185124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás felsőruházati ruhadarabok anyagának erősítésére
185124 lehetséges, ahol a csatlakozási érték 20 kW körüli tartományban van, a kikondenzálás a fűtött kamrában mintegy 90 és 140 °C között végezhető, a kondenzációs időtartam pedig például 1 és 24 óra között választható meg. Ezzel ellentétben egylépcsős, a korábbi módszerek szerinti gyártási eljárásban 70 és 80 kW közötti csatlakozási érték lenne szükséges, a kondenzációs hőmérsékletnek 150 és 160 °C körül kellene lennie, a szalag sebessége mintegy 1 m/perc lenne, ha a gép méreteit ésszerű határok között akarjuk tartani és szárító hossza mintegy 5 m. De jelentősen csökken a gépi igényesség is a találmány szerinti kétfokozatú eljárásmódban. A javasolt előrehozott koaguláció és előszárítás az első munkafázisban lehetővé teszi, hogy a laza szálhalmazzal ellátott felsőruházati darabokat zavarmentesen rakjuk halomba. A kikondenzáiáshoz alkalmazott fűthető kamrák hagyományos szárítószekrények is lehetnek, amelyek adott esetben inert gázzal, például nitrogénnel vagy szén dioxiddal is moshatók. Ezekbe a szekrényekbe mintegy 20—30 szabászdarabból álló halmokat lehet egymás fölé fiókszerűen betolni. A szokásos szárítószekrény, amelynek belső mélysége 90 cm, szélessége 100 cm és magassága 180 cm, majdnem 1500 férfi zakórészt tud magába foglalni, olyan mennyiséget, amely 1,5 m/perc sebességű szállítószalag mellett mintegy 8 munkaóra nyomási kapacitásnak felel meg. Mint korábban említettük, a szabászdarabokat különböző formákon is kondenzálhatjuk, például zakók esetében a mell alakjának megfelelő formatestre helyezhetjük az elődarabokat. A kondenzációs kezelés után a szabászdaraboknak fixált és mindenképpen stabil alakjuk van, mint amilyet a hagyományos közbéléses szabászdarabok esetében az utólagos formázás után megszoktunk. A zakók eseténél maradva 20-30 első részt egymásra halmozunk, akkor csak két forma, egy alátámasztó és egy lefedő forma szükséges. A két forma közé van a halom a kondenzálás során beágyazva. Mindkét forma készülhet fémből, de bármilyen más hőálló anyagból. A kondenzációs kezelés előtt elvégezhetjük a vasalási és varrási folyamatokat is, mert ezek a kikondenzálás előtt könnyebben elvégezhetők. A diszperziós paszták hőérzékenységének növelése érdekében koaguiátuinokat is alkalmazhatunk, ha a paszta nem tartalmaz már olyan komponenseket, amelyek a hőérzékenységet növelik, vagy más úton, például pH értékének változtatásával nem tették hőre érzékennyé. Ez utóbbi szokásos a kereskedelemben kapható bizonyos térhálósítható poliakrilát diszperziók esetében. Ezek látens módon hőérzékenyek. Ezeknek az anyagoknak 100 °C alatt kell a koagulációt iniciálniuk, de célszerű olyan anyagok alkalmazása, amelyek már 45 és 80 °C között megkezdik a koagulációt. Ilyen anyagok például a polivinilmetilénéter vagy a nagymolekulás polietilénoxid. Hőérzékeny megkötőpaszták alkalmazásakor különösen jól tűnik ki a kétfokozatú munkamódszer előnye. Először alacsony hőmérsékleten koaguláltatunk és ezután magasabb hőmérsékleten a koaguiátum kikeményedéséig hevítünk. Ez az eljárásmód egyrészt nagyon gazdaságos, másrészt alkalmazható olyan felsőruházati anyagok kezelésére, amelyek különösen hőérzékenyek, például a sok akrilt tartalmazó anyagok. Nem szükséges azonban minden esetben hőérzékenyre beállított megkötőpasztát alkalmazni a laza szálhalmaz számára. A hőre nem érzékeny paszták, amelyeket csak előszárítottunk és adott esetben gyengén megkondenzáltunk, hozzák azokat az előnyöket, ha nem is annyira erőteljesen. Mint ahogy említettük, a habzásra képes diszperziók alkalmazása is célszerű lehet, amelyeknek a bomlása például gázképződéssel jár együtt. Az ilyen diszperziók alkalmazása hozzájárulhat az anyagtakarékossághoz, gyakran javítja a fogási tulajdonságokat, csökkenti a deszksszerű érzetet. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban foganatosítási példa kapcsán írjuk le. Ez a példa természet en csak egy célszerű foganatosítási módot ír le, amely azonban a találmány tanítása szerint megfelelően változtatható. A találmány szerinti mélynyomó pasztát a laza szálhalmaz felhordási eljárása számára a következő módon hozzuk létre. Összekeverünk 400 súlyegységnyi Plextol DV 300 anyagot (ami 60 %-os térhálósítható vizes poliakrilát diszperzió, N-metilolkarbonsavamid-csoportot tartalmaz, akrilnitril-tartalmű, nagyon lágy, pH-értéke 2,5, előállító: Rohm GmbH, Darmstadt), 40 súlyegységnyi 20 %-os poliakrilsavamid oldatot vízben, 12 súlyegységnyi 40 %-os vizes oldatát a dimetilolpropilén-karbamidnak. A keverék pH-értéke körülbelül 3,2. Nyolc napos tárolási idő után szobahőmérséklet mellett koncentrált ammóniákkal a pH = 8-as értéket állítjuk be. A most már előkondenzált és kellőképpen tárolásstabil diszpérziót összekeverjük 5 súlyegységnyi nagyon diszperz kovasavval, amit SiCl4 hőbontásos hidrolízisével állítunk elő (felülete kb. 200 m2/g) és 1 súlyegyscgnyi ásványi olaj habmentesítővei. A keverést szobahőmérséklet mellett vákuumos gyorskeverőben végezzük el. Ehhez a felhasználás előtt röviddel 23 sűlyegységnyi éterezett melamin-gyanta 60 %-os vizes oldatát homogén bekeverjük. Az így kapott diszperziós paszta most már a rányomáshoz és a laza szálhalmaz rögzítéséhez felhasználható. Haake-Viscotester Modell VT 23 készülékkel a következő viszkozitásokat mértük: SV I mérőtest fordulatszám 5,8 ford ./perc 7.500 mPas SV í mérőtest fordulatszám 23,4 ford./perc 4.000 m Pa s A keverék viszkozitását víz hozzáadásával, sűrítők hozzáadásával vagy a sűrítőanyag mennyiségének változtatásával könnyen lehet változtatni. A nagyon diszperz töltőanyag alkalmazott mennyiségét is változtathatjuk, aminek következtében a viszkozitás szintén változik. Itt elsősorban azonban a tisztanyomásképre és a laza szálhalmaz jó megtapadásárá kell elsősorban ügyelni. Mint ahogy a fent említett mérési adatokból kitűnik, a diszperziós paszta tixotrop. A forgástestek magasabb fordulatszámával csökken a viszkozitás. Az a viszkozitás! tartomány, amelyben tökéletes nyomást lehet létrehozni, meglehetősen tág. Ha SV I mérőtesttel és 5,8 ford./perc fordulatszám mellett mérünk, a viszkozitási tartomány 7.000 és 40.000 m Pa s között változhat. A keveréknek a hőre való érzékenységét 10 súlyegységnyi 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 S5 5
