185158. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11béta-szubsztituált szteroidszármazékok előállítására

1 185 158 2 Az anti-andrenogén hatással rendelkező (F) általános képletű vegyületek, illetve azoknak gyógyászat ilag el­fogadható savakkal képzett savaddíciós sói használhatók a magasvérnyomás, a prosztatarák, a hiperandrogénia, a vérszegénység, a hirzutizmus és a szőrtüszőgyulladás kezelésére. Ezért tehát az olyan (F) általános képletű vegyületek, amelyek gyógyászatilag elfogadhatók, azaz a használt dózisban nem mérgezők, valamint ezeknek gyógyá­szatilag elfogadható savakkal képzett sói, gyógyszerként használhatók. A szokásos adagolás a kezelendő panasztól és az adagolás módjától függ; változhat például 10 mg-tól 1 g-ig és célszerűen 100 mg-tól 1 g-ig terjed a napi adag felnőtteknél, orális adagolás esetén. A fentiekben leírt újszerű (F) általános képletű vegyü­letek olyan gyógyászati kompozíciók készítésére használ­hatók, melyek hatóanyagként legalább egyet tartalmaz­nak a fenti vegyületek közül. A (F) képletű vegyületek, illetve azok sóit az emész­tő rendszeren keresztül, parenterális, vagy lokális alkalma­zásban használhatjuk. A belőlük készült csupasz vagy cukorbevonatű tablettákat, zselatin kapszulákat, granu­­lumokat, végbélkúpokat, injektálható készítményeket, kenőcsöket, krémeket és zseléket a szokásos módszerek szerint készítjük. A hatóanyagot, vagy hatóanyagokat a gyógyászatban szokásos excipiensekkel elkeverve alkalmazhatjuk, ilye­nek például a talkum, gumiarabikum, laktóz, keményítő, magnézium-sztearát, kakaóvaj, vizes, vagy nemvizes hor­dozók, zsírszerű anyagok, amelyek lehetnek állati- vagy növényi eredetűek, paraffin származékok, glikolok, különböző nedvesítő, diszpergáló, vagy emulgeálószerek és konzerválószerek. A (F) általános képletű vegyületeket a találmány sze­rint úgy állítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet, amelyben K jelentése egy acetál, tioacetál, oxim vagy inetüoxim formájában blokkolt ketocsoport és R,, R2, R3 és R4 jelentése az előzők szerinti, olyan dehidratálószerrel reagáltatunk, amely képes a keto­­funkciót is felszabadítani, és az így kapott (I’A) általá­nos képletű vegyületet kívánt esetben valamely acetalizáló szerrel kezelve olyan (Fg) általá­nos képletű vegyületet kapunk, amelyben a 3-as helyzet­ben levő ketofunkció acetál formájában blokkolt, vagy szabad hiroxil-aminnnal kezelve (I’c) képletű vegyületet kapunk, amelyben R jelentése hidrogénatom, és az (I’A), (I’b) vagy (I’c) általános képletű vegyüle­teket kívánt esetben valamely sav segítségével sóvá alakít­juk, vagy valamely oxidálószer segítségével olyan szárma­zékká oxidáljuk, amely a 1 lß-helyzetben olyan csopor­tot tartalmaz, amelynek nitrogénatomja oxidált, (ha az R]-csoport tartalmaz nitrogénatomot) és/vagy amelyben a B és C epoxid-hidat alkot, ezeket savval reagáltatva ugyancsak sóvá alakíthatjuk. Az eljárás kivitelezésének egyik előnyös módja az, ha a ketofunkció felszabadítására dehidratálószerként szulfon-gyantát használunk (sav forma), például kereske­delmi szulfon-gyantát, polisztirol, vagy sztirol/divinil­­benzol-polimer hordozón; de ásványi sav, például sósav, vagy kénsav is használható rövidszénlácú alkanolos közegben, vagy perklórsav ecetsavban, valamely szulfon­­sav, például para-toluol-szulfonsav is használható. Az acetalizálószer célszerűen valamely alkohol, vagy dialkohol, valamely szerves sav, például oxálsav, vagy paratoluol-szulfonsav jelenlétében. Magától értetődik, hogy ha a fentiek szerint előállí­tó í (F) általános képletű vegyületben az R3 vagy R4 csoport jelentése hidroxilcsoporí, akkor ezeknek a (F) általános képletű termékeknek a hidroxii-csoportját éterezhetjük, vagy észterezhetjük. Az oxidálószer célszerűen valamely persav, például metaklór-perbenzoésav, per-ecetsav, vagy per-ftálsav, vagy liMmpéiipcroxid önmagában vagy hcxaklór- vagy hexaíluoraceton jelenlétében. Ha olyan vegyületet kí/ánunk előállítani, amelyben csak az Rí csoport nfrogénatomja oxidált, egy egyenértéksúlynyi oxidáló­szert használunk. Ha olyan vegyületet kívánunk előállí­tani, amelyben ezen túlmenően a B és C epoxid-hidat képez, két ekvivalens oxidálószert használunk. Az N-oxid-csoport szeleketíven redukálható, célsze­rűen trifenilfoszfinnal és a reakciót például ecetsavban hajtjuk végre. A (II) általános képletű kiindulási anyagot a talál­mány szerint úgy állítjuk elő, hogy valamely (III) általá­nos képletű vegyületet, valamely (Rj)2Cu Li általános képletű vegyülettel, R,Mg Hal általános képletű vegyü­­lertel, vagy R, Li általános képletű vegyülettel reagálta­tunk, amelyekben R, jelentése a fenti és Hal jelentése hclogénatom. A reakciót adott esetben valamely réz­­luloid jelenlétében végezve megkapjuk a megfelelő (II) általános képletű vegyületet. A találmány szerinti eljárás célszerűen úgy végezzük, hogy: — a reakciót szobahőmérsékleten hajtjuk végre, — a (III) általános képletű vegyületet rézsó jelen­létében reagáltatjuk az Rj Mg Hal általános képletű vegyülettel. A fentiekben definiált találmány szerinti eljárás értel­mében az olyan (II) általános képletű kiindulási anya­got, melyben Rj, R2 és K jelentése az előzőek szerinti, R3 jelentése hidroxilcsoport, vagy —ORc-csoport, amely­ben Rc jelentése metilcsoport és R4 jelentése 2-8 szén­atomszámú aikenil- vagy alkinilcsoport, úgy állítjuk elő, bogy valamely (IV) általános képletű vegyületet vala­mely (R|)2CuLi általános képletű vegyülettel RjMgHal általános képletű vegyülettel, vagy RiLi általános kép­letű vegyülettel reagáltatunk, amelyben R* és Hal jelen­tései a fentiek és a reakciót adott esetben valamely réz­­haloid jelenlétében végezve megkapjuk az (V) általános képletű vegyületet. Ezt valamely redukálószerrel reagál­tatva a megfelelő 17-hidroxi-vegyületet kapjuk meg, vagy megfelelő magnéziumszármazékkal reagáltatva a megfelelő 17a-szubsztituá!t 17ß-hidroxi-vegyületet kap­juk, vagy valamely más fémorganíkus származékkal, például lítium- vagy kálium-származékkal reagáltatva a megfelelő 17a szubsztituált 17(3-hidroxi-vegyületet kap­juk meg, vagy a) valamely cianidképző szerrel reagáltatva megkapjuk a megfelelő 17|0-ciano-17a-hidroxi-vegyüle­­tet, melynek hidroxil csoportja védett, majd b) valamely, a fentiekben említett fémorganikus származékkal reagál­tatva megkapjuk a megfelelő 17a-szubsztituált 17(3- -hidroxi-vegyületet, majd kívánt esetben a kapott 17(3- -hidroxi-vegyületet valamely éterezőszerrel reagáltatjuk vagy a kapott 17-szubsztituált vegyületek valamelyikét, amelyekben a 17-es helyzetű szubsztituens hármas kötést tartalmaz, kívánt esetben redukálva megkapjuk a megfelelő etilénszármazékot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom