185057. lajstromszámú szabadalom • Biztonságtechnikai védőszerkezet
1 185 057 2 tak ki, és amely az 1,050.132 lajstromszárnú NSZK közzétételi iratban található meg. Itt az összeforgó hengerpárok közötti hengerrés elé egy ún. védőcső van elhelyezve. A védőcső belsejében egy karos áttétellel kifeszített helyzetben tartott acélkábel van átvezetve. Amikor a gépet kezelő személy vigyázatlanságból túlságosan megközelíti a hengerrést, hozzáér a védőcsőhöz, aminek hatására a benne kifeszitett kábel a karos áttételt elmozdítja, ez utóbbi pedig a gépet megállítja. A kívánt védőhatást ezzel a módszerrel sem sikerült elérni. Az esetek nagy részében ugyanis a védőhatás csak akkor érvényesül, amikor a kézfej már a veszélyzónába érkezett, amellett a gép tömegerőiből származó ún. „túlfutás” miatt a megállás csak erős késleltetés után jön létre. Az említett megoldásoknál kedvezőbb az a védőszerkezet, amelyet a 179 352 számú magyar szabadalmi leírás ismertet. Az utóbbi védőszerkezet előnye, hogy „geometriai kényszer” folytán tartja távol a kezelő személy testrészét és/vagy ruházatát a hengerréstől. Ha pedig a veszélyzónát túlságosan megközelítette, úgy a hengerek forgásértelme és a védőeszköz geometriai kialakítása folytán a kéz vagy ruházat inkább „kidobódik” a veszélyzónából, mintsem a hengerek valamelyikének oda való behúzó hatása érvényesülne. A helyes és nagy mértékben biztonságos elgondolás fogyatékossága azonban, hogy gyakorlatilag csak a mindkét végükön megfogott vízszintes helyzetű hengerek esetében alkalmazható. A védőeszköz szerepét betöltő idomokat ugyanis úgy kell a hengerrés előtt elhelyezni, hogy azok mindkét végükön rögzítve legyenek, ami az egyik oldalról a kiszolgálhatóság érdekében szabadon álló hengerek esetében megvalósíthatatlan. A találmány célja olyan védőszerkezet kifejlesztése, amely az egyik végükön szabadon álló, forgó hengerek esetében is tökéletes biztonsággal megelőzi a baleseteket, egyszerű szerkezeti fölépítésű, beépítése nem rontja a gép teljesítő képességét és használhatóságát, könnyen fölszerelhető, a működése során elhasználódó alkatrészei pedig gyorsan és egyszerűen pótolhatók. Feladata a találmánynak ezen belül annak megvalósítása is, hogy a védőszerkezet ne nehezítse meg a berendezés üzemszerű használatát és kiszolgálását, a védőhatás pedig minden veszélyhelyzetben automatikusan és biztonságosan megvalósuljon. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy az ismert védőszerkezetek védőrúdjainak alkalmazásából származó előnyök megtarthatók, a hátrányok pedig kiküszöbölhetők akkor, ha a védőrudat olyan sajátságos módon rögzítjük üzemi helyzetében, hogy az üzemi igénybevételek hirtelen megnövekedése — tehát pl. testrész vagy ruhadarab bekapása — esetén egy kijelölt kritikus keresztmetszetben „tönkre menjen”, és ennek hatására a gép azonnali megállása következzék be. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy a védőrúd egy vagy több helyen történő rögzítése meghatározott nagyságú igénybevételek, pl. a védőrúd rugalmas alakváltozása bizonyos határáig üzemszerűen működjék, míg a határérték túllépésekor a rögzítő kapcsolatok legalább egyike maradó alakváltozást szenvedjen, célszerűen elszakadjon. Ezt azáltal lehet elérni, ha a kapcsolati helyen olyan gyengítést alakítunk ki, amellyel mintegy „kiprovokáljuk”, hogy a túligénybevétel hatására a törés vagy szakadás ott következzék be. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti biztonságtechnikai védőszerkezet, főleg egyik végükön megfogott, a másik végükön szabadon álló, forgó hengeretekéi rendelkező berendezések, pl. textilipari gépek esetében a kezelő személyek testrészeinek és ruházatának a forgó hengerek hatáskörzetéből való távoltartására és ezáltal az illető berendezéseknél előfordulható balesetek megelőzésére — amely védőszerkezetnek a forgó hengerek palástfelülete közelében elhelyezett, a hengerek alkotóinak irányában kiterjedő védőelemei, pl. védőriidjai vannak, a védőelemek, pl. védőrudak pedig a berendezés meghajtó mechanizmusát megállító végállás kapcsolóval vannak összeköttetésben, és azoknak mintegy érzékelő vagy beavatkozó működtető szerveit képezik, — oly módon van kialakítva, hogy a védőrúd a berendezés házához közvetlenül vagy közvetítő idom, pl. a'aplemez útján és a kezelő személy valamely testrészének vagy ruházatának bekapásakor föllépő, meghatározott nagyságú erő hatására elszakadó egy vagy több rögzítő elem segítségével van fölerősítve. A találmány szerinti biztonságtechnikai védőszerkezet további ismérve lehet, hogy a védőrúdhoz talpidom csatlakozik, a talpidom pedig a rögzítő elemek számához igazodó, azokat befogadó nyílással, pl. furattal rendelkezik. A védőrúd célszerűen annak talpidoma és a ház vagy a közvetítő idom közé a rögzítő elemeken kívül, a védőrudat a rögzítő elemek elszakadása utáni elmoziult helyzetében megtartó kiegészítő biztonsági kötőelem is be van iktatva. A rögzítő elemet a védőrúdhoz, célszerűen annak talpidomához, valamint a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz kapcsolódó menetes orsó alkotja. A rögzítő elem menetes orsója az annak elszakadását eredményező erő nagyságához igazodó keresztmetszetgyengítéssel, pl. bemetszéssel van ellátva. A rögzítő elem menetes orsója mentén annak relatív helyzetét a védőrúdhoz, valamint a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz képest megszabó anyák vannak elhelyezve. A végálláskapcsoló a berendezés házához vagy a közvetítő idomhoz erősített fogadó tagot, valamint a fogadó taggal villamosán együttműködő zárótagot tartalmaz. A végálláskapcsoló fogadótagja szigetelő foglalattal és annak a zárótag felé néző végén pólusokkal rendelkezik. A fogadó tag pólusai egymástól, pl. szigetelő kiöntés útján el vannak különítve. A végálláskapcsoló záró tagja szigetelő foglalattal és annak a fogadó tag felé néző végén záróidommal rendelkezik. A záróidom szabályozható módon, pl. állító csavarral ellátott leszorító rugó segítségével van a zárótagba beültetve. A közvetítő idom és a berendezés háza közé célszerűen távtartó van beiktatva. A találmány szerinti védőszerkezet legfőbb előnye a nagyfokú biztonság, amellyel az egyik végükön szabadon álló hengerpárok vagy hengersorok esetében is meg tudják előzni testrésznek vagy ruházatnak a hengerrésbe való jutását és annak következtében baleset létrejöttét. A nagyfokú biztonság arra vezethető vissza, hogy a veszélyzóna közelében elhelyezett védőrudaknak a géphez való rögzítése olyan szándékoltan gyenge pontokkal rendelkezik, amelyek egy megadott határértéket meghaladó igénybevétel — általában forgató nyomaték — hatására elvesztik teherbíró képességüket, törésük vagy szakadásuk pedig az egész berendezést megállító villamos védőkapcsolót hoz működésbe. Minthogy a testrésznek vagy ruházatnak a veszélyzónába való bejutásakor min-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
