184633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémbevonat előállítására
1 184 633 3a és 3b ábrák a szubsztrátum felületének kiegyenlítésére szolgáló lakk használatának módját és a felhasználandó lakk mennyiségének meghatározására szolgáló módszert szemléltetik vázlatosan, a 4a és 4b ábrák a hengerlési eljárást szemléltetik vázlatosan a görgőnyomás és a görgő átmérője közötti viszony szemléltetésével, az 5. ábra a fémezett szubsztrátumnak az átvivő anyagtól való leválasztását szemlélteti vázlatosan. Az 1. ábra — mint említettük - a találmány szerinti szubsztrátumon való fémes bevonat készítését szolgáló eljárás folyamatábrája. A 20 átvivő anyagot, amelynek fényes polírozott felülete van, fémezzük. A 20 átvivő anyagot végső kikészítéssel kell ellátni (finiseim kell), minthogy ez résztvesz a gyártmány felületének végső kialakításában. A 20 átvivőanyag a fémrészekhez kisebb mértékben kell hogy tapadjon, mint ahogy a fémrészek tapadnak az alkalmazott lakkhoz. A 20 átvivő anyag szempontjából kezeletlen polipropilént, poliésztert, polietilént, polivinilkloridot, poliamidot, ezen anyagoknak együttesen extrudált termékeit és regenerált cellulózt használhatunk fel többek között. A 20 átvivő anyagot a 22 munkahelyen fémezzük fémrészecskék ülepítésével önmagában ismert eljárással, például vákuumos fényezéssel, kémiai lecsapatással, vagy más önmagában ismert rétegbevonási technológiával. Ülepítés szempontjából alkalmas fémek például az alumínium, réz, ezüst, nikkel, ón, platina, arany, ezen fémek ötvözetei vagy más gőzölögtetésre alkalmas fémek. Az ülepítés, során a fém mennyiségét úgy szabályozzuk, hogy az ülepített részecskék rendkívül vékony réteget alkossanak. Az ülepített részecskék vastagsága kevesebb, mint a fény hullámhossza, azaz kevesebb, mint 1000, de célszerűen kevesebb, mint kb. 500 A. A részecskék közötti távolság (az ülepített réteg vastagságától függ) lényegében kisebb, mint a látható fény hullámhossza. Fentiek következtében a fény lényegében a fémezett felületről visszaverődik, így a fémes felület folytonosnak látszik és teljes fémfelület jellegű. A 20 átvivő anyagot a 22 munkahelyen fémezzük, ezalatt a 24 szubsztrátumot előkészítjük. (E két műveleti lépésnek nem kell egyidejűleg történnie.) A szubsztrátum, amelyet bevonunk a fémrészecskékkel, szövedék vagy lapalakú is lehet és egyaránt lehet durva vagy sima felületű. Alkalmas szubsztrátum anyagaként említjük a papírt, a kartont, fát, bőrt, műanyagot és lényegében minden olyan ívszerű anyagot, amely lakkréteggel bevonható. A 24 szubsztrátumot a 26 munkahelyen vékony réteg lakkal vonjuk be. Ezen művelethez célszerű poliuretán lakkot alkalmazni. A lakk két feladatot lát el; mint hordozó működik, mert egyrészt az átvivő anyaggal együttesen sima tükröző felületet biztosít, másrészt kötőanyagként is szolgál, amely a 22 művelet során leülepedett fémrészecskéket a 20 átvivő anyagból a 24 szubsztrátumra köti és a fémrészecskéket a lakkba abszorbeálja. A lakk ezenkívül kiegyenlíti és simává teszi a 24 szubsztrátum felületét, A találmány jellemzője, hogy míg a lakk szubsztrátumhoz kötődik, ugyanakkor nem tapad a 20 átvivő anyaghoz. Vagylagosan úgy is eljárhatunk, hogy a lakkréteggel vonjuk be a 20 átvivő anyagra leválasztott fémrészecskéket. Ezen utóbb említett eljárás végső felületmegmunkálásnak számít (finiselésnek) és megfelelően kiképzett felületű terméket hoz létre. Ilymódon ez az eljárás