184681. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldalláncban azidocsoportot tartalmazó barbitursav-származékok előállítására

1 1 184 681 2 À barbitursav származékai között számos gyó­gyászati szempontból fontos vegyület található. A mintegy 75 évre visszatekintő intenzív kutató­munka eredményeként igen sok barbitursav-szár­­mazékot állítottak elő és vizsgálták a vegyületek élettani hatását. Oldalláncban azidocsoportot tartalmazó barbi­­tursav-származékok csoportjáról csak Smissman és Wirth (J. Org. Chem. 40,1576) tett említést 1975- ben. A szerzők 5-fenil-5-(3-bróm-propil)-barbitur­­savból nátrium-aziddal 60 térfogatszázalékos ace­­tonban 18 órás forralással nyerték az 5-fenil-5~ (3-azido-propil)-barbitursavat, melyet az 5-fenil-5- (3-amino-propil)-barbitursav előállítása céljából szintetizáltak, hatásáról nem számolnak be. Találmányunk tárgya eljárás új barbitursav­­származékok előállítására, amelyek 1 általános képletében R jelentése 1-6 szénatomos aiki!- vagy fenil­­csoport, R1 jelentése 1-6 szénatomos alkil-csoport, vagy azido-csoportot tartalmazó 1-6 szénatomos alkil-csoport, mely adott esetben hidroxi­­vagy 1-4 szénatomos alkoxi-csoportot is tar­talmaz, R2 jelentése hidrogénatom, vagy azido-csoportot tartalmazó 1-6 szénatomos alkil-csoport, mely adott esetben hidroxi- vagy 1-4 szénato­mos alkoxi-csoportot is tartalmaz, azzal a megkötéssel, hogy az I általános képletű ve­gyület legalább egy azido-csoportos alkil­­csoportot tartalmaz, és azzal a további meg­kötéssel, hogy amikor R jelentése fenil­­csoport és R2 jelentése hidrogénatom, akkor R1 nem jelenthet 3-azido-propil-csoportot, halogén-barbiturát és nátrium-azid reagálta­­tásával, oly módon, hogy halogén-barbiturá­­tot, amelynek II általános képletében X jelentése 1-6 szénatomos alkil-csoport, vagy 1-6 szénatomos haiogén-alkil-csoport és Y jelentése hidrogénatom, vagy 1-6 szénatomos haiogén-alkil-csoport, azzal a megkötéssel, hogy a vegyület legalább egy halogén-alkil­­csoportot tartalmaz, továbbá amikor R je­lentése fenil-csoport és Y jelentése hidrogén­­atom, akkor X nem jelenthet 3-halogén­­propil-csoportot, míg R jelentése a fenti, és alkáli-azidot víz és szerves oldószer jelenlétében reagáltatunk, majd a reakció-elegy kémhatását pH= 1-6,5 értékre állítjuk be. Azt tapasztaltuk, hogy a halogénatom cseréje azidocsoportra függ a halogénatom minőségétől és a halogén-barbiturát szerkezetétől. Legkönnyeb­ben a jódatom, legnehezebben a klóratom helyette­síthető azidocsoporttal. Befolyásolja a reakció gyorsaságát például, hogy a halogénatomot tartal­mazó szénatom melletti szénatomon milyen szubsz­­tituens van. Úgy találtuk, hogy a hidroxicsoport megkönnyíti a halogénatom lecserélését, a metoxi­­csoport pedig megnehezíti. A reakciót nátrium-azid feleslegével célszerű le­folytatni valamely vízzel elegyedő szerves oldószer vagy oldószerek és víz elegyében. Nehezen oldódó halogén-barbiturátok oldódását, ezáltal a reakció lefolyását megkönnyíthetjük kétfajta szerves oldó­szert használva. Előnyösen használható például aceton, acetonitril, víz elegye. Klór-barbiturátot viszonylag magas forráspontú szerves oldószer, mint például etil-celioszolv és víz elegyében célszerű reagáltatni nátrium-aziddal. A reakció végén a még meleg, 40-50 °C-os reak­­cióelegyhez savat adunk, hogy az elegy pH-ja 1-6,5 között, előnyösen 3-5 között legyen. Ezáltal bizto­sítani tudjuk a nátrium-azidból keletkező illékony hidrogén-azid eltávolítását és azt, hogy a reakció folyamán a nátrium-azid bomlásából részlegesen keletkező azido-barbiturát nátriumsóját azido­­barbituráttá alakítsuk. Eljárásunk lehetővé teszi az irodalomban eddig nem ismert új barbitursav származékok jó kiterme­léssel és olcsó reagensek felhasználásával történő előállítását. A távozó csoport és szomszédcsoport effektusokat kihasználva, vagyis a halogénatomot, és a vele szomszédos szénatomon lévő szubsztitu­­enst alkalmasan megválasztva mód nyílik a reakció irányítására és szabályozására is. A reakció végén alkalmazott savanyítás révén kiküszöbölhető egy nemkívánatos melléktermék, mely a kitermelést erősen rontja, és a feldolgozha­tóságot nehezíti. A kiindulási vegyületeket az alábbiak szerint ál­líthatjuk elő: Az oldaliáncban hidroxicsoportot tartalmazó barbiturátból a II általános képletű vegyületet elké­szíthetjük úgy, hogy a hidroxi-csoportot a megfele­lő halogénatomra cseréljük hidrogén-halogenidde! (J. Am. Chem. Soc. 59, 322) vagy foszfor-trihaloge­­niddel (J. Am. Chem. Soc. 63, 3360). Eljárhatunk úgy is, hogy a kettős kötést tartalmazó oldalláncú barbiturátot hidrogénhalogeniddel reagáltatjuk, amikor is a hidrogén-halogenid a kettős kötésre addicionálódik (J. Org. Chem. 35, 3823). A találmány szerint előállított új vegyületek elő­nyös hatástani tulajdonságokkal rendelkeznek. Az 5-etil-5-(2-azido-etil)-barbitursav és az 5-n-butil-5- (2-azido-etil)-barbitursav görcsgátló hatásai ren­delkezik. Ez meglepő, ugyanis általában csak a fenilcsoportot tartalmazó barbiturátok - például az 5-etil-5-fenil-barbitursav, 5,5-dietil-l-fenil­­barbitursav - rendelkeznek terápiás szempontból hasznosítható görcsgátló hatással. Erre vonatkozó vizsgálatainkat Everett (1944) szerint végeztük CFLP egereken. A vegyületeket i. p. dozíroztuk, majd a beadást követő 30 perc eltel­tével az egerek 120 mg/kg Tetracort (pentiléntetra­­kol) kaptak, intraperitonálisan. Egyrészt védettnek tekintettük azokat az állato­kat, amelyeknél a tetracor görcs hátsó végtagi tó­nusos extenziója elmaradt, másrészt azokat, ame­lyek a 30 perces vizsgálati időt túlélték. ED50 = 2,3 mg/kg (1,7-2,8 mg/kg). Az 5-fenil-5-(2-hidroxi-3-azido-propil)-barbitur­­sav a fent leírt görcsgátló hatáson túlmenően értá­gító hatású. Az értágító hatás a görcsgátló aktivitás mérésekor figyelhető meg CFLP egereken. LD50 értéke 450 mg/kg, intravénásán egereken. A vegyületek a vivő-, hordozó-, csúsztató- illetve hígító- és oldó-anyagok és egyéb szokásos segéd­anyagok hozzáadása után gyógyszerkészítmények 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom