185124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felsőruházati ruhadarabok anyagának erősítésére
1 185 124 2 get lehet növelni. De ugyanezt a célt szolgálhatja a térhálósítható kopolimerizátumok elckondenzációja is. A bifunkcionális kemény ítöágensek találmány szerinti hozzáadásával a kopolimerizátumok savanyú tartományában gyakorta még tárolható előtérhálósított diszperziók keletkeznek, amelyek a kondenzációs időt lerövidítik, illetve alacsony kondenzációs hőmérsékletet tesznek szükségessé. Ilyen keményítőszerek a dimetilol-etilénkarbanud vagy a dimetiiol-propilénkarbamid. A bifunkcionális keményítőágensek részaránya az alkalmazott kopolimerizátumtól függ. Kísérletekkel könnyen meg lehet állapítani, hogy milyen mennyiséget kell hozzáadni ahhoz, hogy a tárolási stabilitás ne legyen veszélyben. Különösen kedvező eredményeket lehet elérni, ha kiegészítésképpen még együtt térhálósodó, vízben oldékony idegen gyanták is jelen vannak, például polimer molekulában karbonsavamid-csoportokkal, például poliakrílsavcsoportok és/vagy vízben oldódó kopolimerizátumok metilakrilsavamid-csoportokkal. Itt is eiőkíséríetekkel lehet könnyedén megállapítani azt, hogy milyen tömegarányokat ke!) figyelembe venni. Ebben az esetben a fent említett nagy diszperziójú töltőanyagok jelenléte elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyébként erős penetráció a felsőruházati anyagban ne lépjen föl. Ilyen prekondenzátumok előállításának egyszerű módja, ami a laza szálhalmazt megkötő diszperzió előállítója számára is minőségjavító behatás lehetőségét teremti meg, abban áll, hogy bifunkcionális keményítőágenst egyedül vagy polimer karbonsavamidokkal együtt adunk a térhálósítható kopolimerizátum savanyú diszperziójához normái hőmérséklet mellett és az anyag hosszú pihentetése mellett, amíg a kívánt előkondenzációs lépcsőt el nem érjük. Ezután semlegesítjük és elvégezzük a laza szálhalmaz megkötő anyagának fonnulázását. További keményítőágens hozzáadását s paszta felhordása és a laza szálhal - maz megkötése előtt közvetlenül végezzük. A fent említett nagymértékben diszpergált töltőanyagok rendszerint elegendőek a diszperziós paszta besűrítéséhez. Helyettesíthetjük ezt, de ki is egészíthetjük a hagyományos nem-ionos rányomott kötőanyagokkal, mint amilyen a kazein, modifikált kazein, a zselatin, a ragasztók és modifikátumaik, tragant, alginát, polivinilalkohol, polivinilpirrolidon, cellulózéter, nagymolekulás polietilénoxid. Alkalmasak azonban az ionos sűrítőszerek, például polimer karbonsavak. Az említett alkotórészeken kívül a diszperziós paszta kis mennyiségben poüuretánf is tartalmazhat. A poliuretánnak a lánc végén levő csoportjai is lehetnek, amelyeket ez a térhálósítható kopolimerizátumokkal és/vagy a keményítőágensekkel térhálósodó képességűvé tesz. A végén álló csoportok lehetnek például savamid, OH-, ketoxim-uretán-csoportok vagy blokkolt NCO-csoportok, amelyek hő hatására blokkolás nélküli NCO-csoporttá válnak. Ahogy ezt a hasonló összetételű kompozíciók esetében megszoktuk, más hál ósít óanyagokat, például zsíralkoholok vagy fenolén és etilénoxid nem-ionos addíciós csoportjait is hozzáadhatunk a paszta stabilizálása érdekében. A többi önmagában ismert adalék is alkalmazható, mint amilyenek a színesítöanyagok, az ultraibolya sugárzással szembeni stabilitást növelő adalékok, az antioxidánsok.. Habmentesítőket is célszerűen adagolhatunk. De gyorsíthatjuk a térhálósodást keményítő katalizátorokkal, mint például savkeltőkkel, savakkal vagy fémsókkal. Alkalmas savak a maleinsav, maleinsavanhidiid, oxálsav, citrornsav, ecetsav, klór-ecetsav, toluolszulfonsav. Alkalmas savképzők ezeknek ammonsói, ammonkloridja, ammóniumrodanidja, ammóníumnitráíja, diammonfoszfátja és mások. Alkalmas fémsók végezetül a magnéziumkloiid, a cinknitrát, a cinkoleát, a komplex sók. A polimersavaknak, például a poiiakrilsavnak vagy polimetakrilsavnak is van katalizáló hatása önmagukban vagy más savakkal, savkeltőkkeí vagy fémsókkal együtt is. A laza szálhalmazt akkor a legelőnyösebb felhordani az elektrosztatikus térben, ha a rányomott diszperziós pasztában a nagymértékben diszpergált töltőanyagok a lehető leghomogénabb eloszlásban vannak. A leirt és a még részletesebben bemutatandó felhordási eljárásokon kívül a korábban már ismertté vált eljárásokat is alkalmazhatjuk a laza szálhalmaz felhordására. Fokozhatjuk az elérhető hatást mechanikus úton is vibrációkkal, például forgó excentrikus tengelyekkel. A laza szálhalmaz felhordási mennyiségét attól függően választjuk meg, hogy az első részen, az ujjon, a vállon, a galléron vagy a kézelőn akarjuk alkalmazni. Vágott vagy őrölt elemi szálak is alkalmazhatók, például őrölt pamutszálak, őrölt és vágott viszkóz- és műszálak. A laza szálhalmazt rendszerint aníisztatikummal előkezelni kell, hogy a felhordás az elektrosztatikus térben lehetővé váljon. A laza szálhalmaz lehet természetes színű, például nyersfehér, de akár megfesthető bármilyen színre is. Többnyire megteszik a természetes színű vagy nyersfehér szálhalmazok. A laza szálhalmazt megkötő paszta felhordási mennyisége is elsősorban az alkalmazási területnek megfelelően változik, de beleszól a ruházati anyag minősége, illetve ennek szabászat! tulajdonságai, nem utolsósorban továbbá a konfekcionálónak a fogással kapcsolatos elképzelései. Rendkívüli előnyök megvalósulását teheti lehetővé a hőérzékeny megkötőpaszták alkalmazása. Alkalmazásukkal egyszerűbbé válik a munkafolyamat, csökken az energiaszükséglet, amely a szárításhoz és a kondenzáiáshoz egyébként szükséges. Az ismertté vált „direkt stabilizálásos” eljárások esetében, amikor a felsőruházati anyagra a merevítőérzetet keltő műgyanta masszákat vonal alakban nyomják föl, igen magas kondenzációs hőmérsékletek és kis szalagsebesség válik szükségessé annak érdekében, hogy a rányomott paszta kielégítő kikondenzálását el tudják érni. Ha a találmány szerinti laza szálhalmaz réteget akarnák felhordani, akkor még kedvezőtlenebb kondenzációs körülményeket kellene betartani, amikor tehát egy szállítószalagos berendezésben egy munkamenet alatt végzik el a rányomást és a kondenzáiást. A találmány szerinti megoldás ezzel szemben lehetővé teszi a kondenzációt egy második fokozatban nem egyenként, hanem nagy tömegegységekben egyszerre felhalmozva elvégezni, például egy kamrában, hőszigetelt szekrényben, stb., ahol az energiaszükséglet nagymértékben csökken, különösen a súlyra vonatkoztatva. A kondenzációs hőmérsékletet is lehet csökkenteni, amivel elkerüljük a magas hőmérséklet miatt korábban beálló károsodásokat, a szálak mégis teljes mértékben kiszáradnak. A kondenzációs időt úgy választhatjuk meg, hogy nem kell eközben tekintettel lennünk az első gyártási fokozat bevezető és szalagsebességére. Példának okáért az első fokozatban 3 és 5 m/perc közötti szalagsebesség 5 '0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