azonos azzal az eljárással, amikor a 20 átvivő anyagot vontuk be lakkréteggel. A gyakorlat dönti el, hogy a két eljárás közül melyik az előnyösebb. Ezt az alternatív eljárási lehetőséget ábrázolja a folyamatábrában az 1. ábra 22—26 munkahelyeinek összekötő vonala. A 22 munkahely után a fémrészecskéknek a 20 átvivő anyagra való ülepítése, a 24 szubsztrátumnak a 27 munkahelyen való bevonása, illetve a 20 átvivő anyagnak a bevonása után a 28 munkahelyen a hengerlési műveletet valósítjuk meg. A 28 munkahelyen ezt a műveletet a lakk kezelése előtt végezzük. A 28 munkahelyen a hengerlés során a 24 szubsztrátumot érintkezésbe hozzuk a 20 átvivő anyag fémmel bevont felületével. Ezt a műveletet előnyösen a forgatott 24 szubsztrátum és forgatott 20 átvivő anyagok között hozzuk létre egyetlen hengerlési művelettel, amelyet kis nyomóerővel végzünk. Ez a művelet a szokásos hengerlési művelethez hasonlít, így a lakk a fémrészecskéket a 20 átvivő anyagról a 24 szubsztrátumra viszi át. A lakk abszorbeálja a fémrészecskéket és a 20 átvivő sima felületére jellemző tulajdonságokat átviszi a 24 szubsztrátumra. A hengerelt 24 szubsztrátum és a 20 átvivő anyag a 30 munkahelyen levegőn való szárítással vagy hasonló ismert módszerrel kezelhető. Amint a lakk leülepedett, kiszáradt vagy polimerizálódott, többé nem kötődik a 20 átvivő anyaghoz, hanem a 24 szubsztrátumhoz kötődik erősen. A 30 munkahelyen történő kezelés természetesen vagy fokozott hő, esetleg sugárzás alapján valósítható meg. A 30 munkahelyen történő kezelés után a 32 munkahelyen az elválasztási művelet megy végbe, azaz a 20 átvivő anyagot és 24 szubsztrátumot két külön görgő útján választhatjuk szét egymástól és a lakk vagy az abban abszorbeált vagy beágyazott fémrészecskék a 24 szubsztrátumhoz tapadnak. A 32 munkahelyen történő szétválasztás után a 28 átvivő anyagot még sokszor használhatjuk fel, ami gazdaságossági szempontból rendkívül előnyös. A finiseit felületű 34 gyártmány felső rétegének, azaz a 24 szubsztrátumnak sima tükrözött fényes a bevonata, amely folyamatosnak és igen simának tűnik, mert a fémrészecskék között lévő tér (távolság) csupán igen kis fény-áteresztést tesz lehetővé, amely 30%-nál, előnyösen azonban 20%-ná! kevesebb. A lakkot nem okvetlenül szükséges a 24 szubsztrátum teljes felületére felvinni, lehetséges csak különböző mintáknak megfelelő helyeket bevonni és ez esetben a 24 szubsztrátumnak csak bizonyos részei válnak fényesen tükrözővé. A fenti módon finiseit 34 termék ezután különböző eljárásoknak, például vágásnak, domborításnak, dátumbélyegzésnek, hasításnak és nyomtatásnak vehető alá. A fémezett felületen különböző nyomdai eljárások végezhetők (például ofszet, rotációs, grafikai, szitanyomás vagy ehhez hasonló más nyomdai eljárás). A fent említett műveletek leírása a fémezett bevonatú 24 szubsztrátum továbbfeldolgozása szempontjából kellő útmutatást ad, így az e célra felhasználható készülékeket és a műveleteket nem ismertetjük részletesebben. A 2, ábra vázlatosan szemlélteti a 22 munkahelyet, ahol a fémrészecskéket a 20 átvivő anyagra visszük fel. A fémes bevonatú felület előállításának leghatásosabb lehetőségét az biztosítja, ha a 20 átvivő anyagot olyan hosszúkás szövedék anyagból, vagy olyan anyagból készítjük, amely görgők útján meneszthető. A 2Ö átvivő anyagot önmagában ismert 36 vákuumkamrába vezetjük. * 2 -, 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 80 65
