185002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-amino-penám vegyületek előállítására

1 2 például egy iners, poláros oldószerben, Ilyen észtereket továbbá például valamilyen megfe­lelő diazovegyülettel, így egy rövidszénláncú diazo­­-alkánnal, például diazo-metánnal vagy diazo-bután­­nal, vagy egy rövidszénláncú fenil-diazo-alkánnal, például difenil-diazo-metánnak kezelve, ha szükséges, valamilyen Lewis-sav, így például bór-triíluorid jelen­létében, vagy egy N,N -diszubsztituált-O- illetve S­­-szubsztituált izokarbamiddal vagy izotiokarbamiddal - amelyben egy 0- és S-szubsztituens például rövid­szénláncú alkil-, különösen terc-butil- vagy rövidszén­láncú fenil-alkil-csoport, és az N- illetve N -szubsztituensek például rövidszén­láncú alkil-, különösen izopropil-, cikloalkil- vagy fe­­nil-csoportok — reagáltatva vagy egyéb más ismert és megfelelő észte­­rezési módon, így a sav sójának egy alkohol reakció­képes észterével és egy erős szervetlen savval vagy egy erős szerves szulfonsavval végzett reakciójával állítha­tók elő. Egy kapott I általános képletű vegyületben továb­bá egy R! csoportban jelenlévő szabad vagy átmeneti­leg védett hidroxilcsoport önmagában ismert módon átalakítható a találmány szerinti meghatározásban szereplő észterezett vagy éterezett hidroxilcsoporttá. Ilyenfajta észterezésireakciókpéldául a hidroxilvegyü­­letnek a megfelelő karbon- vagy szulfonsavval a fen­tebb megnevezett kodenzálószerek egyikének jelenlé­tében végzett reagáltatásával, a hidroxilvegyületnek egy izocianáttal, savanhidriddel vagy savhalogeniddel, adott esetben a fentemlített bázisok jelenlétében tör­ténő reagáltatásával, megfelelő éterezések például a szokásos alkilezőszerekkel történő reagáltatással vé­gezhetők. Az említett észterezett vagy éterezett hidroxílcso­­portok, nitrogénatomon levő rövidszénláncú alkil­­-szubsztituens és/vagy a fiziológiásán könnyen leha­sítható Rj észterezett karobilcsoport, előnyösen már a kiindulási vegyületekben ilyen formában vannak je­len, amennyiben kielégítően stabilak, azaz a talál­mány szerint eljárás kivitelezése során nem változnak, Bázisos csoportokkal rendelkező I általános képle­tű vegyületek savaddiciós sóit szokásos módon, pél­dául valamilyen savval vagy egy alkalmas anioncseré­lővei történő reagáltatással nyerjük. Az eljárás olyan kiviteli alakokat is magába foglal, amikor köztitermékként keletkező vegyületeket kiin­dulási vegyületekként alkalmazunk, és a visszamaradó eljárási lépéseket ezzel hajtjuk végre, vagy az eljárást valamely szakaszában félbeszakítjuk, továbbá a kiin­dulási anyagok alkalmazhatók származékok formá­jában vagy képezhetők reakció közben. Előnyösen olyan kiindulási anyagokat alkalma­zunk, és a reakciókörülményeket úgy választjuk meg, hogy az előbbiekben különösen előnyösként felsorolt vegyületekhez jussunk. A II általános képletű olyan kiindulási anyagok, amelyekben az aminocsoport adott esetben egy, az acilezést lehetővé tevő csoporttal van szubsztituálva, ismertek vagy ismert módszerek szerint előállíthatok. Az olyan Ha általános képletű vegyületeket, ame­lyekben Y és Z jelentése nalogénatom, különösen klőratom, úgy állíthatjuk elő, hogy kiindulási vegyü­­letként egy H általános képletű formamidot haszná­lunk, és ezt ismert módon valamilyen halogénezőszer­­rel reagáltatjuk, és a kapott Ila általános képletű ha­logén-formiminium-halogenidet elkülönítjük, vagy in situ használjuk fe a továbbibakban. Halogénezőszerekként szokásos halogénezőszerek, így szervetlen vagy szerves halogenidek alkalmasak, előnyösen olyan, amelyek illékony vagy könnyen el­választható reakciótermékekre bomlanak, különösen a megfelelő kloridok, így oxalil-klorid, foszfén, di­­foszgén (klór-hangyasav-triklór-metilészter), foszforil­­-triklorid, foszfor-pentaklorid vagy tionil-klorid. A reagáltatás általában valamilyen iners hígító­vagy oldószerben történik, így a fentebb említettek­ben, különösen diklór-metánban, kloroformban, di­­etíl-éterben vagy toluolban -10 és +30 °C közötti hőmérsékleten. Ilyan Ha általános képletű vegyülete­ket, amelyekben Y jelentése rövidszénkáncú alkoxi-, különösen metoxi- vagy etoxi-csoport, és Z jelentése valamilyen alkilezőszer maradéka, különösen halo­génatom, rövidszénláncú monoalkilszulfát-csoport vagy tetrafluoro-borát-csoport, úgy állítunk elő, hogy egy II általános képletű formamidot egy alkilezőszer­­rel reagáltatunk. Alkilezőszerként szokásos alkilező­­szerek, például rövidszénláncú alkil-halogenidek, kü­lönösen metil-jodid, rövidszénláncú dialkil-szulfátok, pélául dimetil- és dietil-szulfát, valamint oxóniumsók, például a fiuoro-bórsav vagy fluoro-kovasav oxónium­­sói, például trietil-oxónium-tetrafluoro-borát a megfe­lelők. Ez a reakció az említett iners oldószerek egyi­kében normál hőmérsékleten vagy az oldószer forrás­pontjáig teijedő hőmérsékleten végezhető. A kapott Ha általános képletű iminium-éter-sók izolálhatok és tisztíthatok, vagy az előbb leírtak sze­rint in situ keletkeznek, és Így alkalmazhatók tovább. A Ild általános képletű formamid-acetálok úgy ál­líthatók elő, hogy az előbbiekben leírt iminium-éter­­sókat alkoholokkal, így rövidszénláncú alkanolokkal, például metanollal vagy etanollal reagáltatjuk, előnyö­sen bázikus szerek, például a fentebb megnevezett tercier aminok vagy alkoholátok, péládul nátrium-me­­tilát jelenlétében, vagy úgy hogy egy Rj -H általános képletű amint az ortohangyasav- vagy ortotiohangya­­sav valamilyen aktivált vagy reakcióképes származéká­val, így egy észterrel vagy amid-acetállal, például a hangyasav vagy tiohangyasav egy ortoészterével, elő­nyösen Lewis-katalizátorok jelenlétében reagáltatunk, például trimetil-ortoformiáttal vagy trietil-ortofor­­miáttal és cink(II)-kloriddal vagy bór-trifluorid-éterát­­tal, vagy egy dimetil-formamid-diacetállal, például di­­metil-formamid-dimetil-acetállal, vagy úgy hogy egy II általános képletű formamidot vagy tioformamidot önmagában ismert módon valamilyen acetalizálószer­­rel, így tríalkil-oxónium-tetrafluoro-boráttal, péládul trietil-oxónium-tetrafluoro-boráttal, és adott esetben befejezésül egy alkálikus reangenssel, például nát­­rium-metiláttal reagáltatunk. A reakciókörülmények ismertek, és elsősorban a várható reakció hevességéhez igazodnak. Így egy iminium-éter-só nátrium-metiláttal vagy egy alkohol­lal valamilyen tercier bázis jelenlétében végbemenő reakcióját előnyösen hűtés közben, például körülbe­lül -70 °C-tól körülbelül +10 °C-ig terjedő hőmérsék­leten végezzük, azonban dolgozhatunk magasabb, az­az például körülbelül 75 °C-ig terjedő hőmérsékleten is, amennyiben a kiindulási anyagok és reakciótermé­kek stabilitása magasabb hőmérsékletet lehetővé tesz. A szokásos reakciókat, például dimetiRformamid­­-dimetil-acetálnak egy R, -H általános képletű aminnal 185.002 5 1° 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom