184612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szomatosztatin-tipusú ciklopeptidek előállítására

1 184 612 2 lást. A kezelést célszerűen kb. ekvivalens mennyiségű rövidszénláncú alkilnitrittel, így etil-, izoamil- és első­sorban terc-butilnitrittel, sósavas közegben, kb. —30 — —5 °C, előnyösen kb. —20 °C hőmérsékleten végezzük. A nitritet kis feleslegben kell alkalmazni. Ezután a kép­ződött azid oldatát a szükséges hígítás után kb. 0—35 C hőmérsékleten feleslegben vett szerves bázissal, például valamely fent említettel bázisosra beállítjuk, és ezáltal — mint a b) eljárásváltozatnál — a peptid spontán cikli­­zálódik. A III általános képletű lineáris peptidek, valamint a szintézisükre szolgáló köztitermékek újak, és előnyö­sen alkalmazhatók más szomatosztatin-analógok, például hosszabb aminosav-szekvenciájú analógok szintéziséhez. Előállításukat úgy végezzük, hogy a felépítésükhöz szük­séges aminoSavakat, illetve kisebb peptidegységeket CONH-kötések képzése mellett tetszőleges időbeli sor­rendben egymással kondenzáljuk, emellett a reakcióban részt nem vevő funkciós csoportokat közben megvéd­hetjük. Ezeknek a kiindulási anyagoknak, valamint az összes szükséges köztitermékeknek az előállításánál az a-amino- és karboxil-végcsoportokhoz védőcsoportokként fő­képpen a hosszúláncú peptidek szintézisénél haszná­latos olyan védőcsoportok vehetők tekintetbe, amelyek például szolvolízissel vagy redukcióval könnyen és szelektíven lehasíthatók. a-Amino-védőcsoportok például: adott esetben pél­dául halogén-, nitro-, rövidszénláncú alkil- vagy rövid­szénláncú alkoxi-csoportokkal szubsztituált di- vagy triaril-(rövidszénláncú)-alkil-csoportok, így difenilmetil­­vagy trifenilmetilcsoportok, például benzhidril-, tritil-, di-(p-metoxi)-benzhidril-csoport, vagy mindenekelőtt a szénsavból levezethető, hidrogenolízissel lehasítható csoportok, így adott esetben az aromás részben halogén­atomokkal, nitrocsoportokkal, rövidszénláncú alkil­­vagy rövidszénláncú alkoxicsoportokkal szubsztituált benziloxikarbonilcsoportok, például benziloxikarbonil-, p-bróm- vagy p-kiór-benziioxikarboníl-, p-nitro-benzíl­­oxikarboni!-, p-mctoxibenziloxikarbonü-csoport, továbbá a 2-(p-bifenilil)-2-propiloxikarbonil- és hasonló, az 509 266 számú svájci szabadalmi leírásban ismertetett ariioxikarbonilcsoportok. Eközben ügyelni kell arra, hogy az a-amino-védőcsoportnak a lizincsoport adott esetben jelenlévő e-amino-védőcsoportjának megtartása mellett szelektíven lehasíthatónak kell lennie. Előnyös továbbá az is, ha ezeknek a csoportoknak a lehasításánál egy adott esetben jelenlévő karboxil- vagy hidroxil-védő­­csoport érintetlen marad. A karboxilcsoportokat például hidrazidképzéssel vagy észterezéssel védjük meg. Az észterezéshez meg­felelnek például az adott esetben szubsztituált rövid­szénláncú alkanolok, így a metanol, etanol, ciánmetil­­alkohol, 2,2,2-triklór-etanol, benzoilmetil akohol, vagy elsősorban terc-butilalkohol, vagy adott esetben szubszti­tuált benzilalkohol. A szubsztituált alkanolok egy igen előnyös csoportját azok az etilalkoholok képezik, ame­lyek a ^-helyzetben triszubsztituált szililcsoportot, így trifenilszilil-, dimetil-butil-szilil- vagy elsősorban trimetil­­szililcsoportot tartalmaznak. Ezek az alkoholok — ame­lyeket a 851 576 számú belga szabadalmi leírás ismer­tet — azért alkalmasak olyan jói a karboxilcsoportok megvédéséhez, mivel a megfelelő 0-szilil-etilészterek, például a (í-(trimetilszilil)-etilészter - bár az alkilészterek szokásos stabilitásával rendelkezik — enyhe körülmények között, fluoridionok hatására, az összes többi védő­csoportok megtartása mellett szelektíven lehasíthatók. Az aktivált észterek képzéséhez — mint például a III általános képletű vegyületekben — megfelelnek például adott esetben elektronvonzó szubsztituensekkel szubszti­tuált fenolok és tiofenolok, így a fenol, tiofenol, tio­­krezol, p-nitro-tiofenol, 2,4,5- és 2,4,6-triklór-fenol, pentaklórfenol, o- és p-nitro-fenol, 2,4-dinitro-fenol, p-ciano-fenol, továbbá például N-hidroxi-szukcinimid, N-hidroxi-ftdlimid és N-hidroxi-piperidin. A treonin-csoport hidroxilcsoportját észterezéssel vagy éterezéssel az említett módon megvédhetjük, de maradhat szabadon is. A fenti védőcsoportokat ismert módon lehasíthatjuk, így a benziloxikarbonilcsoportot hidrogenolízissel; az N-tritil-csoportot ásványi savakkal, így halogénhidrogén­­savakkal, például fluorhidrogénnel vagy sósavval, vagy va'amely szerves savval, így hangyasavval, ecetsawal, klórecetsavval vagy trifluorecetsavval, vizes vagy abszolút trifluoretanolban, mint oldószerben (vö. DT 2 346 147 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat), vagy vizes ecetsavval; a terc-butiloxikarbonil-csoportot trifluor­­ecetsavval vagy sósavval, a 2-(p-’oifcnilil)-izopropiloxi­­karbonil-csoportot vizes ecetsavval vagy például ecetsav, hangyasav (82,8 %-os) és víz (7:1:2) keverékével, vagy a 2 346 147 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat szerinti eljárással. A ß-szilil-etilészter-csoportokat előnyösen fluorid­­ionokat leadó reagensekkel, például kvaterner szerves bázisok fluoridjaival, így tetraetilammóniumfluoriddal hasítjuk le. De lehasíthatók ezek a csoportok a szokásos alkilészterekhez hasonlóan lúgos hidrolízissel, például alkálifémhidroxidokkal, -karbonátokkal vagy hidrogén­karbonátokkal is, vagy hidrazinolízissel, például hidrazin­­hidrátta) a megfelelő karbazoilcsoportokká alakíthatók. A terc-butilészterek lehasítására előnyösen acidolízist, abenzilészterek lehasítására hidrogenolízist alkalmazunk. A III általános képletű lineáris peptidek előállításához az amínosavak és/vagy peptidegységek kondenzációját önmagában ismert módon úgy végezzük, hogy előnyösen egy védett a-amino-csoporttal és adott esetben aktivált terminális karboxilcsoportta! rendelkező aminosavat vagy pepiidet (aktív komponens) kapcsolunk egy szabad a-amino-csoporttal és szabad vagy védett, például észtere­zett terminális karboxilcsoporttal rendelkező aminosav­­hoz vagy pepiidhez (passzív komponens), az így kapott termékben a terminális aminocsoportot felszabadítjuk, és a szabad a-amino-csoportot és adott esetben védett terminális karboxilcsoportot tartalmazó peptidet egy további aktív komponenssel, vagyis egy aktivált terminá­lis karboxilcsoportot és szabad a-amino-csoportot tartal­mazó aminosawal vagy pepiiddel reagáltatjuk, és így folytatjuk a szintézist tovább. A karboxilcsoportot akti­válhatjuk úgy, hogy például savaziddá, -anhidriddé, -imi­­dazoliddá, -izoxazoliddá vagy egy fent-említett aktivált észterré alakítjuk, vagy egy karbodiimiddel, így N,N'-di­­ciklohexil-karbodiimiddel, adott esetben N-hidroxi-szuk­­cinimíd jelenlétében, vagy egy szubsztituálatlan vagy pél­dául halogén-, metil- vagy metoxicsoportokkal szubszti­tuált 1-hidroxi-benztriazollal vagy 4-hidroxibenzo­l,2,3-triazin-3-oxiddal (többek között vö. 1 917 690, 1 937 656, 202 613 számú NSZK-beli nyilvánosságra­hozatali irat), vagy N,N'-karbonildiimidazollal reagáltat­juk. A legáltalánosabb kapcsolási eljárás a karbodiimid­­eljárás, továbbá az azid-eljárás, az aktivált észter mód­5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom