184706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelzett gibberelinek előállítására
1 2 hatók elő. Az enyhe reakciókörülmények következtében a találmány szerinti eljárás alkalmazható a 19--*- 10 laktongyűrűt tartalmazó C, 9-gibberellin-7-aldehidek epimerizálására és jelzésére is. Így például a találmány szerinti eljárással előállítható a [6- -3H]-, illetve [ó-^IIj-gibberellin-A!-7-aldehid, -gibberellin-Aa -7-aldehid, -gjbbereílin-A4 -7-aldehid, -gibberellin-As -7-aldehid, -gibberellin-A7-7-aldehid, -gibberellin-A*-7-aldehid és a -gibberellin-A9-7-aldehid, amelyek eddig más módon nem voltak előállíthatok. A találmány szerinti eljárás folytán lehetővé válik eddig ismert jelzett gibberellin-7-aldehidek, például a [6-3H]-gibberellin-A12-7-aldehid előállítása nagyobb hozammal, mint az eddig ismert eljárásokkal. A találmány szerinti eljárás folytán lehetővé válik eddig ismert jelzett gibberellin-7-aldehidek, például a [6-3H]-gibberellin-Ai2-7-aldehid előállítása nagyobb hozammal, mint az eddig ismert eljárásokkal. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi kétszeresen jelzett gibberellin-7-aldehidek előállítását is. így például f 17-14C]-gibberellin-A3-7-al4ehidből [17-í4C, 6-3H]-gibberellin-A3-7-aldehidet és [17--14C, 6- H]-6-epigibberellin-A3-7-aldehidet, [1-3H]-, -gibberellin-As-7-aldehidből [1-3H, 6-3H]-gibberellin-As-7-aldehidet és [1-3H, 6-3H]-6-epi-gibberellin-As -7-aldehidet, [ 15-3 H]-gibberellin-A3 -7-aldehidből pedig [6-3H, 15-3H]-gibberellin-A3-7-aldehidet és l6-3H, 15-3H]-epi-gibberellin-A3-7-aldehidet állíthatunk elő. A találmány szerinti eljárással stabil és nagy fajlagos radioaktivitással jelzett gibberellin-7-aldehideket állíthatunk elő. Az epimerizálás után kapott gibberellin-7-aldehideket ezután a találmány szerint enyhe körülmények között oxidálhatjuk a megfelelő jelzett gjbberellinekké, illetve hasonló, 6-helyzetű karboxilcsoportot tartalmazó gibberellin-származékokká. Enyhe körülményekről elsősorban azért beszélünk, mert erős savat nem alkalmazunk ehhez az átalakításhoz. A reakcióhoz krómtartalmú oxidálószereket használhatunk, így célszerűen króm(VI)-oxidot, peroxovegyületeket, például perbenzoesavat vagy m-klór-perbenzoesavat vagy a levegő oxigénjét. Az oxidálást adott esetben nehézfémsók — például mangán- vagy kobaltsók - jelenlétében végezzük. A reagáltatást az adott körülmények között nem oxidálható oldószerben, előnyösen egy tercier aminban, célszerűen piridinben hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet széles határok között változhat, célszerűen azonban szobahőmérsékleten hajtjuk végre a reagáltatást. Ha a gibberellinek oxidációra érzékeny liidroxilcsoportot tartalmaznak, akkor ezeket a vegyületeket célszerűen védőcsoportokkal védjük meg az oxidáció elől. Védőcsoportokként használhatjuk például az acilcsoportokat, így az acetil-, propionilvagy benzoilcsoportot, a szílilcsoportokat, így például a trimetil-szilil-csoportot vagy a tetrahidropiranil-csoportot. Így védhetjük meg például a gibberellin-A3-7-aldehid vagy a gibberellin-Ai-7-aldehid 3-helyzetű hidroxilcsoportját. A reakcióelegyet a szokásos módon választjuk szét, így például oszlopkromatográfiás úton, szerves oldószerek használatával. A találmány szerinti eljárás általánosan alkalmazható. Az eljárás során a 6-helyzetű karboxilcsoportot tartalmazó kívánt gibberellinszármazékok nagy hozammal képződnek a gibberellin-7-aldehidekből. Az eljárás alkalmazható olyan gibberellin-7-aldehidek esetében is, amelyek a 13-helyzetben hidroxilcsoportot és a 16,17-helyzetben kettős kötést tartalmaznak. Az eljárás használható nem jelzett vegyületeknél is. Az így előállított jelzett gibberellinekben a ielzettség stabil, és e vegyületek nagy fajlagos radioaktivitással rendelkeznek. Minthogy a jelzettség rendkívül könnyen kimutatható, illetve lokalizálható, emellett a molekulának egy olyan részén van, amelyen biokémiai változásokat eddig nem figyeltek meg, ezek a vegyületek kiválóan alkalmasak például bioszintézisek tanulmányozására vagy a metabolizmus vizsgálatára. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről. 1. példa 3,46 g (10 mmól) gibberellin-A3-at (I. számú vegyidet) ismert módon acilezünk 20 nil ecetsavanhidriddel 20 ml abszolút piridinben. A reakcióelegyet egy hétig állni hagyjuk szobahőmérsékleten, ezután betöményítjük és kromatográfiás úton feldolgozzuk. Eluálószerként kloroformot használunk. 3,56 g (85%) 0(3),G(i3)-diacetil-gibberellin-A3-at (II. vegyület) kapunk. 1,722 g (4 mmól) 0(3),0(13)-díacetil-gibberellin-A3-hoz (II. számú vegyület), melyet előzőleg 10 ml abszolút tetrahidrofuránban és 10 ml abszolút dioxánban oldottunk fel, —15 °C-on hozzáadunk 413 mg (2 mmól) diciklohexil-karboxiimidet. Az elegyet 12 órán át állni hagyjuk +5 °C-on, azután a diciklohexil-karbamidot kiszűijük, és az oldatot összekeverjük 454 mg (12 mmól) nátrium-bórhidriddel. A reakciót két órán át folytatjuk, azután 2 ml jégecetet adunk a reakcióelegyhez, majd a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük. Ezután étert adunk hozzá és telített nátríum-nidrogén-karbonát-oldattal tízszer kirázzuk. Az éteres extraktumot nátrium-szulfáton szárítjuk és bepároljuk, a maradékot kromatografáljuk. Eluálószerként kloroformot használunk. 566 mg (68%) 0(3),0(13)-diacetil-6j3-(hidroxi-metil>7-nor-gibbereUin-Á3-at (III. számú vegyület) kapunk. A vizes fázisokat megsavanyítjuk, éterrel extraháljuk, az extraktumot bepároljuk, a maradékot kromatografáljuk. Kloroformos eluálással 690 mg (80%) 0(3),0(13)-diacetil-gibberellin-A3-at (II. számú vegyület) kapunk. 431,2 mg (2 mmól) piridinium-klór-kromát 5 ml vízmentes metilén-klroiddal készített oldatához argon atmoszférában keverés közben szobahőmérsékleten hozzácsepegtetjük 416,5 mg (1 mmól) 0(3),- 0( 13)-diacetil-ó/3-(hidroxi-metil)-7-noi-gibberellin-A3 (III. számú vegyület) 5 ml vízmentes metilén-kloriddal készített oldatát. Két óra reakcióidő eltelte után a reakcióelegyet 50 ml éterrel keverjük össze. Az éteres fázist elválasztjuk, a maradékot éterrel többször extraháljuk. Az éteres extraktumo-184.706 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4