184801. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyékony ragasztó csíkszerű felhordására
1 184 80 i 2 A találmány eljárás és berendezés folyékony ragasztó csíkszerü felhordására valamely ragasztandó felületre. Ismert eljárás ragasztó felhordására, hogy a ragasztót a bekenendő felület - pl. deszka lapja - felett elhelyezkedő, ragasztóval szivattyú segítségével folyamatosan táplált felhordóedénynek - ami lehet egyszerű cső is - a deszka felé néző határoló felületén elhelyezkedő lyukain keresztül kipréselik, és a bekenendő felület mozgatásával elérik, hogy a lyukakból kiáramló ragasztóból kialakuló zsinórok a bekenendő felületen egymás mellett fekvő csíkok formájában egyenletes átlageloszlású ragasztó réteget hozzanak létre. A ragasztó mikroeloszlása nem egyenletes, hiszen a csíkok között határesetben száraz, ragasztó nélküli felületek is találhatók, de miután a következő munkafázisban a ragasztandó felületeket általában nagy^ nyomással összenyomják, a ragasztócsíkokból a ragasztó a teljes felületre egyenletes, filmszerű rétegben szétfolyik. Ilyen eljárást ismertetnek a német szövetségi köztársaságbeli 2 101 800 számú közzétételi leírásban, amely eljárásnak lényeges része, hogy a folyékony ragasztóanyagot egy szivattyú körforgásban tartja, tehát a fentiek szerinti felhordóedényből több ragasztó folyik ki, mint amennyi bekenendő felületen (pl. deszkán) marad, a többi a bekenendő felület mellett lecsurog egy felfogó vályúba, ahonnan azt a szivattyú ismét elszívja. Ennek az eljárásnak az az egyik magyarázata, hogy a felhordóedény lyukakkal ellátott fenekének szélessége a maximális kezelhető, pl. deszka szélességével egyezik meg. Ha ennél keskenyebb felületet kell bekenni, a lyukak egy része nincs a felület fölött, ezért belőlük a ragasztó a felfogó vályúba kerül. Az eljárás másik oka, hogy amikor a bekenendő felület már elhaladt a felhordóedény alatt, vagy még nem érkezett alája, a lyukakból kiáramló ragasztó értelemszerűen haszontalanul folyna el, ha a felfogó vályú nem gyüjtené össze. A ragasztóáramot a deszkával szinkron indítani és leállítani a nagy tehetetlenségű szivattyú és folyadékkor miatt szinte lehetetlen. A leírt eljárás egyik hátránya, hogy a párhuzamosan működő lyukak, amelyeken a ragasztó kiáramlik, egyenlőtlen üzemre, határesetben eltömődésre hajlamosak, főként, ha a lyukakon átáramló ragasztó nyomásesése kicsi, továbbá, ha az üzem indulásakor a lyukak átmérője nem tökéletesen egyforma. Miután a ragasztó utánpótlását szivatytyú biztosítja, a megengedhető nyomásesés az alkalmazott szivattyútól függ. A szivattyú nem működhet szakaszosan, mert ez a ragasztófelhordás egyenletességét veszélyezteti, viszonylag kis menynyiséget a fentiek szerint lehetőleg nagy nyomáson kell szállítson. Ezeknek a követelményeknek gyakorlatilag csak a fogaskerék-, csavar- vagy hasonló típusú szivattyúk tesznek eleget, ezek viszont eldugulásra, üzemzavarra ragasztó szállítása esetén szintén hajlamosak. Ragasztó csíkszerü felvitelére alkalmas berendezést ismertetnek a 4 157 149 lajstromszámú amerikai szabadalmi leírásban is. Ennél a megoldásnál a kiömlő nyílások egy-egy szeleppel vannak ellátva, amelyekkel a ragasztó kiömlése szabályozható. A szelepek a kiömlő fúvókák belsejében vannak elhelyezve, és nyitott állásukban a rajtuk áthaladó ragasztó a fúvóka egy szűk furatán keresztül ömlik ki a ragasztandó felületre. Amikor a szelep zár, a ragasztó megmarad e szűk furatban, és ez könnyen a furat eltömődéséhez vezethet. Annak érdekében, hogy az eltömődés, illetve üzemzavar okát, mibenlétét megvilágítsuk, és így találmányunk alapgondolatát jobban kifejthessük, először rá kell mutatnunk arra, hogy a korszerű technológiákban általában többkomponensű ragasztókkal dolgoznak. Ezeknek a ragasztóknak az a jellegzetessége, hogy a komponensek összekeverése után a molekuláris változások azonnal megindulnak, tehát a szilárdulási folyamat a ragasztó egész tömegében megkezdődik, és néhány tényező, főként a hőmérséklet által megszabott sebességgel halad előre. A szilárdulás a folyadék viszkozitásának növekedésével kezdődik, és a szilárd halmazállapot felvételével fejeződik be. A fentiekből nyilvánvaló, hogy az ismertetett berendezéseknél is megkevert ragasztóval kell dolgozni, tehát a berendezés minden olyan részében, ahol a ragasztó nem halad, a leírt szilárdulási folyamat bizonyos idő múlva teljesen végbemegy, ahol pedig a ragasztó csak lassan halad, a folyamat megindul, és attól függően, hogy mennyi ideig tartózkodik a ragasztó a berendezésben, viszkózusabb vagy kevésbé viszkózus állapotba kerül. Ismeretes viszont az áramlástanból, hogy szilárd felület mellett áramló folyadék határrétegében az áramlás lassú, közvetlenül a fal mellett a folyadék gyakorlatilag áll. Az ismertetett megoldások kiömlő furataiban a furathatároló hengerpalást mentén a falra szilárdult ragasztóréteg növekedése indul meg, ami a szabad furatkeresztmetszet csökkenését eredményezi. Ha figyelembe vesszük, hogy a ragasztó viszkozitása függ a hőfoktól, a határréteg vastagsága függ a sebességtől, ez pedig a viszkozitástól, a fal érdességétől, a hozzááramlás irányától stb., akkor nyilvánvaló, hogy az egyes lyukak elrakódása teljesen különböző módon megy végbe. Mivel a lyukon kiáramló ragasztó mennyisége az átmérőnek harmadik hatványával arányos, a nyomásesésnek és a viszkozitásnak viszont csak 0,5-ik hatványával, rögtön nyilvánvaló, hogy az ismertetett megoldásokkal egyenletes ragasztófelkenést hosszabb üzemben gyakorlatilag nem lehet elérni. Ezzel egyúttal megkaptuk annak magyarázatát is, hogy a csikszerű ragasztófelhordás, amely lényeges előnyökkel rendelkezik a hagyományos ecsettel vagy hengerrel, illetve hengerekkel történő, például az 1 628 998 sz. NSZK-beli közzétételi leírásban ismertetett eljárásokkal szemben, nem tudott elterjedni. Jelen találmányunk kiküszöböli azokat a hátrányokat, amelyek a csíkszerü ragasztófelhordás eddig ismert megoldásaiban a megvalósítást akadályozták, és így lehetővé teszi mindazon előnyök realizálását, amelyek eme eljáráshoz fűződnek. A találmány szerinti megoldás azon a találmányi gondolaton alapul, hogy a felhordóedény kiömlő nyílásaiba tüskéket kell elhelyezni, melyeknek mozgatásával és beállításával egyrészt a ragasztókibocsátást térben a bekenendő felületre, időben pedig arra az időtartamra lehet korlátozni, amikor a be5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 30 35 2
