184684. lajstromszámú szabadalom • Akaricid készítmény és eljárás annak hatóanyagaként is alkalmazható szubsztituált tetarzin-származék előállítására

1 184 684 2 A találmány akaricid készítményre és annak hatóanya­gaként is alkalmazható szubsztituált tetrazin-származé­­kok előállítására alkalmas eljárásra vonatkozik. A találmány szerinti szerek atkák, ezek petéi és lárvái ellen egyaránt hatásosak. A találmány szerinti készítmények hatóanyagai (I) álta­lános képletű szubsztituált tetrazin-származékok és ezek tautomerjei lehetnek. Az (I) általános képletben R1 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, R2 jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport, R1 és R2 együtt egyes kötést jelent, R3 jelentése 4—6 szénatomos tercier alkilcsoport, 3—7 szénatomos cikloalkilcsoport vagy — a­­dott esetben egy halogénatommal vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített — fe­­nilcsoport R6 jelentése a 2-es helyzetben halogénatommal helyettesített fenilcsoport. Előnyösek azok az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek, melyek képletében R6 egy 2-fluor-fenil­­csoportot képvisel akkor, ha R1 R2 egyetlen kötést jelent, R3 jelentése pedig 2-fluor-fenil-csoporttól eltér, és akkor, ha R1 és R2 mindegyike hidrogénatomot’képvisel. Számos (I) általános képletű vegyület (II) általános képletű tautomer formában is létezik. A tautomer vegyü­­leteket hatóanyagként tartalmazó készítmények előnyösen alkalmazható akaricid szerek. A (II) általános képletben R3, R6 és R1 jelentése az (I) általános képletű vegyületnél megadottakkal azonos, és R4 jelentése megegyezik az R2 jelentésével. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek közül példaképpen néhányat megadunk. Különösen meg­említjük, mint legelőnyösebb hatóanyagokat a 3.6- bisz/2-kJór-fenil)-l,2-dihidro-l-metil-l,2,4,5-tetra­­zin, 3.6- bisz(2-klór-fenil)-l,2,4,5-tetrazin, valamint a 3-(2-bróm-fenil)-6-(2-klórfenil)-l, 2,4,5-tetrazin ve­gyületeket. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R1 és R2 egyes kötéstől eltérő jelentésű, úgy állítjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű helyettesített azint, ahol R3 és R6 jelentése az előzőekben megadott és X mind­egyike lehasítható csoportot képvisel, egy (IV) általános képletű hidrazinnal reagáltatunk, ahol R1 és R2 jelentése a fenti de nem alkotnak együtt kötést, és így a kívánt ve­gyületeket kapjuk. A reakciót kényelmesen emelt hőmérsékleten, például 30 °C és 100 °C közötti, különösen 50 °C és 80 °C kö­zötti hőmérsékleten, megfelelő oldószerben, például al­­kanolban, így etanolban, éterben, például tetrahidrofu­­ránban, vagy valamely szénhidrogénben, például toluolban vitelezzük ki. X előnyösen halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot, cianocsoportot, vagy 1—4 szénatomos al­­koxicsoportot, elsősorban metoxicsoportot jelent. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagokként alkalmazott (III) általános képletű helyettesített azinokat úgy állítjuk elő, hogy valamely (V) általános képletű ve­­gyületet, ahol R3 és R6 jelentése az előzőekben megadott és A egy -CONH-HNCO-CONH-N=CH-, -CH=N-N= =CH- csoportot képvisel, halogénezünk és így olyan (III) képletű vegyületet kapunk, ahol X halogénatomot 2 jelent, és a terméket — kívánt esetben — egy anionképző vegyülettel reakcióba hozzuk olyan megfelelő vegyület előállítására, ahol X nem halogénatomot hanem más, például 1—4 szénatomos alkoxicsoportot képvisel. A halogénezőszer előnyösen halogénatom, például klóratom, foszfor-pentahalogenid, mégpedig foszfor­­pentaklorid vagy foszfor-pentabromid, vagy tionil­­halogenid, így tionil-klorid, és előnyösen megfelelő szer­ves oldószeres közeget, például ecetsavat, valamely szén­­hidrogént vagy halogénezett szénhidrogént, így széntet­­rakloridot vagy o-diklór-benzolt alkalmazunk reakcióközegként. A reakciót kényelmesen emelt hőmér­sékleten, így 70—150 °C-on, előnyösen 90—110 °C-on vitelezzük ki. Olyan (V) általános képletű vegyületeket, ahol A egy CONH-NHCO- képletű csoportot jelent, úgy állítha­tunk elő, hogy R3CONHNH2 általános képletű hidrazidot R6COY általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol R3 és R6 jelentése az előzőekben megadott és Y halogén­atomot, előnyösen klór- vagy brómatomot, hidroxilcso­­portot, 1—6 szénatomos alkoxicsoportot vagy R'COO- képletű csoportot képvisel, és így a kívánt vegyületet kapjuk. Olyan (V) általános képletű vegyületeket, ahol A - CONH-NHCO- képletű csoportot képvisel és R3 jelenté­se megegyezik R6 jelentésével, úgy állítunk elő, hogy va­lamely R^OHal általános képletű halogenidet, ahol Hal halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot jelent, közvetlenül reagáltatunk hidrazinnal. Olyan (V) általános képletű vegyületeket, ahol A jelen­tése -CH=N-N=CH- képletű csoport, R3 és R6 pedig egymással egyezik, úgy állíthatunk elő, hogy valamely RXTHO általános képletű aldehidet, ahol R3 jelentése az előzőekben megadott, hidrazinnal reagáltatunk alkalmas oldószerben és így a kívánt vegyületet kapjuk. Olyan (V) általános képletű vegyületeket, ahol A jelen­tése -CONH-N=CH- képletű csoport vagy CH=N-NHCO- képletű csoport, úgy állíthatnak elő, hogy R3CONHNH2 vagy R6CONHNH2 általános képletű hidrazidot egy R6CHO vagy R3CHO általános képletű al­dehiddel reagáltatunk. A kiindulási anyagként alkalmazott R3CONHNH2 álta­lános képletű hidrazidokat hagyományos eljárásokkal ál­líthatjuk elő. Olyan (I) általános képletű vegyületeket, ahol R’ és R2 együtt egyes kötést képvisel, a megfelelő (I) általános képletű vegyületekből állíthatunk elő oly módon, hogy a vegyületeket alkalmas oxidálószerrel reagáltatjuk. Az előnyös oxidálószer valamely alkálifém-nitrit, pél­dául nátrium-nitrit, amelyet valamely sav jelenlétében al­kalmazunk, és a reakciót olyan megfelelő oldószerben hajtjuk végre kívánt esetben, amely az alkalmazott reak­ciókörülmények között közömbös, ilyen sav például a jégecet. Más oxidálószereket is használhatunk az oxidá­cióhoz, például salétromsavat, hidrogén-peroxidot, bró­­mot vagy izoamil-nitrilt. Az oxidálószereket megfelelő oldószerben, például ecetsavban alkanolban, például eta­nolban, vagy adott esetben halogénezett szénhidrogén­ben, például etanolban, vagy adott esetben halogénezett szénhidrogénben, például etanolban, vagy adott esetben halogénezett szénhidrogénben, például széntetraklorid­­ban vagy kloroformban alkalmazzuk. A reakciót kényelmesen kivitelezhetjük 5—30 °C-on előnyösen 10—20 °C-on. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom