátságaik miatt gyógyászati célokra nem használhatók. Egy vízoldékony, nem toxikus nagy hatású antioxidáns tehát nemcsak terápiás, hanem profilaktikus célt is szolgálhat, orális vagy parente­­rális adagolással. Az antioxidánsok gátolják a koleszterin degra­dálódását és így alkalmazhatók ateroszklerózisban, valamint a különböző olyan heredodegenerativ megbetegedésekben (pl. Spiermeyer-Vogt betegség vagy újszülöttek világra hozott hemolitikus ané­miáinak bizonyos típusai), és májzsugor kezelésé­ben, ahol szabadgyökös reakciókat mutattak ki, illetőleg patogenezisükben ilyeneknek szerepük van. A találmány szerinti antioxidánsok csökken­tik a vérben a malondialdehid-tartalmat, ami egy­ben arra utal, hogy gátolják a Thromboxan A2-t. A találmány szerinti eljárással előállítható új szulfonált MTDQ-származékok előnyösen alkal­mazhatók mind ipari antioxidánsként, mind pedig gyógyászati célokra radioszenzibilizátorként és mindazokon az egyéb alkalmazási területeken, amelyeket a már idézett korábbi 162 358 szabadal­munk leírásában ismertettünk; az új szulfonált származékok vízben jól oldódó volta mindezeken az alkalmazási területeken számottevő előnyt je­lent. Emellett az új szulfonált származékok éppen olyan kevéssé toxikusak, mint a szulfonálatlan MTDQ és antioxidáns tulajdonságuk, illetőleg far­makológiái hatásuk sem csökken a szulfonálás kö­vetkeztében. Gyógyászati alkalmazásban az új szulfonált származékok adagolási módja is hasonló az MTDQ szokásos adagolásához: előkészítő kezelés­ben az új vegyületeket például napi 2,0-2,5 g, besu­gárzás utáni kezelésben pedig napi 1,5—2,5 g ada­gokban alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik: 1. példa 358 g 6,6'-metilén-bisz(2,2,4-trimetil-l,2-dihid­­rokinolín)-t 1000 g 96%-os kénsavban oldunk és keverés közben addig tartjuk 80-95 °C hőmérsékle­ten, míg tiszta oldatot nem kapunk. A reakcióele­­gyet azután telített vizes nátrium-klorid-oldatba öntjük. Lehűlés közben kiválik a 6,6'-metilén-bisz­­(2,2-dimetil-4-szulfometi!-l,2-dihidrokinolin)­­nátriumsó, némi nátriumklorid kíséretében. Tiszta termék előállitása céljából a fenti módon kapott nyers terméket ekvimolekuláris mennyiségű kalcium-hidroxid vizes szuszpenziójával elkever­jük, a diszulfonált termék vízben oldódó kalcium­sóját szűréssel elkülönítjük és a vizes oldathoz ekvi­valens mennyiségű nátriumkarbonát vizes oldatát adjuk. A levált kalciumkarbonátot kiszűrjük és a 6,6'-metilén-bisz(2,2-dimetil-4-szulfometií-l,2- dihidrokinolin)-nátriumsót a vizes oldat bepárlása útján elkülönítjük. Kívánt esetben a terméket víz és metanol 1 : 1 tf.-arányú elegyé’oől átkristályosíthat­juk. Hozam: 505 g; elemzési adatok: számított értékek: molekulasúly 562, S 11,38%; talált értékek: molekulasúly 559, S 10,82%. ’H-NMR-spektrum (CDC13): Me2l ,22s(12), ArCH2Ar 3,72s(2), CH2SO —3,94s(4),=CH 5,75s(2), ArH Ha6,57d(2)Jorto=8 Hz, H„ 6,88dd(2), Hc 7,20d(2), Jmet#=l,5 Hz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom