184859. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(/alkoxi-karbonil/-alkil-amino)-3-/szubsztituált-fenoxi/-2-propanol-származékok előállítására

7 184859 8 oldószerben, például benzil-alkoholban történik, a reak­­cióelegy néhány órán át tartó forralásával. Ekkor a fe­nolt elsődlegesen fém-fenolátjává, például alkálifém­­-fenolátjává alakítjuk, mielőtt hozzáadjuk a VIII álta­lános képletű azetidinolhoz. e) Továbbá egy olyan I általános képletű vegyületet, amelyben az aminocsoport nitrogénatomjához benzil­­csoport kapcsolódik, debenzilezünk. A debenzilezést ismert módon, például redukcióval végezzük. f) Előállítható az I általános képletű vegyület egy X vagy XI általános képletű Schiff-bázis vagy a XI álta­lános képletű vegyületnek megfelelő XII általános kép­letű ciklikus tautomer — amely képletekben R3, R4 és R5 jelentése az előbb megadottakkal azonos ; és a XI és XII általános képletű vegyületek együtt is jelen lehet­nek — redukciójával is. Ezt a redukciót szokásos módon végezzük, például va­lamilyen kettős könnyűfém-hidridet, igy nátrium-boro­­hidridet, lítium-alumínium-hidridet használva vagy olyan hidridet használva hangyasavval, mint a borán vagy katalitikus hidrogénezéssel, például hidrogéngáz­zal Raney-nikkel jelenlétében. A redukciónál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy más csoportokat ne érintsen. g) Előállítható továbbá az I általános képletű vegyü­let úgy is, hogy egy XIII általános képletű vegyületben — amely képletben R3, R4 és R5 jelentése az előbb meg* adottakkal azonos — az oxo-csoportot hidroxilcsoporttá redukáljuk. A redukciót szokásos módon végezzük, fő­leg valamilyen kettős könnyűfém-hidridet használva az előbb említettek szerint, vagy a „Meerwein—Pondorf— Verley módszer” szerint vagy ennek valamilyen módo­sításával, alkalmasan valamilyen alkanolt, például izo­­propanolt használva reakciókomponensnek és oldószer­nek is, és valamilyen fém-alkanolátot, így valamilyen fém-izopropanolátot, például alumínium-izopropanolá­­tot használva. h) Előállíthatunk továbbá I általános képletű vegyüle­­tet úgy is, hogy egy XIV általános képletű vegyületet — amely képletben R4 és R5 jelentése az előbb megadottak­kal azonos és X2 jelentése c) vagy d) általános képletű csoport, Y könnyen lehasítható csoport — észterezünk, illetve átészterezünk. Az Y könnyen lehasítható csoport például alkoxi­­csoport, ariloxicsoport, halogénatom lehet. Az eljárás például szokásos módon végzett észteresítés lehet katalizátorként erős savat használva és/vagy vala­milyen vízeltávolítási formát alkalmazva. A karboxilcsoport észteresíthető a karboxilát alkile­­zésével is szokásos módon ionpár-technika alkalmazá­sával vagy anélkül. A redukciót a fentebb leírt módon végezzük komplex fémhidrideket, például borohidrideket használva. Az eljárás körülményeitől és a kiindulási anyagtól függően a végterméket vagy szabad formában vagy sav­­addíciós sója formájában kapjuk, amely szintén a talál­mány oltalmi körébe tartozik. így például bázisos, sem­leges vagy vegyes sók kaphatók, valamint hemi-, szeszkvi- vagy polihidrátok. Az új vegyületek savaddí­­ciós sói önmagában ismert módszerrel szabad vegyüle­­tekké alakíthatók, például bázisos ágensek, így lúgok vagy ioncserélők alkalmazásával. Másrészt a kapott sza­bad bázisok sókat képezhetnek szerves vagy szervetlen savakkal. A savaddíciós sók készítésénél előnyösen olyan savakat használunk, amelyek gyógyászatilag el­fogadható sókat képeznek. Ilyen savak például hidro­gén-halogen idek, kénsav, foszforsav, salétromsav, per­­klórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy heterociklusos karbonsavak vagy szulfonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi­­-maleinsav vagy piroszőlősav, fenil-ecetsav, benzoesav, p-amino-benzoesav, antranilsav, p-hidroxi-benzoesav, szalicilsav vagy p-amino-szalicilsav, embonsav, metán­­szulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi-etán-szulfonsav, eti­lén-szulfonsav, halogén-benzolszulfonsavak, toluolszul­­fonsav, naftalinszulfonsavak vagy szulfanilsav, metio­­nin, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületek ezen vagy más sói, például pikrátjai szolgálnak tisztítási célokra is, vagy a kapott szabad bá­zisokat átalakítjuk sókká, ezeket tisztítjuk, és a báziso­kat utána ismét szabaddá tesszük a sókból. Az új vegyü­letek szabad formái és sóformái közötti szoros össze­függés miatt magától értetődik, hogy az előbbiekben és a továbbiakban értelemszerűen ahol a szabad bázist tár­gyaljuk, ott a megfelelő sók is értendők. Alkalmasan olyan kiindulási anyagokat használunk a találmány szerinti reakciók kivitelezésére, amely anya­gok az elsősorban kívánt és különösen előnyös végter­mékekké alakulnak át. A kiindulási anyagok ismertek vagy — ha újak is — a szakterületen ismert eljárásokkal állíthatók elő. A klinikai alkalmazásban a találmány szerinti vegyü­­letcket rendesen injekcióban adják be olyan gyógyszer­­készítmény formájában, amely a hatóanyagot vagy sza­bad bázisként vagy gyógyszerészetileg elfogadható nem toxikus savaddíciós sóként, például hidrokloridkénl, laktátként, acetátként, szulfamátként vagy hasonlóként tartalmazza valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható hordozóval kombinálva. A találmány szerinti új vegyületek említése akár a szabad amin bázisra akár a szabad bázis savaddíciós sóira vonatkozik, akkor is, ha a vegyületekről általában vagy specifikusan írunk, feltéve, hogy a szöveg, amely­ben a kifejezéseket használjuk, például a példákban, en­nek a tágabb jelentésnek nem ellentmondó. A hordozó lehet valamilyen folyékony hígító vagy kapszula. A gyógyszerkészítmények szintén a jelen találmány tár­gyát képezik. Általában a hatóanyag mennyisége a ké­szítmény súlyának 0,1—99%-a, injekciós készítmények esetében 0,5—20 súly%-a között van. Az injekcióval parenterális beadásra szánt készítmé­nyeket a hatóanyag valamilyen vízoldható gyógyszeré­szetileg elfogadható sójának előnyösen körülbelül 0,5 súly%-tól körülbelül 20 sú!y%-ig terjedő tömény­ségű vizes oldataként készítjük. Ezek az oldatok még stabilizálószereket és/vagy pufferoló ágenseket is tar­talmazhatnak és alkalmasan különböző adagolási egy­ségű ampullákban készülhetnek. A hatóanyag napi dózisa változik, és az elbírálástól függ, de általában 1—100 mg/perc hatóanyagot alkal­maznak intravénás beadásnál (átlagos súlyú embernél). A következő példák a találmány lényegét és megvaló­sítását szemléltetik, anélkül, hogy oltalmi köre csak ezekre korlátozódna. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom