184859. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(/alkoxi-karbonil/-alkil-amino)-3-/szubsztituált-fenoxi/-2-propanol-származékok előállítására
13 184859 14 16. példa [h) módszer] 2,0 g 3- {[3-(2-Ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino }-propionsavat oldunk 100 ml etanolban. Az oldatot hidrogén-klorid gázzal telítjük, és 6 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Az etanol feleslegét vákuumban ledesztilláljuk, és a maradék kikristályosodik. A 3- - {[3-(2-ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino }-propionsav-etil-észter-hidroklorid 120 °C-on olvad. 17. példa [h) módszer] 2,0 g 3-{[3-(2-ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino}-propionsav-metil-észtert feloldunk 100 ml etanolban. Az oldatot hidrogén-klorid gázzal telítjük, és éjszakán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Az alkohol feleslegének ledesztillálása után a 3-{[3-(2-cíano-fenoxi)-2- -hidroxi-propiI]-amino}-propionsav-etil-észter-hidrokloridot kapunk. Olvadáspont: 120 °C. 18. példa 3- {[3-(2-Ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino }-propionsav-propil-észter előállítása A cím szerinti vegyületet az 1. példa szerint állítjuk elő 6,8 g 3-amino-propionsav-propil-észter-hidrokIorid, 5,5 g 2-(2,3-epoxi-propoxi)-benzonitril és 1,8 g nátrium-hidroxid felhasználásával. A nyerstermék olajat dietil-éterrel elegyítjük, mire a 3-{[3-(2-ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino }-propionsa v-propil-észter kikristályosodik. Kitermelés 1,5 g. Olvadáspont: 89 °C (HC1). A szerkezetet magmágneses rezonanciaspektrummal és egyenértéksúllyal határoztuk meg. 19. példa 3- {[3-(2-Ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino }-propionsav-pentil-észter előállítása A vegyületet az 1. példa szerint állítottuk elő 6,9 g 3-amino-propionsav-pentil-észter-hidroklorid, 5,5 g 2- -(2,3-epoxi-propoxi)-benzonitril és 1,8 g nátrium-hidroxid felhasználásával. A nyers olajat dietil-éterrel elegyítjük, és a 3-{[3-(2-ciano-fenoxi)-2-hidroxi-propil]-amino}-propionsav-pentil-észter kikristályosodik. Kitermelés: 1,3 g. Olvadáspont: 91 °C (HC1). A szerkezetet magmágneses rezonanciaspektrum és egyenértéksúly alapján határoztuk meg. Biológiai hatások A találmány szerinti béta-adrenoceptor blokkoló ágenseket megvizsgáltuk biológiai tulajdonságaik szempontjából. Minden vegyületet megvizsgáltunk két különböző kísérleti modellben, de ugyanazokkal a fajokkal, előzményekkel és készítményekkel. Macskákat (2,5—3,5 kg súlyú hímeket és nőstényeket) reserpinnel előkezeltünk (5 mg/testsúlykilogramm intraperitoneálisan beadva) a kísérletek előtt 16 órával. Az állatokat azért kezeltük reserpinnel, hogy megszüntessük a szívverés endogén szimpatikus kontrollját és a vascularis simaizom-tónust. A macskákat pentobarbitallal narkotizáltuk (30 mg/testsúlykilogramm adaggal intraperitoneálisan), és mesterségesen lélegeztettük. Bilaterális vagotomiát végeztünk a nyakon. A vérnyomást kanülált artériából mértük, a szívverést kardiotachométerrel észleltük a vérnyomásban fellépő ingadozásokból. Az egyik hátsó láb combartériáját mindkét irányban kanüláltuk. A proximális részből vett vért állandó átfolyási sebességgel visszaszivattyúztuk az artéria distalis részébe egy görgős szivattyú (Watson-Marlow) segítségével. A perfúziós nyomást (PP) mértük. A perfúziós nyomásban jelentkező változások változásokat jeleznek a láb perifériális vascularis ellenállásában. A) kísérlet Az izoprenalinra fellépő maximális szívverést és vasodilator választ nagy izoprenalin dózis (2,0 p,mol/kg) intravénás beadására határozzuk meg. Ezután olyan izoprenalin infúziós sebességet határozunk meg, amely olyan szívverés-választ ad (állandósult állapotnál), amely körülbelül 80%-a az izoprenalinra fellépő maximális szívverés válasznak. Általában ez az izoprenalindózis 0,25 umol/kg x perc. Az ilyen izoprenalin-dózisra a vasodilator válasz is körülbelül a maximális 80%-a volt. Az izoprenalin-dózist utána 20 perces időtartamig adtuk infúzióban az egyes infúziós periódusok között 20 perces szüneteket tartva. A vizsgált vegyületet intravénás injekcióban adtuk az izoprenalin infúzió megkezdése után hét perccel. A vizsgált vegyület dózisát addig növeltük, amíg az izoprenalin válasz teljes blokádját értük el. A vizsgált vegyület mindenegyes dózisára megállapítottuk az izoprenalin szívverés válasz csúcs csökkenését a blokád százalékában kifejezve a képlet szerint : az izoprenalinnal kiváltott szívverés válasz csökkenése (ütés/perc) 100 x-----------------------------------------—— kontroll izoprenalin válasz (ütés/perc) A százalékos blokádot (mindenegyes dózisra) utána a vizsgált vegyület log dózisának függvényében fejeztük ki. Az ED : 50 értéket (azaz a maximális blokád felét kiváltó dózist) interpoláltuk. A plazma félértéket Levy módszerével [R. Nagashima, R. A. O’Reilly és G. Levy; Clin. Pharmacol. Ther., 10, 22 (1969] határoztuk meg. Az egyes dózisok csúcs inhibíciós hatásától az 50%-os válaszig eltelt időt meghatároztuk, és a vegyület log dózisának függvényében ábrázoltuk. A kapott vonal meredekségét lineáris összefüggéssel számítottuk. A meredekség 2,303/KE, ahol Ke jelentése az elimináció sebességi állandója. A plazma felezési időt (t V2) utána a t */2=0,693/KE összefüggéssel számítottuk. B) kísérlet A maximális szívverés és vasodilator választ az izoprenalinra nagy adagban intravénásán injektált izoprenalinnal (2,0 [Jimol/kg) határoztuk meg. Ezután kipróbáltunk egy nagy izoprenalin adagot, amely körülbelül a maximális válasz 80%-ának megfelelő szívverésválaszt adott. Ez az izoprenalin dózis általában 0,4 pimol/kg volt. Ezután intravénás infúzióban növekvő dózisokban adtuk be a vizsgált vegyületet. Mindenegyes dózist 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
