184903. lajstromszámú szabadalom • Festékkompozíció szövettani vizsgálatokhoz
3 184903 4 A találmány szövettani vizsgálatokhoz felhasználható, új összetételű festékkompozíciókra vonatkozik. A gyógyhatású anyagok kutatásában, a tudományos célú biológiai vizsgálatokban és a gyógyításban igen nagy szerepe van a szövettani vizsgálatoknak. Egyes rendellenességek vagy betegségek eredményes kezelésének alapvető előfeltétele az, hogy megbízható kórszövettani diagnózis álljon rendelkezésre; ezek közül az egyik legfontosabbként a rákos szövetek korai diagnosztizálását említjük. A szövettani vizsgálati módszerekkel szemben — azon túlmenően, hogy megbízható, könnyen értékelhető eredményt kell szolgáltatniuk — további követelményként támasztják, hogy a vizsgálatok gyorsan, egyszerűen, különös felszereltséget és felkészültséget nem igénylő módon elvégezhetőek legyenek. A jelenleg rendelkezésre álló szövettani festési módszerek ezeknek a követelményeknek nem felelnek meg minden tekintetben. Az ismert festési eljárások túlnyomó többsége nehézkes, idő- és munkaigényes, és az általuk nyert információ gyakran csak óvatos becslésekhez elegendő. Példaként említjük, hogy a legelterjedtebb rutin szövetfestési módszer, a heametoxylin-eosin próba végrehajtása a metszet fagyasztása és fixálása után is mintegy 90—120 percet igényel, és a kapott szövettani kép csupán a durva citológiai eltéréseknél értékelhető egyértelműen. Egyéb esetekben a szövettani kép ismeretében még közelítő, durva tévedések lehetőségét is magában rejtő diagnózist is csak sok éves szakmai tapasztalat birtokában, gyakran csak standard preparátumokkal való összehasonlítás révén lehet felállítani. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti, új összetételű festékkompozícíók felhasználásával igen sokféle szövettani vizsgálat az eddigieknél lényegesen gyorsabban, egyszerűbben és nagyobb biztonsággal végezhető el, és a kapott szövettani kép alapján még különösebb előképzettség vagy szakmai rutin nélkül is lényegesen megbízhatóbb diagnózis állítható fel az eddigieknél. A találmány szerinti festékkompozíciókkal olyan elváltozások is egyszerűen kimutathatók, amelyekre eddig közvetlen festési módszer nem állt rendelkezésre, illetve amelyek kimutatására eddig még semmiféle módszert nem ismertettek. A találmány tehát szövettani vizsgálatokhoz felhasználható, új összetételű festékkompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti festékkompozíciók (1) rezorcin és valamely tionin-színezék, éspedig tionin (Colour Index 52 000), toluidin-kék (Colour Index 52 040) és/vagy dimetil-tionin (Azúr A) [az egyes színezékek indexét a Comission on Standardisation of Biological Stains, chef: H. I. Conus, állapítja meg;R. B. LilJte: „Biological Stains”. Kiadó: Williams and Willkins Company, USA (197)] egymásrahatásából 50— 120 C°, célszerűen 70—120 C° hőmérsékleten képezett terméket, ahol 1 mol tionin-színezékre vonatkoztatva legalább 0,2 mól rezorcint használunk fel, (2) a rezorcinnal kölcsönhatásba lépett tionin-színezék 1 móljára vonatkoztatva (MT/MA): 2—(MT/MA).2 mól „A” színezéket, és (3) a rezorcinnal kölcsönhatásba lépett tionin-színezék 1 móljára vonatkoztatva (MT/MB): 2—(MT/MB).2 mol „B” színezéket tartalmaznak, ahol az „A” színezék és a „B” színezék egymástól színben és pH-ban egyaránt eltérő bázikus színezék, mimellett az „A” színezék és a „B” színezék egyaránt lehet egymáshoz színben és pH-ban hasonló színezékek elegye, Mt a tonin-színezék molsúlya, Ma az „A” színezék molsúlya, és Mb a „B” színezék molsúlya, illetve amennyiben a tionin-színezék, az „A” színezék és/vagy a „B” színezék több anyag keveréke, MT, MA és/vagy Mb a keveréket alkotó anyagok molsúlyának súlyozott számtani átlagát jelenti. Az „A” és „B” színezék célszerűen diszperzitásfokban is eltér egymástól. Ha az „A”, illetve „B” színezéket több színezék elegyeként használjuk fel, célszerűen diszperzitásfokban hasonló színezékeket elegyítünk. A találmány szerinti festékkompozíciók alapkomponense a tionin-színezék és a rezorcin egymásrahatásából megnövelt hőmérsékleten képezett termék. Azt tapasztaltuk, hogy ha 1 mól tionin-színezéket megnövelt hőmérsékleten (célszerűen 70—120 C°-on) rövid időre legalább 0,2 mól rezorcinnal hozunk érintkezésbe, olyan anyagot kapunk, amelynek festési tulajdonságai eltérnek a kiindulási tionin-színezék megfelelő jellemzőitől. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy ha a tionin-színezéket hidegen (például szobahőmérsékleten) keverjük össze rezorcinnal, a keverékben levő tionin-színezék festési tulajdonságai nem változnak. Ezek alapján feltételezzük, hogy a tionin-színezék és a rezorcin között kémiai kölcsönhatás ment végbe, a kapott termék szerkezetét (egységes molekulák, több különböző reakciótermék, adduktum, komplex stb.) azonban nem ismerjük. Célszerű, ha 1 mól tionin-színezékre vonatkoztatva 1—5 mól rezorcint használunk fel. Előzetes vizsgálataink alapján úgy véljük, hogy 1 mól tionin-színezék körülbelül 3—4 mól rezorcinnal lép teljes mértékben kölcsönhatásba. Optimális eredményekhez akkor jutunk, ha 1 mól tionin-színezékre vonatkoztatva 3—4 mól rezorcint használunk fel, a festékkompozíció azonban még akkor is gyors és megbízható vizsgálatot tesz lehetővé, ha a tionin-színezéket a korábbiakban megadott értékig terjedő fölöslegben tartalmazza. A rezorcin esetleges fölöslege a festést egyáltalán nem zavarja; gazdaságossági okok miatt azonban nem célszerű a rezorcint fölöslegben felhasználnunk. Miként már említettük, a tionin-színezéket megnövelt hőmérsékleten hozzuk érintkezésbe rezorcinnal. A kölcsönhatás már kb. 50 C°-on is végbemegy, célszerű azonban a műveletet ennél magasabb hőmérsékleten — például 70—120 C°-on — végezni. A kölcsönhatás szinte pillanatszerűen lezajlik; így például ha a kiindulási anyagokat vizes oldatban hozzuk érintkezésbe egymással, elegendő a vizes oldatot néhány másodpercig forralni. Közegként a kiindulási anyagokat megfelelően oldó, a kiindulási anyagokkal szemben kémiailag inert folyadékokat, különösen előnyösen vizet használunk fel. A találmány szerinti kompozícióban szereplő „A” és „B” színezék bázikus háttér-színezék, amelyek a tioninszínezék és a rezorcin kölcsönhatásából kialakult anyag színhatásának észlelését könnyítik meg. Mind az „A” színezék, mind pedig a „B” színezék egyetlen anyag vagy több, egymáshoz színben, pH-ban (és célszerűen diszperzitásfokban is) hasonló bázikus színezék keveréke lehet. Alapvető követelmény, hogy az „A” színezék (vagy színezék-keverék) és a „B” színezék (vagy színezék-keverék) színben és pH tekintetében (célszerűen diszperzitás-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
