184831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 16-metoxi-16-metil-prosztaglandin-E-1-származékok előállítására
1 184 831 2 A kísérlethez öt korcs kutyát használtunk. A kutyák gyomrát Sertaccini és munkatársai (lásd fent) módszere szerint megoperáituk, és így minden állaton egy beidegzett (nem denervált) fő gyomorrészt, vagy más szóval gyomorfisztulát képeztünk ki, valamint egy nem beidegzett (denervált) gyomorrészt, vagy más szóval Haidenhain-féle kisgyomrot Mind a fő gyomorrészbe, mind a Haidenhain-féle kisgyomorba kanült helyeztünk, amelyen át a gyomornedv kicsepeghetett. A kicsepegő gyomornedvet külön-küiön titráltuk 0,1 n nátriurn-hidroxid-oldattal, egy automatikus titráló berendezéssel (Radiometer, Koppenhága). A műtétet követő 4—5 hetes pihenés után az öt kutyának először csak a szekréciót fokozó szert adtuk (a hisztamin dózisát fél óránként fokozatosan növeltük a kezdeti 40 jug/kg/óra dózistól 320 jug/kg/óra dózisig), és így mind a fő gyomorrészben, mind a Haidenhain-féle kisgyomerban előidéztük a gyomorsav kiválasztásának fokozódását. Minden fél órában összegyűjtöttük a két gyomorrészből kicsepegő gyomornedvet, és a fenti módon titráltuk. Az öt kutyán ily módon kapott átlagértékeket tekintettük „kontroli-értékeknek”. A találmány szerinti vegyületeknek az orális adagolás mellett mérhető gyomorsav kiválasztást gátló hatását úgy mértük, hogy e vegyületeket egy órával a szekréciót fokozó szer beadása előtt az alább megadott, gig/kg/óra dózisban a ÍŐ gyomorrészbe adtuk. Ezután folyamatos intravénás infúzió formájában beadtuk a gyomorsav szekréciót fokozó szert, amelynek dózisát a fentiek szerint változtattuk, és fél óránként összegyűjtöttük a két gyomorrészből kicsepegő gyomornedvet és megtitráltuk. így egyszerű számítással meg tudtuk határozni a hisztamin és az aktív vegyület adott dózisa mellett mérhető %-os szekréciógátlást. Az 1. F) példában leírt módon nyert vegyülettel elvégzett kísérletek azt mutatják, hogyha e vegyületet 25 jug/kg/óra és 100 jug/kg/cra dózisban adagoljuk, akkor ez a hisztamin 40 pg/kg/óra és 160 jug/kg/óra közötti dózisa által kiváltott gyomorsav szekréció fokozódást a fő gyomorrészben körülbelül 35 % és körülbelül 95 % közötti mértékben, míg a Haidenhain-féle kisgyomorban körülbelül 30 % és körülbelül 60 % közötti mértékben gátolja, a kontrolihoz képest. Ugyanezen kísérleti körülmények között az 5-ös helyzetben , kettős kötést tartalmazó megfelelő vegyület majdnem inaktív. Egy másik, ugyancsak a fenti körülmények között végzett kísérletben a hisztamint egyetlen dózisban, 160 jug/kg/óra dózisban adagoltuk; ebben az esetben az 1. F) példában leírt módon előállított vegyület körülbelül 60 %-os mértékben gátolja a gyomorsav szekréciót, míg, ha az 5-ös helyzetben kettős kötést tartalmazó megfelelő vegyület inaktív. A jelen találmány szerinti vegyületek intravénás adagolás mellett is hatékonyan gátolják a fokozott gyomorsav termelést. Ennek kimutatása céljából mértük, hogy milyen mértékben gátolják a jelen találmány szerinti vegyületek, egyszeri intravénás adagolás mellett, a hisztaminnai kiváltott fokozott gyomorsav termelést altatott patkányokon. E kísérleteket lényegében a Ghosh és Schild [Brit. J. Pharm., 13, 54—61 (1958)] módszere szerint végeztük. E módszer szerint a patkányokat metánnal altatjuk, cs gyomrukba a nyelőcsövön át híg nálrium-hidroxidoldatot (percenként körülbelül 1 ml 1/4000 n nátriumhidroxid-oldatot) vezetünk, és a pylcrusból (alsó gyomorszájból) kivezetett kanülön át kicsepegc folyadék pH-ját egy közvetlenül leolvasható pH-mérővel és egy íroszerkezette! összekapcsolt üvegelektród segítségével folyamatosan mérjük. A gyomorba bevezetett híg nátrium-hidroxid-oldat a gyomorban kellőképpen puffe- 5 rclódik, és így egy megközelítőleg lineáris puffer-rendszert képez az adott tartományban, és így a pH változása a sav szekréció mértékének tekinthető. Ha az állatoknak . nem adunk a szekréciót fokozó szert, akkor a gyomorból összegyűjtött nátrium hidroxid-oidat kezdeti pH-ja 10 körülbelül 6-6,5 (pH0). Ezután a szekréciót fokozó szert, jelen esetben hisztamint adunk az állatoknak folyamatos intravénás infúzió formájában, 1,5 mg/kg/óra dózisban. Néhány perccel az infúzió megkezdése után a pH esni kezd, és körülbelül 10-20 perc múlva a sav- 15 szekréció eléri a maximumot, és a gyomorból kicsepegő folyadék pH-ja eléri a legalacsonyabb értéket (pHhisztamtn)» amely a folyamatos hisztamin infúzió eredményeképpen állandó marad. Ezután intravénásán beadjuk a vizsgálni kívánt vegyületet, és továbbra is 20 folyamatosan mérjük a pH-ját, Az így megfigyelt legmagasabb pH-érték azt jelzi, hogy az adott vizsgálandó vegyülettel elértük a maximális szekréciógátló hatást (p^hisziamin-haióanyag)- fenti pH-értékekbcl a*, alábbi képlettel egyszerűen kiszámolhatjuk a gyomorsav 25 szekréció %-os gátlását: pHhisztamin*hatóanyag — P^hisztamin ^ pH0 — pHhisztamin E szerint a 100 %-os hatás azt jelenti, hogy a vizsgált vegyület az adott dózisszinten a hisztaminnai izgatott gyomor pH-ját visszavitte az alapállapotban levő, hisztaminnai nem izgatott gyomor pH-értékére, míg a 0 %-os hatás azt jelenti, hogy a vizsgáit vegyület beadása nem befolyásolta a hisztamin áital kiváltott fokozott gyomorsav-termelést. Az 1 F) példában leírt módon előállított vegyülettel a következő eredményeket kaptuk: Dózis (üg/kg) A gyomorsav szekréció %os gátlása 2,5 15 10 63 20 90 50 100 50 ' " ....................... További kísérleteink azt mutatták, hogy a jelen találmány szerinti vegyületeknek igen alacsony orális dózisok beadása után megfigyelhető, figyelemreméltó sejtvédő hatása van. Részletesebben, a találmány szerinti vegyületek sejtvédő hatását úgy mutattuk ki, hogy megvizsgáltuk, milyen mértékben képesek a találmány szerinti vegyületek az l'(para-kiórbenzoil)-5*metoxi*2-metil-3- -indolil-ecetsav (índometacin) nagy dózisai által kiváltott gyomorfekélyek képződését meggátolni vagy súlyosoU sngát enyhíteni, olyan orális dózisokban, amelyek sokkal kisebbek, mint amelyek csökkenteni képesek a gyomorsav-szekréciót. E kísérletben a patkányokat egy napig éheztettük, de vizet igényük szerint kaptak. A vizsgált vegyületeket dózisonként 5—5 állatnak orálisan adagoltűk, 0,5 %-os, vizes metil-celloszolv-oldatban, míg az 4
