184900. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halak nagyteljesítményű tárolásához, valamint úszó ketrec kialakítás előnyösen ilyen eljáráshoz
3 184900 4 A találmány egyrészt olyan nagyteljesítményű haltároló eljárásra vonatkozik, amellyel a halak lényegében élettelen vizekben, előnyösen bányatavakban tárolhatók, másrészt olyan úszóketrec kialakítására vonatkozik, amely előnyösen az említett eljárásnál alkalmazható. Napjainkban, amikor az élővizek egyre szennyezettebbek, a halak nagytömegű tárolása mind nagyobb problémát jelent. Mind egészségügyi, mind a hús minősége szempontjából az lenne az előnyös, ha a halakat tiszta vízben lehetne tárolni. A bányatavak vize megfelelően tiszta lenne, azonban halgazdálkodísra alkalmatlanok, mert általában nagy kiterjedésűek és mélyek, vizük hűvös és tápanyagokban szegény, lehalászásuk a tófenék tagoltsága miatt lehetetlen. E hátrányok miatt ezeket a tavakat legfeljebb sporthorgászat céljára hasznosítják. Az ismertetett hátrányok a tárolásnál szinte előnyként jelentkeznének^ csak a halak tárolását kell technikailag megoldani. Erre az úszó ketrec rendszerek a legalkalmasabbak. Az úszó hal tartó ketrecek már korábban is ismertek voltak, ilyeneket mutat be pl. az USA-ban engedélyezett 4 003 338., 4 013 042. és 4 079 698 számú szabadalom leírása. Ezeket mind tárolásra, mind tenyésztésre használták már eddig is, azonban az ismert eljárások kisebb halmennyiség mozgatását igényelték, így ezek a nagyteljesítményű hallartási eljáráshoz nem eléggé mobilisak. A feladat tehát olyan eljárás kialakítása, amellyel pl. bányatavakban nagy mennyiségű hal huzamosabb ideig tárolható, és a technikai berendezések gyors, könnyű mozgatást biztosítanak. A találmány eljárás halak nagyteljesítményű tárolásához lényegében élettelen vizekben, előnyösen bányatavakban, amelynek során a vízbe egy vagy több önmagában ismert úszó haltartó ketrecet helyezünk, a betárolni kívánt halakat élősködők ellen fertőtlenítjük, a fertőtlenített halakat maximum 120 kg/rn3 népesítési aránnyal a ketrecekbe telepítjük, mégpedig egy-egy ketrecbe vagy az azonos tartási feltételeket igénylő, vagy adott esetben egymástól maximum 30%-ban eltérő egyedsúlyú különféle fajtájú halakat, a ketrecekbe a halfajtától függően legalább 10 C°-os vfzhőmérséklct felett, de legfeljebb a vízhőmérséklet 0 C°-ra csökkenéséig haletetőt helyezünk, ebbe a betárolt halfajtának megfelelő összetételű, fehérjét, növényi rostokat, zsiradékot és vitaminokat tartalmazó haltakarmányt teszünk, a ketrecek közelébe gépi meghajtású vízkeverő berendezést helyezünk, amelyet a ketrecek feletti vízfelszín jegesedésének kezdetekor (—4 C°—0 C°) bekapcsolunk, végül a rendszer részleges lehalászása esetén a halállományt célszerűen összetelepítjük úgy, hogy a népesítési arány minél jobban megközelítse a 120 kg/m3-t. A találmány továbbá úszó ketrec kialakítás előnyösen nagyteljesítményű haltároló eljáráshoz, ahol a ketrec vízszintes tartókra függesztett zsákszerűén vízbe lógó háló, a hálót felfüggesztő vízszintes tartók legalább a végeikkel bójákon nyugszanak, mely bójáknak úszótestük, ennek tetejére épített oszlopuk van, az oszlop a vízszintes tartók alátámasztására alkalmas elemmel, előnyösen vízszintes furattal van ellátva, és adott esetben legalább két ketrec alkalmazása esetén a ketrecek legalább két bójája páronként egymás szomszédságában van elhelyezve, és ezek a -bóják vagy csak a kettő közötti állandó távolságot biztosító, előnyösen hajlékony távtartó elemmel, vagy merev távtartókkal vannak öszszekötve, mely merev távtartókra kezelő járda helyezhető, és a távtartók csatlakoztatására a bóják oszlopán további alkalmas elem, előnyösen vízszintes furat van kialakítva, és mind a hálót függesztő vízszintes tartók, mind a távtartók hosszirányú elmozdulás ellen az oszlophoz o’dható módon rögzítve vannak. A találmány a mellékelt rajzok alapján ismerhető meg, ahol az 1. ábra a haltárolási rendszer elhelyezését és technikai felszereléseit, a 2. ábra az úszó haltartó ketrecek kialakítását, a 3. ábra az úszó haltartó ketrecet tartó bója perspektivikus képét, a 4. ábra a bója oszlopát függőleges metszetben mutatja. A bányatóban, ott ahol a vízmélység a 3,0 m-t meghaladja, két sorban az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. úszó ketrecek vannak elhelyezve. A ketrecek egymástól függetlenek, csak összekötő elemekkel vannak egymáshoz kapcsolva. Az egyes ketrecek hasznos térfogata 60 m3. A két sor között a ketreceket összekötő elemekre a 6. járda van fektetve. A ketrecekbe a 8 haletető függeszthető, amely lényegében egy hálóból készült 1 m2-es lapos kosár, amelynek az alja és az oldalának az alsó része kb. 10 cm magasságig fóliával van fedve. A ketrecsor egyik végén a 9 kis 'utajon a villanymotorral hajtott 10 lapátkerék van. A rendszerhez tartozik a parton a 11 kiszolgáló épület, amelyben többek között a haltáp tárolható, és egy halszivattyú is van benne. A halszivattyú 12 csöve a víz fölé nyúlik és Így rendkívül könnyű a ketrecek lehalászása. Az eljárást a ponty tárolásán mutatjuk be. A különböző módon tenyésztett halakat a halgazdaságok a tél beállta előtt lehalásszák. A lehalászott halak szállító járművön érkeznek a bányatóba. A szállítás — mint ismeretes — oxigénnel dúsított vizes medencében történik. A halakat először fertőtleníteni kell, mert a nagy népesítési arány miatt az élősködők hatványozott veszélyt jelentenek. Ezért a szállító medence vizébe fertőtlenítőszert töltünk és ebben 15 percig fürdetjük a halakat. A fertőtlenítőszer pl. a következő összetételű lehet : 1 m3 vízhez 2 kg konyhasó, 2 dl FLIBOL E, 10 gr KMn04. A fertőtlenített halakat a medencéből hálóval kiemeljük, és egy — parthoz vontatott — úszó ketrecbe helyezzük. Az úszó ketreceket addig töltjük, amíg a 120 kg/m3 népesítési arányt el nem érjük. A megtöltött ketrecet visszahelyezzük a többi közé. A halak életműködése a vízhőmérséklet csökkenésével fokozatosan lassul, és fajtától függő hőmérséklet alatt táplálékot már nem vesznek fel. Ez az érték pontyok esetén 10 C’. Amíg a víz alá nem hűl, a halak takarmányozásáról kell gondoskodni. Ezért a ketrecbe behelyezzük a haletetőt, amelybe annyi haltápot teszünk, mint a ketrecben levő halak súlyának 4%-a. A haltáp 30—50% állati fehérjét, pl. vágóhídi húshulladékot, 10—15% növényi nyersrostot, 30—40% szénhidrátot, 6—8% zsírt, szójaolajat, meszet és halvitaminokat tartalmaz. Az említett tápmennyiség egy átlagos őszi vízhőmérséklet mellett, tehát 16—18 C'-nál szükséges, a hőmérséklet csökkenésével a mennyiség csökkenthető, és 10 C°-nál még a halak testsúlya 0,5%-ának megfelelő mennyiséget kell adni, 10 C° alatt mint említettük, már nem kell a halakat etetni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
