184968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-származékok előállítására

13 184968 14 új 4-hidroxi-3-hidroxi-metíl-8-metoxi-kinolint kapjuk, amelynek az olvadáspontja 350 °C fölötti. Kitermelés 11,2 g. 1 b) Ezt a vegyületet (10,0 g) vizes kálium-hidroxid-ol­­datban 10 °C hőmérsékleten dimetil-szulfáttal metilez­­zük, így az új 3-hidroxi-metil-l-metil-8-metoxi-4-kino­­lont kapjuk, olvadáspontja 162—167 °C. Kitermelés 4,6 g. c) Ezt a vegyületet (5,5 g) diklór-metánban tionil­­-kloriddal reagáltatjuk, így az új 3-klór-metil-8-metoxi­­-l-metil-4-kinolon-hidrokloridot kapjuk, olvadáspontja 184—186 °C (bomlás). Kitermelés 6,4 g. d) Ezt a vegyületet (6,4 g) metanolban nátrium-metán - -tioláttal reagáltatjuk 0—5 °C hőmérsékleten, így az új 8-metoxi-l-metiI-3-metil-tio-metiI-4-kjnoIont kapjuk, olvadáspontja 143—145 *C Kitermelés 3,8 g. e) Ezt a szulfidot (5,0 g) diklór-metánban ekvimoláris mennyiségű 3-klór-perbenzoesavval oxidáljuk, így a megfelelő új szulfoxidot, a 8-metoxi-l-metiI-3-metil­­-szulfinil-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 162— 164 °C (etilacetátból, majd etil-acetát és diklór-metán 10: 4 arányú elegyéből kristályosítva). Kitermelés 1,6 g. f) A d) lépésben kapott szulfidot (5,0 g) diklór-metán­ban két mólekvivalens 3-klór-perbenzoesawal oxidál­juk, így a megfelelő új szulfont, a 8-metoxi-l-metil-3- -metil-szulfonil-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 193—195 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kiter­melés 2,4 g. 15. példa A 10. példában leírt módon eljárva valósítjuk meg az alábbi reakciókat. a) 8-Fluor-4-hidroxi-kinolint (20,0 g) vizes nátrium­­-hidroxid-oldatban formaldehiddel reagál tatunk, így az új 8-fluor-4-hidroxi-3-hidroxi-metil-kinolint kapjuk, ol­vadáspontja 176—178 °C (diklór-metánból kristályo­sítva). Kitermelés 13,6 g. b) Ezt a vegyületet (2,0 g) vizes nátrium-hidroxid-ol­­datban, 20 °C hőmérsékleten dimetil-szulfáttal metilez­­zük, így az új 8-fluor-3-hidroxi-metil-l-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 206—210 °C. Kitermelés 1,7 g. c) Ezt a vegyületet (20,1 g) diklór-metánban tionil­­-kloriddal reagáltatjuk, így az új 3-klór-metil-8-fluor-l­­-metil-4-kinolon.0,l HCl-t kapjuk, olvadáspontja 230— 233 °C. Kitermelés 21,2 g. d) Ezt a vegyületet (20,6 g) metanolban, 0 °C hőmér­sékleten nátrium-metán-tioláttal reagáltatjuk, így az új 8-fluor-l-metil-3-metil-tio-metil-4-kinolont kapjuk, ol­vadáspontja 165—167 °C (denaturált szeszből kristályo­sítva). Kitermelés 8,3 g. e) Ezt a szulfidot (2,0 g) diklór-metánban ekvimoláris mennyiségű 3-klór-perbenzoesawal oxidáljuk, így a megfelelő új szulfoxidot, a 8-fluor-l-metil-3-metil-szul­­finil-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 170—172 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 0,8 g. f) A d) lépésben kapott szulfidot (2,0 g) diklór-metán­ban 2 mólekvivalens 3-klór-perbenzoesawal oxidáljuk, így a megfelelő új szulfont, a 8-fluor-l-metil-3-metil­­-szulfonil-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 236—238 °C. Kitermelés 1,8 g. 16. példa a) 4,2 g 4-hidroxi-7-metil-tio-kinolin, 8,2 g nátrium­­-metán-szulfinát, 9,0 ml 37%-os vizes formaldehid-ol­dat, 2,85 ml trietil-amin, 130 ml denaturált szesz és 50 ml víz elegyét 96 órán át forraljuk keverés közben, vissza­folyató hűtő alkalmazásával. Ezután az elegyet szobahő­mérsékletre hűtjük és leszűrjük. A maradékot forró de­naturált szesszel mossuk, így az új 4-hidroxi-3-metil­­•szulfonil-metil-7-metil-tio-kinolint kapjuk, olvadás­pontja 290—292 °C. Kitermelés 2,6 g. b) Ezt a vegyületet (1,5 g) 50 térfogat%-os vizes tetra­­hidrofuránban 20 °C hőmérsékleten dimetil-szulfáttal metilezzük. így az új l-metil-3-metil-szulfonil-metil-7- -metil-tio-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 243—245 °C (denaturált szeszből kristályosítva). Kitermelés 0,8 g. 17. példa A 10. példában leírt módon eljárva valósítjuk meg az alábbi reakciókat. a) 4-Hidroxi-6-metil-kinolint (7,4 g) vizes nátrium­­-hidroxid-oldatban, 40—45 °C hőmérsékleten, 60 órán keresztül formaldehiddel reagáltatunk, így az új 4-hidr­­oxi-3-hidroxi-metil-6-metil-kinolint (2,7 g) kapjuk, ol­vadáspontja 188—189 °C (bomlás). b) Ezt a vegyületet (30,0 g) vizes kálium-hidroxid-ol­­datban szobahőmérsékleten dimetil-szulfáttal metilez­zük, így az új 3-hidroxi-metil-l,6-dimetil-4-kinolont kap­juk, olvadáspontja 171—173 °C (denaturált szesz és etil­­-acetát elegyéből kristályosítva). Kitermelés 11,5 g. c) Ezt a vegyületet (5,0 g) diklór-metánban tionil-klo­­riddal reagáltatjuk, így az új 3-klór-metil-l,6-dimetil-4- -kinolon-hidro-kloridot kapjuk, olvadáspontja 215— 224 °C. Kitermelés 6,1 g. d) Ezt a vegyületet (6,0 g) metanolban, 0—5 °C hő­mérsékleten nátrium-metán-tioláttal reagáltatjuk. A re­­akcióelegyet vízbe öntjük, a szilárd anyagot denaturált szesszel forraljuk, lehűtjük és leszűrjük. A szűrletet be­­töményítve az új l,6-dimetil-3-metil-tio-metil-4-kinolont kapjuk, olvadáspontja 142—143 °C. Kitermelés 1,5 g. e) Ezt a szulfidot (3,3 g) ekvimoláris mennyiségű 3- -klór-perbenzoesawal reagáltatva a megfelelő új szulf­oxidot, az l,6-dimetíI-3-metíl-szuIfiniI-metiI-4-kinoIont kapjuk, olvadáspontja 177—179 °C (etil-acetátból kris­tályosítva). Kitermelés 0,5 g. f) A d) lépésben kapott szulfidot (1,7 g) 2 mólekviva­lens 3-klór-perbenzoesavval oxidálva a megfelelő új szulfont, az l,6-dimetil-3-metil-szulfonil-metil-4-kino­­lont (1,3 g) kapjuk, olvadáspontja 252—255 °C (dena­turált szeszből kristályosítva). 18. példa a) 10,0 g 4-hidroxi-8-metil-kinoIin 8,8 ml trietil-amin­­nal és 15 ml denaturált szesszel készített szuszpenziójá­hoz keverés közben, 0—5 °C hőmérsékleten 10,4 ml metán-tiolt, majd 14,2 ml 40%-os vizes formaldehid­oldatot adunk. Az elegyet 30 órán át forraljuk keverés közben, visszafolyató hűtő alkalmazásával. 8,8 ml tri­etil-amin és 10,4 ml metán-tiol 15 ml etanollal készített oldatához keverés közben cseppenként hozzáadunk 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom