184706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás jelzett gibberelinek előállítására
1 2 C-H kötésnél tríciumozzuk vagy deuteriumozzuk, amely az összes természetes gibberellinben és azok származékaiban szubsztituálatlan, és amelyen biokémiai változást eddig nem figyeltek meg. Az ilyen eljárás széles körben alkalmazható. A találmány szerinti eljárással [6-3H]-, illetve fő-5 H]-gibberellineket állítunk elő. A találmány szerint olyan természetes gibberellinekből vagy gibberellinszármazékokbój állíthatunk elő jelzett gibberellineket, amelyek az ent-gibberellán alapváz 6-helyze lében karboxilcsoportot tartalmaznak Ezekből a kiindulási vegy öletekből először ismert módon a megfelelő gibberellinalkoholokat, tehát a 6-helyzetben hidroxilcsoportot tartalmazó gibberellinszármazékokat állítjuk elő. [112.753. és 121.784. sz. NDK-beli szabadalmi leírás, M. Lischewski és G. Adam: Tetrahedron Letters 2835 /1974/, M. Lischewski és G.. Adam: Tetrahedron Letters 3691 /1975/, M. Lischewski és G. Adam: Z. Chem. 16 /1976/, 486], Ezeket a közbenső termékeket azután gibberellin-7-aldehiddé oxidáljuk, majd a gibberellin-7-aldehid 6-epimerjeinek elegyévé alakítjuk. Ez utóbbi vegyületek deutérium- vagy tríciumdonátor jelenlétében az epimerizálódás közben jelzettekké válnak a 6-os szénatomon. Ezután a jelzett gibberellineket oxidáljuk. A találmány szerinti eljárással CJ9- és C20- -gibberellineket lehet jelzett változatban előállítani. Az aldehiddé való oxidáláshoz krómtartalmú oxidálószert - például króm(VI)-oxidot, piridinium-klór-kromátot vagy krómperoxid-piridin-komplexet (Cr05 .Py) — használunk, és a reagáltatást az adott körülmények között oxidációnak ellenálló oldószerben — például metilén-kloridban vagy kloroformban — hajtjuk végre. A reakcióhőmérséklet széles határok között változhat. Célszerűen azonban szobahőmérsékleten dolgozunk. Ha olyan gibberellineket használunk kiindulási vegyületként, amelyek oxidációra érzékeny további hidroxilcsoportokat is tartalmaznak, akkor ezeket az oxidációtól védőcsoportokkal védjük meg. A célszerűen alkalmazható védőcsoportok közül példaként megemlítjük az acilcsoportokat (például az acetil-, propionil- vagy benzoilcsoportot), a szilil-csoportokat (például a trimetil-szilil-csoportot vagy a tetrahidropironil-csoportot). Ilyen módon kell megvédenünk például a 6ß-(hidroxi-metil)-7-nor-gibbere!lin-A3-ban vagy a 6j3-(hidroxi-metil)-7-nor-gibberellin-Aj -ben a 3-as szénatomon található hidroxil-csoportot. A reakció végbemenetele után a reakcióelegyet a szokásos módszerekkel, például oszlopkromatográfiás úton, szerves oldószerek használatával választjuk szét. Az eljárás általánosan alkalmazható és lehetővé teszi a kívánt gibberellin-7- -aldehidek nagy hozammal, melléktermékektől mentesen való előállítását. Az előbbi közbenső terméket olymódon alakítjuk át gibberellin-7-aldehidek 6-epimerjeinek elegyévé, hogy a 6a-helyzetben vagy a 60-helyzetben aldehídcsoportot tartalmazó gibberellin-7-aldehidet bázissal enolizáljuk, és egyidejűleg deutériumot vagy tríciumot leadó vegyületeket adunk hozzá. Ekkor egy olyan epimerelegyet kapunk, amely 6a-helyzetű aldehidcsoportokkal és 6*3-helyzetO aldehidcsoportokkal rendelkező gibberellin-7-aldehideket tartalmaz, amelyek a deutériumot vagy tríciumot leadni képes vegyületek hatására a 6-os helyzetű szénatomon jelezve vannak. Ezt a műveletet levegő kizárása mellett (például argon vagy nitrogén atmoszférában) hajtjuk végre szerves oldószerben, például abszolút tetrahidrofuránban vagy abszolút dioxánban. Bázisként előnyösen erős, de kevéssé nukleofil bázisokat használunk. Különösen előnyösek az alkáli-amidok, elsősorban a nagy térkitöltésű szerves csoportokat tartalmazó amidok, például a lítium-düzopropil-amid vagy a lítium-2,2,6,6-tetrametil-piperidid vagy a hidridek, különösen a káliumhidrid. Ha savas hidrogénatomot nem tartalmazó gibberellin-7-aldehideket (például gibberellin-A9-7-aldehiddel) dolgozunk, az enolátképzéshez elegendő ekvivalens mennyiségű vagy csekély fölöslegben (például 1,1 ekvivalens mennyiségben) vett bázis. Ha azonban a gibberellin-7-aldehid savas hidrogénatomot tartalmaz (ilyen például a hidroxil- vagy karboxil-csoportokat tartalmazó gibberellin-7-aIdehid), ezeket a hidrogénatomokat szubsztituálni kell. A hidroxilcsoportokat példáid trimetil-szilil-csoporttal, terc-butil-dimetil-szilil-csoporttal vagy tetrahidropiranil-csoporttal védhetjük meg. A karboxilcsoportokat ezzel szemben észteresítjük, vagy a bázis fölöslegével semlegesítjük. A gibberellin-7-aldehidek azonban enolizálhatók savas hidrogénatom jelenlétében is, ekkor azonban nagyobb mennyiségű bázisra van szükség, hogy az enolátképződés végbemenjen. Deutériumot vagy tríciumot leadni képes vegyületekként (amelyeket a továbbiakban deutérium- és trícium-donoroknak nevezünk) olyan különféle vegyületeket használhatunk, amelyekben kicserélhető deutérium vagy trícium van. Ilyen vegyületek például 5HjO, 3H20, H-OR, 5H-OR, 3H-OR. A képletekben R szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkil-, aril- vagy acilcsoportot jelent. Használhatunk azonban e célra szerves vagy szervetlen savakat is. Ha savakat használunk, a képződő gjbbcrellin-7-aldehideket meg kell óvnunk a lúgos és nukleofil körülményektől. Ez különösen a bázisokkal szemben érzékeny gjbberellin-7-aldehidek esetében fontos. Függetlenül attól, hogy a kiindulási gibberellin-7- -aldehidben az aldehidcsoport a 60-helyzetben vagy a 6a-helyzetben található, 6«-helyzetű aldehidcsoportot és 6j3-helyzetű aldehidcsoportot tartalmazó jelzett gibberellin-7-aldehid epimerek egyaránt képződnek. Az enolátképzés és a deutérium — vagy tríciumdonorokkal lejátszódó reakció közben a hőmérséklet széles határok között változtatható. Célszerűen —78°C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten dolgozunk. A kapott reakcióelegyet a szokásos módon, például oszlopkromatográfiás úton, szerves oldószerek használatával választjuk szét. Figyelemre méltó, hogy az eljárás során képződő mindkét epimer könnyen elválasztható kromatográfiás úton. A találmány szerinti eljárás általánosan alkalmazható gibberellin-7-aldehidekre, molekuláikban a bázisra érzékeny részek nem változnak meg. Az eljárással elsősorban jelzett 6a-helyzetű aldehidcsoportot tartalmazó gibberellin-7-aldehidek állft-134.706 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
