184831. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 16-metoxi-16-metil-prosztaglandin-E-1-származékok előállítására

1 184 831 2 A kísérlethez öt korcs kutyát használtunk. A kutyák gyomrát Sertaccini és munkatársai (lásd fent) mód­szere szerint megoperáituk, és így minden állaton egy beidegzett (nem denervált) fő gyomorrészt, vagy más szóval gyomorfisztulát képeztünk ki, valamint egy nem beidegzett (denervált) gyomorrészt, vagy más szóval Haidenhain-féle kisgyomrot Mind a fő gyomorrészbe, mind a Haidenhain-féle kisgyomorba kanült helyeztünk, amelyen át a gyomornedv kicsepeghetett. A kicsepegő gyomornedvet külön-küiön titráltuk 0,1 n nátriurn-hidroxid-oldattal, egy automatikus titráló berendezéssel (Radiometer, Koppenhága). A műtétet követő 4—5 hetes pihenés után az öt kutyának először csak a szekréciót fokozó szert adtuk (a hisztamin dózisát fél óránként fokozatosan növeltük a kezdeti 40 jug/kg/óra dózistól 320 jug/kg/óra dózisig), és így mind a fő gyomorrészben, mind a Haidenhain-féle kisgyomer­­ban előidéztük a gyomorsav kiválasztásának fokozódá­sát. Minden fél órában összegyűjtöttük a két gyomor­részből kicsepegő gyomornedvet, és a fenti módon titrál­tuk. Az öt kutyán ily módon kapott átlagértékeket tekintettük „kontroli-értékeknek”. A találmány szerinti vegyületeknek az orális adagolás mellett mérhető gyomorsav kiválasztást gátló hatását úgy mértük, hogy e vegyületeket egy órával a szekréciót fokozó szer beadása előtt az alább megadott, gig/kg/óra dózisban a ÍŐ gyomor­részbe adtuk. Ezután folyamatos intravénás infúzió formájában beadtuk a gyomorsav szekréciót fokozó szert, amelynek dózisát a fentiek szerint változtattuk, és fél óránként összegyűjtöttük a két gyomorrészből kicsepegő gyomornedvet és megtitráltuk. így egyszerű számítással meg tudtuk határozni a hisztamin és az aktív vegyület adott dózisa mellett mérhető %-os szekréció­gátlást. Az 1. F) példában leírt módon nyert vegyülettel elvégzett kísérletek azt mutatják, hogyha e vegyületet 25 jug/kg/óra és 100 jug/kg/cra dózisban adagoljuk, akkor ez a hisztamin 40 pg/kg/óra és 160 jug/kg/óra közötti dózisa által kiváltott gyomorsav szekréció fokozódást a fő gyomorrészben körülbelül 35 % és körülbelül 95 % közötti mértékben, míg a Haidenhain-féle kisgyomorban körülbelül 30 % és körülbelül 60 % közötti mértékben gátolja, a kontrolihoz képest. Ugyanezen kísérleti körülmények között az 5-ös hely­zetben , kettős kötést tartalmazó megfelelő vegyület majdnem inaktív. Egy másik, ugyancsak a fenti körül­mények között végzett kísérletben a hisztamint egyet­len dózisban, 160 jug/kg/óra dózisban adagoltuk; ebben az esetben az 1. F) példában leírt módon előállított vegyület körülbelül 60 %-os mértékben gátolja a gyomor­sav szekréciót, míg, ha az 5-ös helyzetben kettős kötést tartalmazó megfelelő vegyület inaktív. A jelen találmány szerinti vegyületek intravénás adagolás mellett is haté­konyan gátolják a fokozott gyomorsav termelést. Ennek kimutatása céljából mértük, hogy milyen mértékben gátolják a jelen találmány szerinti vegyületek, egyszeri intravénás adagolás mellett, a hisztaminnai kiváltott fokozott gyomorsav termelést altatott patkányokon. E kísérleteket lényegében a Ghosh és Schild [Brit. J. Pharm., 13, 54—61 (1958)] módszere szerint végeztük. E módszer szerint a patkányokat metánnal altatjuk, cs gyomrukba a nyelőcsövön át híg nálrium-hidroxid­­oldatot (percenként körülbelül 1 ml 1/4000 n nátrium­­hidroxid-oldatot) vezetünk, és a pylcrusból (alsó gyomorszájból) kivezetett kanülön át kicsepegc folyadék pH-ját egy közvetlenül leolvasható pH-mérővel és egy íroszerkezette! összekapcsolt üvegelektród segítségével folyamatosan mérjük. A gyomorba bevezetett híg nátrium-hidroxid-oldat a gyomorban kellőképpen puffe- 5 rclódik, és így egy megközelítőleg lineáris puffer-rend­­szert képez az adott tartományban, és így a pH változása a sav szekréció mértékének tekinthető. Ha az állatoknak . nem adunk a szekréciót fokozó szert, akkor a gyomorból összegyűjtött nátrium hidroxid-oidat kezdeti pH-ja 10 körülbelül 6-6,5 (pH0). Ezután a szekréciót fokozó szert, jelen esetben hisztamint adunk az állatoknak folyamatos intravénás infúzió formájában, 1,5 mg/kg/óra dózisban. Néhány perccel az infúzió megkezdése után a pH esni kezd, és körülbelül 10-20 perc múlva a sav- 15 szekréció eléri a maximumot, és a gyomorból kicsepegő folyadék pH-ja eléri a legalacsonyabb értéket (pHhisztamtn)» amely a folyamatos hisztamin infúzió eredményeképpen állandó marad. Ezután intravénásán beadjuk a vizsgálni kívánt vegyületet, és továbbra is 20 folyamatosan mérjük a pH-ját, Az így megfigyelt legmagasabb pH-érték azt jelzi, hogy az adott vizsgálandó vegyülettel elértük a maximális szekréciógátló hatást (p^hisziamin-haióanyag)- fenti pH-értékekbcl a*, alábbi képlettel egyszerűen kiszámolhatjuk a gyomorsav 25 szekréció %-os gátlását: pHhisztamin*hatóanyag — P^hisztamin ^ pH0 — pHhisztamin E szerint a 100 %-os hatás azt jelenti, hogy a vizsgált vegyület az adott dózisszinten a hisztaminnai izgatott gyomor pH-ját visszavitte az alapállapotban levő, hiszta­minnai nem izgatott gyomor pH-értékére, míg a 0 %-os hatás azt jelenti, hogy a vizsgáit vegyület beadása nem befolyásolta a hisztamin áital kiváltott fokozott gyomor­­sav-termelést. Az 1 F) példában leírt módon előállított vegyülettel a következő eredményeket kaptuk: Dózis (üg/kg) A gyomorsav szekréció %os gátlása 2,5 15 10 63 20 90 50 100 50 ' " ....................... További kísérleteink azt mutatták, hogy a jelen talál­mány szerinti vegyületeknek igen alacsony orális dózisok beadása után megfigyelhető, figyelemreméltó sejtvédő hatása van. Részletesebben, a találmány szerinti vegyü­­letek sejtvédő hatását úgy mutattuk ki, hogy megvizs­gáltuk, milyen mértékben képesek a találmány szerinti vegyületek az l'(para-kiórbenzoil)-5*metoxi*2-metil-3- -indolil-ecetsav (índometacin) nagy dózisai által kivál­tott gyomorfekélyek képződését meggátolni vagy súlyos­­oU sngát enyhíteni, olyan orális dózisokban, amelyek sokkal kisebbek, mint amelyek csökkenteni képesek a gyomor­­sav-szekréciót. E kísérletben a patkányokat egy napig éheztettük, de vizet igényük szerint kaptak. A vizsgált vegyületeket dózisonként 5—5 állatnak orálisan adagol­­tűk, 0,5 %-os, vizes metil-celloszolv-oldatban, míg az 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom