184834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rézcsövek kezelésére
1 184 834 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés rézcsövek kezelésére, amely révén sajtolás vagy hengerlés segítségével és ezt követő, hűtőoíaj alkalmazásával való húzás segítségével a rézcsöveket kész méretre hozzuk, és az utolsó húzási folyamat után a hűtőolaj elgőzölögtetése céljából fölmelegítjük, amelynek során a cső belsejéből a hűtőoíaj gőzöket eltávolítjuk. A 2 617 406 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amelynél a rézcsövet húzás után a hűtőolaj elégséges gőznyomásának létrehozására egy külön kályhában megfelelő, 500- 550 °C hőmérsékletre hevítik és ezzel egyidejűleg a hűtőolaj gőzökhöz megfelelő szállító gázt áramoltatnak keresztül a rézcsövön. E művelet után a rézcsövet annak érdekében, hogy az épületgépészek által az épületszereléshez megkívánt, lágy, jól hajlítható rézcsövet állítsanak elő, 650 °C hőmérsékleten hosszabb ideig lágyító izzításnak vetik alá. Ez az eljárás a rézcső belső felületén maradó szén szempontjából kedvező eredményeket mutat, azonban hibája, hogy nem gazdaságos, mert nem tesz lehetővé folyamatos gyártást. A találmány feladata rézcsövek kezelésére olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely révén gazdaságosan olyan rézcsövek állíthatók elő, amelyek jól hajlíthatok, és amelyeknek belső felületén az eddig ismert eljárásokkal elérhetőhöz viszonyítva jelentősen kisebb szénmenynyiség van. A találmány a kitűzött feladatot olyan eljárás létrehozása révén oldja meg, amelynek jellemzője, hogy az egyes csőszakaszokat végeikkel ütköztetve egymással gázt átbocsátó kötőidomok alkalmazása révén erősítjük össze, és hogy a csőhossznak egy-egy részét ellenállásos vagy indukciós hevítés révén a cső folyamatos futása közben 600 °C-nál magasabb hőmérsékletre melegítjük és a húzóolaj gőzöket folyamatosan eltávolítjuk. A találmány szerinti rendszabályok révén lehetővé válik, hogy a rézcsöveket közel végtelen hosszban, megszakítás nélkül izzítsuk és ezzel egyidejűleg az elgőzölgés vagy krakkolás révén keletkező gőzöket, illetve reakciótermékekeí kihajtsuk és egy olyan csövet kapjunk, amely jól hajlítható és könnyen fektethető. A találmány szerinti eljárás további előnyös tulajdonsága, hogy ezt az eljárást ugyanabban a munkamenetben lehet végrehajtani, mint a műanyag köpeny fölvitelét. Az utolsó húzástól kezdve gyűrű alakú kötegként tartott rézcsövet egy műveletben kiegyengetjük, kiegyenesítjük, izzítjuk és a közben keletkező gőzöket kihajtjuk, és közvetlenül ezután a rézcsövet egy műanyag köpennyel látjuk el. A találmány egy további alapgondolata, hogy egy oxidáló gázt alkalmazunk, Ezáltal biztonságosan ki lehet küszöbölni azt, hogy a cső belső felületén túlságosan sok szén rakódjon le. Az izzítás terében az oxidáló atmoszféra következtében a szén elég és ezt gáz alakú oxid alakjában kihajtjuk. Az eljárás foganatosítása akkor optimális, ha a cső belsejében az oxigén mennyisége éppen elegendő arra, hogy a visszamaradó szén elégjen. Mivel a cső belső felületén a húzóolaj mennyiségo változó, célszerű módon fölös mennyiségű oxigént vezetünk be és tudomásul vesszük, hogy a cső belső felülete bizonyos mértékben oxidálódik. Az e miatt létrejövő rézoxid réteg a rézcsőnek korrózióval szembeni ellenállását nem rontja, azonban az oxigénhez való nagyobb affinitása következtében a cső belső felülete szénmentes. A húzóolaj mindenkori mennyiségétől függően levegőt vagy oxigénnel dúsított levegőt vezetünk be a csőbe. Az oxidálóan ható gázt-) vagy szívás vagy nyomás révén, célszerűen a cső hátsó végétől vezetjük be. A kétségkívül műszakilag egyszerűbb megoldást jelentő, cső hátsó vége felőli behívásnál azonban annak veszélyével kell számolni, hogy a cső belsejében túlságosan kis áramlási sebességeknél a húzóolaj gőzök az izzított, azonban már hűlő cső felületén többékevésbé kondenzálódnak. Ebből az okból célszerű, ha két-két csőszakasz összeerősítése után a csövek szabad végét egy szivattyúhoz vagy fúvóhoz csatlakoztatjuk. A találmány ilyen foganatosítási módjánál a húzóolaj gőzöket a gyártásiránnyal szemben szívjuk el, minek következtében gyakorlatilag szérimentes csőfelületet érünk el. Ha mégis szénmaradékok jutnak el egészen az izzítás teréig, akkor itt a szénmaradékokat a beáramló oxidáló gáz segítségével elégetjük. Egy további előnyös foganatosítási módnál az oxidáló gázt a cső elülső végén, tehát a gyártásiránnyaí szemben fújjuk be a csőbe. A cső belsejében áramló gáz áramlási sebességének a cső átfutási sebessége kétszeresénél nagyobbnak kell lenni, előnyösen ötszörösénél is nagyobbnak. Ezzel a rendszabállyal lehet biztosítani azt, hogy a keletkező húzóolaj gőzöknek legnagyobb részét elszívjuk. A találmány egy további alapgondolata, hogy a cső belsejébe egy védőgázt vezetünk be. Ezáltal lehetővé válik, hogy a rézcsöveket fémesen tiszta belső felülettel állítsuk elő, amely felület szénmaradékoktól majdnem teljesen mentes. A húzóolaj gőzök, illetve a krakkolás reakciótermékei egy védőgáz alkalmazása révén is kihajthatok, mégpedig az ismertetett módon célszerűen a hátsó csővég felőli szívással vagy fúvással. Célszerűnek találtuk azt a megoldást, amelynél két-két csőszakasz összekötése után az egymás utáni csőszakaszok szabad végét egy szivattyúhoz kapcsoltuk és a már izzított cső végét egy védőgáz atmoszférában tartottuk. A találmány e foganatosítási módjánál a húzóolaj gőzöket a gyártásiránnyaí szemben szívjuk el, minek eredményeként egy gyakorlatilag szénmentes csőfelületet kapunk. Ekkor fontos, hogy a cső szívóoldalán ne tudjon oxigén bejutni, mivel ez a 600 °C- nál magasabb hőmérsékleten a belső felületen legalább részbeni oxidálódást okozhat. A cső belsejében áramló védőgáz áramlási sebességének is a cső átfutási sebessége több mint kétszeresének, előnyösen több mint ötszörösének kell lenni. Az oxigén bejutásának biztos megakadályozására a már izzított cső végén levő védőgáz atmoszférában túlnyomást kell fenntartani. Az épületekben használt, például fűtőcsövekként alkalmazott, kezelt rézcsöveket általában 25-50 m hosszban, gyűrű alakú kötegekben szállítják. Mivel a kereskedelemben leginkább keresett 15X1 mm-es (külső átmérő és falvastagság) csövek hossza a normál gyártásban végzett utolsó húzás után 400 m is lehet, ezért a rézcsövet a műanyag köpennyel való bevonás után a kereskedelmi hosszúságúra kell levágni. E kívánt hosszra való vágást célszerűen ugyanebben a munkamenetben végezzük, éspedig fűrésszel való darabolás révén. A találmány szerinti eljárásnál ebben az esetben célszerű, ha a fűrészelés folyamán, illetve rövid idővel előtte, valamint rövid Ideig utána a vedőgáz áramlási sebességét a szivattyú iekapcsoiása révén nullára redukáljuk, illetve a szivattyú átkapcsolása segítségével egy ellenirányú áramlást hozunk létre. Ez a rendszabály előnyös, mivel így megakadályozható a levegőnek fűrészelés közbeni beáramlása. Ez a rendszabály el is hagyható akkor, ha az egész berendezés védőgáz 5 10 1 5 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65
