185135. lajstromszámú szabadalom • Hengermű csövek nyújtásához
1 185 155 2 A találmány több, sűrűn egymás után elhelyezett henger állványból álló olyan hengerműre vonatkozik csövek nyújtásához, amelynek a hengereit olyan csoporthajtással egy főmotor és legalább egy további motor hajtja, amelynek bolygókerekes meghajtó fokozata van a motorok fordulatszám tartományainak összegezésére. Az ilyen jellegű ismert hengerműveknél mindegyik hengerállványt egyetlen főmotor és egyetlen kiegészítő motor hajtja. A két motor a szabályzóműben a közbeiktatott fordulatszámcsökkentő meghajtáson keresztül hajtja az összegező meghajtásba elkülönítve beépített, a hengerlendő anyag haladási irányában elhelyezett fogaskerék sorozatot, amely rögzített áttételű és így mindegyik hengerállvány helyére eljuttatja a saját alap- és kiegészítő fordulatszámát. Itt azt az alap fordulatszámot és kiegészítő fordulatszámot, ami az illető hengerállvány részére van meghatározva az ugyancsak az összegező meghajtáshoz tartozó bolygókerekes meghajtófokozat összegezi és az ebből adódó meghajtó fordulatszámot adja át az illető hengerálivány meghajtótengelyének. Ha az ilyen meghajtással működő nyújtó hengerműnél a nyújtást és ezzel a kész cső faivastagságát változtatni akatjuk, akkor például a kiegészítő motor fordulatszámát változtatjuk. Ha ezt növeljük, akkor növekszik a nyújtás és csökken a kész cső falvastagsága. A kiegészítő fordulatszám csökkenésével a nyújtás kisebb lesz és a kész cső falvastagsága növekszik. Ilyenkor valamennyi hengerállvány nyújtásának beállítása együtt változik, mivel a fordulatszám viszony hengerállványról hengerállványra azonos módon módosul. A gyakorlatban az ilyen hengerművek beváltak és ezeket megbízhatóan lehet vezérelni és szabályozni. Ez különösen a hengerlendő cső falvastagságának ingadozása esetében fontos. Az ilyen hengerművel a fellépő ingadozásokat messzemenően ki lehet egyenlíteni. Ily módon akár az is lehetséges, hogy a nyújtás helyett a cső tengelyirányú zömítése valósuljon meg azért, hogy olyan kész csövet kapjunk, amelynek vastagabb a fala, mint a beérkező csőnek. Ha az előbb említett esetben a szükséges falvastagságváltozás a hengerlendő cső viszonylag nagyobb, például két-három méternyi, vagy még nagyobb hosszára oszlik el, akkor az ismert meghajtású hengerművel messzemenően ki lehet egyenlíteni a megszabott és a megállapított falvastagság eltérést. Ha azonban ez a falvastagságeltérés rővidebb, akkor nehézségek lépnek fel, mert a hengermű szabályzási szakasza a nyújtás közben változik akkor, ha az összes nyújtás mértéke túl nagy, amit a beállító szerkezet segítségével változtatunk. A találmány feladata az, hogy a csövek nyújtásához olyan hengerművet biztosítson, ami még jobban és érzékenyebben illeszthető az ismert megoldásnál a hengerlendő változó falvastagságú csőhöz akiegyenlítés céljából. Ez a feladat a találmány szerint azáltal oldható meg, hogy a bevezetés oldalán levő első hengerállvány csoportot, valamint a kivezetés oldalán levő második hengerállvány csoportot különálló, függetlenül vezérelhető fordulatszámú, a közös alapmotor fordulatszámát módosító kiegészítő motorok hajtják. A találmány szerint tehát két kiegészítő motor alkalmazása javasolt, amelyek egymástól függetlenek és más-más állványcsoportot hajtanak. Ezáltal elérhetjük azt, hogy a nyújtás változása csak az egyik hengerállvány csoportra korlátozható, úgy hogy rővidebb szabályzási szakasz alakul ki, amivel lehetőség van arra, hogy rővidebb falvastagságeltérésekeí is kiegyenlíthessünk. Ezzel kapcsolatban a DE - OS 29 47 253 számú NSZK-beli közrebocsátási iratra utalunk. A nyújtás megváltoztatása ilyenkor létrehozható csak a bevezetés oldalán levő első hengeráilványcsoportnál, vagy csak a kivezetés oldalán levő második hengerállványcsoport - nál, de mindkét hengercsoportnál is megvalósítható. Csak az egyik hengeráilványcsoportnál létrehozott nyújtás változtatás esetében célszerű módon mindig azt a hengerállvány-csoportot választjuk, amelyiknek nagyobb számú hengerállványa van. Ha valamennyi hengerállvány helye foglalt, akkor e tekintetben az összegező meghajtás kiterjedése meghatározó, ami annak a fogaskerék sornak a hosszát jelenti, amit a kiegészítő motor hajt meg. Ilyenkor célszerű módon azt a hengeráilvány-csoportot módosítjuk nyújtás tekintetében, amelynek a leghosszabb fogaskeréksorát és ezzel a legtöbb hengerállványát hajtja a kiegészítő motor. Ez akkor lehet másképp, ha nincs valamennyi hengerálivány helye betöltve. Ha tehát például a kivezetés oldalán levő hengerállványok közül nem mindegyik szükséges a megkívánt kész csőméretek következtében és némelyik ki van iktatva a hengerműből, akkor a bemenő oldali első hengerállvány-csoport, amely ugyan kevesebb hengerállvány hellyel rendelkezik, de ezek mindegyike el van látva hengerálivánnyal, több hengerállványt foglal magába, mint a kivezetés oldalán levő második hengerállványcsoport, amelynek a nagyobb számú hengerállvány helye csak részben van betöltve hengerállványokkal. Ezen kívül megvan annak a lehetősége a találmány szerinti hengerműnél, hogy a bevezetés oldalán levő első hengerállványcsoport kiegészítő motorját mindkét forgásirányba vezéreljük. Ha például ezt a másik kiegészítő motorhoz képest azonos forgásiránnyal működtetjük, akkor az első hengerállványnak megfelelő szakaszon erős nyomásnövekedés jön létre, ami akkor kívánatos, ha olyan készcsövet akarunk elérni, amelynek vastagabb a fala, mint a bevezetett csőnek. E tekintetben a DE • OS 26 05 468 számú NSZK-beli közrebocsátási Íratta hivatkozunk. A létrehozott nagy tengelyirányú nyomás ilyenkor előnyös módon csak az első hengerállvány csoportnak megfelelő szakaszra korlátozódik, ahol a csőkeresztmetszet még viszonylag nagy és ennek következtében a cső ki vetődésének veszélye lényegesen kisebb, mint a kivezetés oldalán levő második hengerálivány csoportnak megfelelő szakaszon. A DE - PS 972 267 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból ugyan már ismert az olyan nyújtóhengermű meghajtás, amelynél ugyancsak két hengerállványcsoport és két kiegészítő motor szerepel a főmotor mellett, de itt a második kiegészítő motor csak az első és a második hengerállványcsoport közötti húzást szabályozza. Csak az utolsónak említett hengeráilványcsoportnál lehet az egyik kiegészítő motor segítségével a nyújtást változtatni, míg ezzel szemben az első hengeráilváriycsoportot ennél az ismert felépítésnél kizárólag a főmotor hajtja meg, mégpedig olyan rögzített fordulatszam sorozattal, ami nem változik és aminek ezzel a nyújtása állandó marad. A rajzokon a találmányt egy kiviteli példa kapcsán ábrázoljuk. Ezek a következők: 1-3. ábrák: az ismert nyújtóhengermű fő és kiegészítő motorral felülnézetben, két hozzátartozó diagrammal; 4-6. ábrák: a találmány szerinti gyújtóhengermű egy 5 10 15 70 75 .30 35 40 45 50 55 60 65 2
