184612. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szomatosztatin-tipusú ciklopeptidek előállítására

1 184 612 2 A találmány szerinti eljárással a végtermékeket az izolálás jellege szerint bázisok vagy savaddíciós sók alak­jában kapjuk meg, amelyeket utólag önmagában ismert módon egymássá átalakíthatunk. Az említett komplexek képzését ugyancsak ismert, vagy ezekhez hasonló eljárásokkal végezzük. A szervetlen anyagokkal, így a nehezen oldható fém-, például alumínium- vagy cinkvegyületekkel képe­zett komplexeket előnyösen az ACTH-ra kidolgozott eljáráshoz hasonlóan állítjuk elő, például úgy, hogy a pepiidet, az illető fém oldható sójával, például cink­­kloriddal vagy cinkszulfáttal reagáltatjuk, és alkálifém­foszfáttal és/vagy -hidroxiddal kicsapjuk. A szerves anyagokkal, így polioxizselatinnal, karboximetilcellulóz­­zal, polivinilpirrolidonnal, polifioretinfoszfáttal, poli­­glutaminsawal stb. képezett komplexeket úgy állítjuk elő, hogy ezeket az anyagokat a pepiiddel vizes oldatban keverjük. Hasonló módon állíthatunk elő oldhatatlan vegyületeket alkálifémpolifoszfátokkal is. A II általános képletű vegyületek újak. Ezeket a vegyületeket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy egy meg­felelő H-[II']-C ül általános képletű lineáris peptidet — ahol II' a II álta­lános képletű pepiidnek megfelelő csoport, amelyben az amidkötés a peptidgyűrű két tetszőleges szomszédos aminosavcsoportja között meg van szakítva, és C szabad hidroxilcsoport, aktiválócsoporttal átalakított hidroxil­­csoport, vagy az -NH—NH2 hidrazinocsoport — ciklizá­­lunk. A III általános képletű lineáris peptidek közül elő­nyösek. azok, álról a II’ csoportban az X és Y csoportok közűi legalább az egyik végcsoport-aminosav. Ezek az előnyös kiindulási vegyületek az alábbi általános kép­­letűek: H-X-Y-R-Phe-Phe-trp-Lvs(A)-Thr(B)-Phe-C Illa H-Y-R-Phe -Pb e-t rp- Ly s ( A)-Thr (B)-Phe- X-C Illb és elsősorban H-R-Phe-Phe-trp-Lys(A)-Thr(B)-Phe-X-Y-C lile ahol A, B, C, trp, R, X és Y jelentése a fenti. A legelőnyösebbek azok a Illa—c általános képletű vegyületek, ahol A amino-védőcsoport, elsősorban acido­­lízissel lehasítható védőcsoport, B hidroxil-védőcsopoit, elsősorban acidolízissel lehasítható hidroxil-védőcsoport és C szabad hidroxilcsoport. A C szimbólummal jelzett funkciós csoport kiegészíti a C-termináiis aminosavesoport karbonilcsoportját, és ezzel együtt szabad karboxilcsoportot, aktivált észter­csoportot, illetve karbazoilcsoportot képez. A hidroxilcsoportot módosító aktiváló-csoport olyan csoport, amely az aktivált észtert elsősorban N-hidroxi­­szukcinimiddel, 1-hidroxi-benztriazollal, N,N'-diciklo­­hexil-izokarbamiddal, 2,4,5-triklórfenollal, 2-nitro-fenol­­lal, 4-nitro-feno!lal, pentaklórfenollal vagy pentafluor­­fenollal képezi, de megfelelnek más ilyen jellegű, a peptidkémiából ismert aktiváló-csoportok is [Houben- Weyl, Band 15/11], A III általános képletű lineáris peptidek találmány szerinti ciklizálását az amidkötés képzéséhez szokásos kapcsolási eljárásokkal végezzük. Ilyenkor azonban a 4 peptid kiindulási anyagot igen kis koncentrációban alkal­mazzuk, hogy a kapcsolódás az intermolekuláris poli­­kondenzáció elkerülésével az intramolekuláris ciklizálás javára menjen végbe. A lineáris pepíideket előnyösen kb. 1 -10~5— 1 -10~3 mólos, előnyösen kb. 1 • 10-4 mólos koncentrációban alkalmazzuk, ami megfelel kb. 0,01-1,0 súly/térfogat%, előnyösen 0,1 sú!y/térfogat% koncentrációnak. A meg­felelő hígítást a reakciókeverékben kezdetben is beállít­hatjuk, vagy a kiindulási anyagot és adott esetben a többi reagenst lassan becsepegtetve a reakciókeverékbe, a hígítást folyamatosan végezhetjük. A ciklizálást előnyösen végezhetjük egy fenti kiindu­lási koncentrációban, ha a) egy III általános képletű kiindulási anyagot — ahol C szabad hidroxilcsoport és a Hzincsoport e-amino-csoportja és a treonincsoport hidroxilcsoportja védett - adott esetben aktív észtert képező komponens jelenlétében egy karbodiimiddel kezelünk, vagy b) egy III általános képletű kiindulási anyagot — ahol C aktivált észterré átalakított hidroxil­csoport, és az amino-végcsoport protonált formában van jelen, és legalább a Hzincsoport e-amino-csoportja védett — szerves bázissal reagáítatunk, vagy c) egy III általános képletű kiindulási anyagot - ahol C az —NH-NH2 csoport és legalább a Hzincsoport e-amino­­csoportja védett — először savas körülmények között salétromossavval, vagy ennek rövidszénláncú alkilészteré­­vel kezelünk, majd egy fent említett kis koncentrációban feleslegben vett szerves bázissal ciklizálunk. A ciklizálást megfelelő oldószerben végezzük, ez lehet például dioxán, tetrahidroíurán, acetonitril, piridin, dimetilformamid, dimetilacetamid, dimetilszulf­­oxid, N-metil-pirroiidon, hexametilfoszfortriamid, vala­mint kloroform és metilénklorid és ezek keverékei. Az a) eljárásváltozatnál a ciklizálást karbodiimiddel, előnyösen N.N’-diciklohexil-karbodiimiddel végezzük, amit előnyösen feleslegben alkalmazunk. Ebben az eset­ben a szabad karboxilcsoporttal rendelkező III általános képletű kiindulási anyag primer átalakul a diciklohexil­­izokarbamiddal,, illetve egy analóg izokarbamiddal képe­zett aktív észterré, és ez az in situ képződött aktív észter azonnal továbbreagál. Egy aktív észter intermedier képzését kétségkívül elősegíti egy aktívészter képző komponens, mint segéd­reagens hozzáadása. Érre a célra alkalmasak a peptid­­kémiában szokásos aktívészter-képző komponensek, így főképpen a 2,4,5-triklórfenol, 2- vagy 4-nitrofenol, pentaklór- vagy pentafluorfenoi, és mindenekelőtt az N-hidroxi-vegyületek, amelyek közül mint különlegesen előnyöst meg kell említeni az N-hidroxi-szukcinimidet, N-hidroxi-piperidint és elsősorban az 1-hidroxi-benz­­triazolt. Ennél az eljárásváltozatnál a hőmérséklet álta­lában 0-70 °C, előnyösen 35—55 °C. A b) eljárásváltozatnál, amit kész aktív-észterekkel, elsősorban a már említettekkel végzünk, a ciklizálás spontán bekövetkezik, amikor az amino-végcsoportot a szerves bázissal protonmentesítjük. Az alkalmazott bázisok előnyösen kvaternerek, vagy elsősorban tercier aminok, például trietilamin vagy N-etil-morfolin. A reak­cióhőmérséklet előnyösen 10—30 °C, főképpen szoba­­hőmérséklet. A c) eljárásváltozatnál az első fázist, vagyis a savazid képzését salétromossavval, vagy ennek egy' észterével, előnyösen a kiindulási anyagok lényegesen nagyobb koncentrációjával végezzük, mint az ezt követő ciklizá­!5 10 15 20 25 30 35 4U 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom