184733. lajstromszámú szabadalom • Peszticid készítmények és eljárás a bennük hatóanyagként alkalmazott organofoszfátok előállítására

1 2 alakíthatók. Az emulziók és nedvesíthető porok vízzel vagy valamely oldószerrel megfelelő koncent­rációra való hígítás után használhatók. A találmány szerinti peszticid készítményeknél oldószerként például a következő anyagok hasz­nálhatók: alkoholok (például metil-alkohol, etil­­-alkohol, etilénglikol), ketonok (például aceton, metil-etil-keton), éterek (például dioxán, tetrahidro­­furán, celloszolv), alifás szénhidrogének (például gazolin, kerozin, gépolaj, fűtőolaj), aromás szén­­hidrogének (így benzol, toluol, xilol, szolventnafta, metil-naftalín), szerves bázisok (például a pirldin, kollidin), savamidok (például a dimetil-formamid), észterek (például etil-acetát), nitrilek (például aceto­­nitril), valamint más vegyületek. Ezek az oldószerek egy magukban vagy egymással keverve alkalmazhatók. Hígítóanyagok és térfogatnövelő szerek például a következők lehetnek: növényi porok (például szó­jababliszt, dohánypor, dióhéjliszt, búzaliszt, furész­­por), ásványi porok (például kaolin, bentonit, savas kréta és más krétaszerű anyagok, talkumpor, piro­­fillit és más talkumfélck, diatomaföld, csillámpor és más szilicium-oxid), alumínium-oxid, szilikagél, kén por, aktivált szén és kalcium-foszfát. Az alkalmazható felületaktív anyagok közül a szétterülést elősegítő anyagokat, az emulgátorokat, a behatolást segítő anyagokat, diszpergálószereket, oldódást segítő szereket, ideszámítva például a kü­lönböző szappanokat, nagyobb szénatomszátnű alko­­holszulfát-észtereket, olefin-szulfátokat, szulfonált olajat, etil-amint, nagyobb szénatomszámú zsírsav­­-észtereket, alkil-aril-szulfonátokat, kvateVner am­­móniumsókat, az alkilén-oxid-típusú felületaktív anyagokat, az anhidroszorbitol felületaktív anyago­kat említhetjük meg. Ezenkívül kazein, zselatin, agar, keményítő, bentonit és alumínium-hidroxid is adagolható a készítményekhez. A találmány szerinti készítményekhez más kárte­vőirtó hatású anyagokat is adhatunk az (I) képletű hatóanyagon kívül, így inszekticideket (szintetikus és természetes inszekticideket), akaricidokaf, nema­­tocidokat, fungicideket, herbicideket, növénynöve­kedést szabályozó anyagokat, szinergetikus hatású anyagokat, riasztó szereket valamint szagosító anya­gokat. Kívánt esetben különböző növény tápokat és műtrágyákat is bedolgozhatunk a találmány sze­rinti készítményekbe. Az (1) képletű hatóanyagot tartalmazó készít­mények a fent említett rovarok vagy atkák irtására használhatók, amelyek pusztítják a szántóföldi termé­nyeket, így a káposztát, szójababot, kukoricát, gya­potot és dohányt, a gyümölcsfákat, így az almafákat és narancsfákat. A találmány szerinti készítménye­ket használhatjuk marhaistállók és baromfiólak bel­ső és külső fertőtlenítésére. A készítményeket 50 g és 5 kg hatóanyag-mennyiségben használhatjuk hek­táronként, előnyösen 300 g és 3 kg közötti mennyi­ségben hektáronként. Azt tapasztaltuk, hogy amennyiben az (I) képletű vegyüleíeket tartalmazó készítményeket gyapotma­gok kezelésére használjuk, növelhetjük a termésho­zamot. A hatásos hatóanyag-mennyiséget, a készít­mények típusait és azok alkalmazásmódját az elő­zőekben leírtuk. A legelőnyösebben alkalmazható készítmények a felsoroltak közül az emulziók. Az (1) általános képletű vegyületeket úgy állít­hatjuk elő, hogy (II) általános képletű fenolszárma­zékot - n jelentése a fenit - (III) általános képletű foszforsav-halogenid-származékkal - X jelentése klór­atom - reagáltatunk. A 00 általános képletű fenol-származékot a (III) általános képletű foszforsav-halogenld-származékkal általában és előnyösen szerves oldószerben reagáltat­­juk. Az oldószer megválasztásánál a követelmény csupán az, hogy ne lépjen reakcióba a reagensekkel. Protonmentes oldószerek a legkedvezőbbek, ame­lyek egymással elegyítve is alkalmazhatók. Ilyen ol­dószerek a halogénezett alifás szénhidrogének (pél­dául benzol, toluol, xilol, klór benzol), észterek (pél­dául etilacetát, butil-acetát), ketonok (például ace­ton, metil-etil-keton, metil-izobutil-keton), éterek (például dietil-éter, tetrahidrofurán, dioxán, dime­­toxi-etilén), amidok és nitrilek (dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon, acetonitril) valamint kén- vagy foszfortartalmú vegyületek (például a dimetil-szulfo­­xid, tetrametilén-szulfon, hexametil- foszfor-triamid)-­­Ezek az oldószerek önmagukban vagy egymással ele­gyítve használhatók. Kívánt esetben azonban víz vagy alkohol (például metanol, etanol, izopropa­­nol, n-butanol, metil-celloszolv) is alkalmazható. Egyes esetekben kismennyiségű víz vagy alkohol jelenléte meggyorsítja a reakciót. A reakciót előnyö­sen vizes közegben savmegkötőszer jelenlétében játszatjuk be. A savmegkötőszerek szokásosan szer­vetlen vagy szerves bázisok. Előnyös szerves bá­zisok például a tercier aminok, így a trietil-amin, tributil-amin, trietilén-diamin, 1,4-díazabiciklo(2,­­-2,2)oktán, 1,8-diazabiciklo-(5,4,0(-7-undecén, 1,5- -diazabicikío(4,3-0)-nonén, di metil-an il in, dietil­­-anilin, piridin, 4-dimetil-amino-piridin, S-kollidin. Ilyen szerves bázisokat nagy mennyiségben alkalmaz­hatunk, amelyek így reakció-oldószerként használ­hatók. A szervetlen bázisok például az alkálifémek és alkáliföldfémek oxidjai, hidroxidjai, karbonátjai, hidrogén-karbonátjai és aíkoxidjai lehetnek. Bizo­nyos esetekben ezek mellett ioncserélő gyanták is alkalmazhatók. A savmegkötőszereket hozzáadhatjuk a reakcióelegyhez, vagy először a (II) képletű fenol­származékokkal reagáltatjuk és a kapott fenolátot hozzuk reakcióba a (III) általános képletű foszfor­­sav-halogenid-származékkal. Mivel a reakció - általában gyenge hőfejlődés közben - egyenletesen végbemegy, a reakcióelegy melegítésére nincs szükség ha a reakcióelegyet élén­ken keverjük. Abban az esetben azonban, ha a reak­ciót rövid idő alatt akarjuk lefolytatni, akkor a reak­ciót nagyobb hőmérsékleten játszatjuk le. Általában a hőmérséklet -10°C hőmérséklettől 100°C-ig terjedhet, de kívánt esetben magasabb hőmérséklet is alkalmazható. Abban az esetben ha a reakciót ne­héz kézbentartani a hőfejlődés miatt, akkor a reak­ciót hűtős közben 10°C és -20°C közötti hőmérsék­leten játszatjuk le. A reakció szokásosan légköri nyo­máson, de megnövelt nyomáson is lefolytatható* és általában néhány óra alatt, bizonyos esetekben néhány nap alatt, befejeződik. A reakció nem igé­nyel katalizátort, de bizonyos esetekben kismennyi­ségű rézport (például acetonban), kállum-jodídot (például acetonban), étert (például acetonitrilben) vagy fázisátvívő katalizátort (például víz/toluol elegy­­ben) is adagolhatunk a hatás fokozása érdekében. Az 0) általános képletű örganofoszfátok jó ki­184 733 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom