184903. lajstromszámú szabadalom • Festékkompozíció szövettani vizsgálatokhoz
5 184903 6 fok tekintetében is) eltérjen egymástól. Hasonlóaknak tekintjük azokat a színezékeket, ahol — szín szempontjából az eltérés a fényabszorpciómaximumok között legföljebb AX—5 um, és — pH szempontjából az eltérés legföljebb 1,0 egység. Eltérőeknek tekintjük azokat a színezékeket, ahol — szín szempontjából az eltérés a fényabszorpciómaximumok között legalább AX=10 am, és — pH szempontjából az eltérés legalább 2,0 egység. A hasonlóság és az eltérés szempontjából a legfontosabb tényező a bázikus színezék színe. Abban az esetben például, ha „A” színezékként meleg színű (piros, narancs, sárga) színezéket vagy ezek keverékét használjuk fel, „B” színezékként csak hideg színű (zöld, kék) színezékeket vagy ezek keverékét alkalmazhatjuk. „A” színezékként előnyösen alkalmazhatunk például safranint (Colour Index 50 240) és/vagy Pyronin I-t (Colour Index 45 005), és ugyanakkor „B” színezékként célszerűen például Alciánkék 8 GX-et (Colour Index 74 240) és/vagy Licht Grün-t (Colour Index 42 095) használhatunk fel. A háttér-színezékeket célszerűen egymáshoz viszonyítva 1 : [(MA/MB): 2—(MA/MB).2] mólarányban használjuk fel, ahol MA és MB jelentése a fenti. Optimális eredményeket rendszerint olyan festékkompozíciókkal érünk el, amelyek a rezorcinnal kölcsönhatásba lépett tionin-színezék 1 móljára vonatkoztatva körülbelül Mt/Ma mól „A” színezéket és körülbelül MX/MB mól „B” színezéket tartalmaznak. Egy különösen előnyös festékkompozíció 1 mól tionin és 4 mól rezorcin kölcsönhatásával kapott termékre vonatkoztatva 0,3 mól safranint és 0,3 mól alciánkéket tartalmaz. A találmány szerinti festékkompozíciókat ismert módon állíthatjuk elő, például úgy, hogy a) a tionin-színezék és rezorcin kölcsönhatásából képződött, szilárd formában elkülönített terméket összekeverjük a megfelelő mennyiségű „A” és „B” színezékkel, vagy b) a tionin-színezék és rezorcin kölcsönhatásakoi kapott reakcióelegyben (általában vizes oldatban) feloldjuk a megfelelő mennyiségű „A” és „B” színezéket, majd kívánt esetben a kapott oldatból ismert módon — például vákuumdesztillálással, liofilizálással stb. — eltávolítjuk az oldószert. Tapasztalataink szerint a szilárd keverék formájában kiszerelt festékkompozíciók az oldatoknál stabilabbak. A találmány szerinti festékkompozíciókat szövettani vizsgálatokban többek között a következő célokra használhatjuk fel : — „normál” sejtmag- és citoplazma-festésre (erre a célra eddig a leggyakrabban a korábban már ismertetett haematoxylin-eosin festést alkalmazták), — a kötőszöveti és simaizom elemek elkülönítésére (erre eddig a Mallory vagy Azan eljárást alkalmazták), — a mitochondriumok megfestésére (erre eddig például vas-haematoxylint használtak), — a serósus és mucinosus mirigyek elkülönítésére (erre eddig közvetlen festési módszert nem alkalmaztak ; a közvetett módszer mucikarmin festés háttér-festéssel (pl. Licht Grün felhasználásával) [az eddig felsorolt módszereket Hans Christian Burck: „Histologische Technik” (Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1969, 2. kiadás) című szakkönyve ismerteti], — a neurosecretum-szemcsék kimutatására [erre eddig pl. a Gömöri-féle eljárást alkalmazták, amit À. G. E. Pearse: „Histochemistry, Theoretical and Applied” (Little Brown and Co., Boston, 1968) című szakkönyve ismertet], — a különböző érettségű porcszövetek elkülönítésére (erre eddig nem volt megfelelő módszer), és — a fehérjeszintézis szempontjából aktív és az oszló, oszlásra kerülő, illetve oszlás utáni állapotban levő, ezért fehérjeszintézis szempontjából passzív (daganatokban nagy számban előforduló) sejtmagok arányának meghatározására (erre a célra eddig semmiféle kimutatási módszer nem volt ismert). A fentiekből megállapítható, hogy a találmány szerinti festékkompozíciók alkalmazási területe igen széles, és különösen előnyösen használhatók fel a rák kórszövettani diagnosztizálására és vizsgálatára. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül a következő példában ismertetjük. Példa 1000 ml szobahőmérsékletű (kb. 25 C°-os) desztillált vízben 3,0 g tionint és 1,30 g rezorcint oldunk, és a kapott oldatot forrásig melegítjük. 3—5 másodperces forralás után az oldatot kb. 25 C°-ra hagyjuk hűlni, majd további 3,80 g rezorcint adunk hozzá, és az oldatot ismét 3—5 másodpercig forraljuk. Az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni, és keverés közben 2,16 g Alciánkék 8 GX-et adunk hozzá. Ezután az oldatot szűrjük, a szűrlet térfogatát desztillált vízzel 1000 ml-re egészítjük ki, és az oldatban 2,5 g safranint oldunk. A kapott oldatot újból szűrjük, és a szűrlet térfogatát desztilált vízzel ismét 1000 ml-re egészítjük ki. Ez a vizes oldat 0,003 mól Alciánkék 8 GX-et, 0,003 mól safranint, továbbá 0,01 mól tionin és 0,04 mól rezorcin kölcsönhatásából képződött terméket tartalmaz. Az oldat szövetfestésekhez közvetlenül felhasználható. Ha a festékkompozíciót hosszabb időn át kívánjuk tárolni, az oldatból vákuumdesztillálással vagy liofilizálással eltávolítjuk az oldószert. A fenti összetételű oldatból 12,6 g poralakú festékkompozíciót különítünk el. A fenti festékkompozíciót a következőképpen használhatjuk fel kórszövettani vizsgálatokhoz: A friss (pl. műtét közben vett) metszetet fagyasztjuk, majd 10 percig a fentiekben ismertetett oldattal festjük. A metszetet legföljebb 1 percig csapvízzel öblítjük; a tárgylemez és a metszet környékét itatóspapírral felitatjuk, majd a metszetet terc-butanollal legföljebb kétszer 20 másodpercig kezelve víztelenítjük. Ezután a metszetet kétszer 1 percig xilollal derítjük, végül Kanada-balzsárrimal lefedjük. A preparátum — amelynek elkészítése mindössze 25—30 percet vesz igénybe — ezzel szövettani értékelésre kész. Hasonlóan készítünk preparátumokat rutin citológiai vizsgálatokhoz, azzal a különbséggel, hogy fixált metszetből indulunk ki. A helyesen végrehajtott festés eredménye: aktív sejtmagok: kékes-zöldek, passzív sejtmagok, oszlás előtti, ill. utáni állapotban levő sejtmagok (ezek száma daganatos szövetben feltűnően nagy): pirosak, magväcska: piros, oszló sejtek magjai: bíbor-pirosak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4