185051. lajstromszámú szabadalom • Kombinált, konektív és sugárzó hőátadású gázégő, különosen gázüzemű főzőberendezések céljára
1 185 051 2 A jelen találmány tárgya olyan gázégő kialakítása, mely az égés során előállított hőmennyiséget egyrészt konvektiv úton, - a magas hőmérsékletű égésterméknek az edény falán egyenletesen történő végigáramoltatásával — másrészt hősugárzás formájában — ugyancsak a teljes felületen egyenletes elosztásban — adja át, ezáltal a termelt hőmennyiség hasznosított hányadát növelve nagyban javítja az égő hatásfokát. A gázt, mint tüzelőanyagot (energiahordozót) talán a legrégebben, és a leggyakrabban főzésre használják fel, amelynek során a gázégővel előállított hőt a főzőedény alsó határoló felületén (fenekén) és a hőmérsékletkülönbségből adódó természetes áramlás irányának megfelelően az edény oldalán konvektiv úton adják át az edény falának közvetítésével a hevítendő ételeknek. A főzés, mint technológia, a gázégővel szemben viszonylag magas követelményeket támaszt. Amellett, hogy a hőigény igen tág határok között változik (felforraláskor igen nagy, a felforrt étel továbbfőzésénéi, és különösen az ételek besűrítésénél viszont igen kicsi), komolyérdek fűződik a hőátadás egyenletességéhez is. Az égő által termelt hőmennyiség minél nagyobb hányadának hasznosítása (jó hatásfok) pedig nemcsak a főzés gyorsaságát is, — jó hatásfokú égő azonos főzési teljesítmény mellett jelentős energiamegtakarítást is eredményez. Az ismert, széles körben alkalmazott, és évtizedeken keresztül egyetlen megoldásnak tekintett gázégők (főzőégők) fúvókából, Venturi csőből, ehhez csatlakozó pipából, és pipán elhelyezett égőrózsából álltak, amelynek hézagain keresztül ömlött ki a levegővel (részben) előkevert gáz, és ezekhez az említett hézagokhoz csatlakoztak azok a kis lángok, amelyek az edényt melegítették. így a hőátadás a lángok helyén szinte pontszerűen történt, ami — különösen sűrűbb ételek főzésénél — az étel leégését eredményezte, olymódon, hogy a leégett étel kifejezetten az égő elrendezését követte. Ezen felül az ilyen égők teljesítménye legfeljebb a névleges teljesítmény 65-70 %-áig volt csökkenthető a visszagyulladás veszélye miatt, és hatásfokuk sem volt különösen magas, Ennek érdekében történtek kísérletek a főzcégők megoldásának javítására. Ismeretes olyan megoldás, amelynél az előkevert gázt egy égőkamra belsejébe vezetik, az égőkamra alul nyitott, így abba a hőmérsékletkülönbség következtében (kéményhatás) alulról is levegő áramlik, és ahol az égés jól definiált térben történik, az égőből kiáramló forró égéstermék pedig teljes felületén egyenletesen melegíti az edény fenekét, és -felfelé áramolva - annak oldalát is. Az ilyen égők hatásfoka jobb volt, mint a korábban ismert égőké, ezen felül tágabb határok között is lehetett őket szabályozni. Hőátadásuk azonban változatlanul kizárólag konvektiv jellegű maradt, míg a láng sugárzásának legnagyobb része a tűzhely egyéb részeit érte és melegítette, így felhasználás nélkül maradt. Később, különösen azt követően, hogy a villamos tűz helyeknél elterjedtek a hővezető, de elektromosan szi geteiő alapra erősített lapos („nyomtatott”) huzalozási főzőlapok, gáztűzhelyeken is alkalmaztak ilyen főző lapot, ami alatt önmagában ismert kerámikus sugárzó égőket helyeztek el, amelyek az előállított hő nagyrészé sugárzás formájában továbbították a főzőlapon keresztü’ az edény fenekére, felmelegítve közben az egész főző lapot, úgyhogy az kisebb edények melegentartására is alkalmassá vált. Ezeknél a tűzhelyeknél az égéstermék a tűzhely főzőlapja alatt haladt el, és megfelelően kiképzett elvezetőhelyen távozott, — még mindig jelentős hőmennyiséget szállítva el, ami ennek a tüzelőrendszernek a hatásfokát rontotta. További hátrányként jelentkezik ezeknél a megoldásoknál az, hogy a főzőlap teljes 5 meleg felülete ritkán használható ki, ezért az a hő is veszendőbe megy. Az ilyen rendszerű főzőberendezéseknél ezen felül a konvektiv hőátadás hiányában nem tud részt venni a hőcserében a főzőedény oldalfala, ami a hőátadási viszo- IQ nyok és a főzési tulajdonságok további romlását eredményezi. E hibákon kívánunk segíteni a jelen találmány szerint. A jelen találmány olyan gázégőt ismertet, amely lényegét tekintve sugárzó gázégő, szerkezeti kialakításá- 15 nál fogva azonban lehetővé teszi azt, hogy a távozó égéstermék hőtartalmát konvektiv úton átadhassa a főzőedényeknek, éspedig ugyanon áramlási körülmények között, mint a hagyományos főzőégőknél, és így a főzőedény oldalfalát is ismét bekapcsolja a hőátadásba, 20 miáltal a megtermelt hőt két különönböző módon, nagy hányadban adja át a főzőedénynek, ezzel az égő kiváló hatásfokát biztosítja. Mindezt azáltal éri el, hogy az égésterméket a sugárzással történő hőátadás ellenére a főzőedényre vezeti, és így- annak falán a konvektiv hőátadást 25 lehetővé teszi. A találmány szerinti égő egyaránt alkalmazható az újabb kialakítású, főzőlapos gáztűzhelyeken, mint a hagyományos égőkkel ellátott, nyitott főzőlapú tűzhelyeken, sőt kialakítható oly módon is, hogy a hagyo- 30 mányos gáztűzhelyek égőinek helyére illesztve azok hatásfokát növlje, a készülék kicserélése nélkül. A találmány szerinti gázégő két lehetséges kiviteli alakját az ábrák tűntetik fel, ahol az 1. sz. ábra korszerű főzőlapos tűzhelyen történő 35 alkalmazásra kialakított égőt ábrázolja két (tört) metszetben, a 2. sz. ábra hagyományos gáztűzhely ún. „égőpipája” helyett alkalmazható változatot tünteti fel két (tört) metszetben, a 40 3. sz. ábra az 1. ábra feíülnézete, 4. sz. ábra a 2. ábra feíülnézete. Az 1. sz. ábrán feltüntetett változat esetében a főzőberendezés (gáztűzhely, főzőzsámoly stb.) 1 tűzhelyvázához erősített, önmagában ismert megoldású elzáró 45 szerelvény, amelynek 4 kezelőszerve a főzőberendezés 2 külső burkolólemezén is átnyúlik, valamint a 3 elzáró szerelvényhez csatlakozó 17 fúvóka biztosítják az égő gázellátását. A 17 fúvókából kiáramló gáz a 18 Venturi csőbe kerül, ahol levegővel előkeveredve jut az égőbe. 50 A tűzhely felső határolását végző 5 fedéllemezbe a hősugárzást áteresztő anyagból készült 6 főzőlap van elhelyezve. Ez alatt foglal helyet a gázégő, amely a 13 égőházban van elhelyezve. A 13 égőház a hozzá csatlakozó, célszerűen forgási paraboloid alakú 12 tükröző 55 felülettel csatlakozik a 6 főzőlaphoz. A 6 főzőlapon a 7 edénytartó található, amely az edényt a főzőlap felett tartja, olyan magasságban, hogy az égéstermékek kiáramlását a kettő közötti távolságból adódó keresztmetszet biztosítsa. A 6 főzőlapon az égő felett a 11 égéstermék- 60 kiáramlási nyílást képezzük ki. A 6 főzőlapon a 11 égéstermékkiáramlási nyílás körül felül a 9 felső perem, alul a 10 alsó perem található. Az égő középső részén, a 13 égőházban, pontosan a 11 égéstermékkiáramlási nyílás alatt a 19 középkamra található, amely felül 65 nyitott, alul a 20 alsó zárólemez által határolt. A 20 2
