184587. lajstromszámú szabadalom • Implantáló készülék és implantátum-tár
184 587 nak ezt a jellemzőjét is a későbbiekben fogjuk részletesen tárgyalni. A 12 ház 16 hátsó szakaszát 55 felhúzómarkolat fogja körül. Az 55 felhúzómarkolat hátsó vége koncentrikusan elrendezett 56 vezetőcsőhöz van csatlakoztatva. Az 56 vezetőcső lényegében hengeres és egy pár 58 és 60 ütközőfallal van ellátva. Amint az legjobban a 4. és a 11A-F. ábrákon látható, az 58 és 60 ütközőfalak között egy pár 71 kioldóemelő van elrendezve. Az 56 vezetőcső felső felületén az 58 és 60 ütközőfalak között függőleges 59 borda van kiképezve. Az 59 bordában 57 nyílás van kialakítva, amely a 71 kioldóemelőket zárási helyzetükbe feszítő 73 rugót fogad be. Az 56 vezetőcsőben 62 kapcsolócső van koncentrikusan elhelyezve, amelynek belső felületén, a hátsó vége közelében több 63 támasztószárny van kialakítva, amelyek a 36 behúzórúd 66 végével érintkeznek és kapcsolódnak annak visszahúzott helyzetében. A 36 behúzórúd 66 vége hatszögletű keresztmetszettel van kialakítva, ami lehetővé teszi, hogy a 62 kapcsolócső elülső végén kialakított, a 36 behúzórúd 66 végének külső felületét kiegészítő belső hatszögletű felületbe beszoruljon. Amint azt legjobban a 3. ábra mutatja, a 62 kapcsolócső külső felületén 64 rostbetét van elrendezve, és az 56 vezetőcső belső felülete 65 hálóval van ellátva, amely 64 és 65 elemek olyan kapcsolatot alkotnak, amely szabad elfordulást enged a 62 kapcsolócső és az 56 vezetőcső között az egyik irányban, azonban biztosítja a 62 kapcsolócső és az 56 vezetőcső együttes forgását ellentétes irányban. Ilyen rostanyagú kapcsolószerkezetek jól ismertek, és más egyirányú kapcsolószerkezetek is alkalmazhatók. Használható pl. a Machine Design (Mechanical Drives Reference Issue) 1981. június 18-i számának 43. oldalán ismertetett típusú göngyölt rugós kapcsolószerkezet is. Ennél a szerkezetnél a rugó egyik vége az 56 vezetőcsőhöz van rögzítve, maga a rugó pedig a 62 kapcsolócső köré van göngyölve. Az 56 vezetőcső egyik irányú forgása megszorítja a rugót és forgásba hozza a 62 kapcsolócsövet, míg a másik irányú forgás következtében a rugó fellazul és ekkor a 62 kapcsolócső nem forog. A 36 behúzórúd hatszögletes 66 végétől előrefelé a 36 behúzórúd külső kerületén 68 agy van kialakítva. A 68 agy úgy van kiképezve, hogy közte és a 44 rugólap között 70 rugó van megtartva. A 70 rugó feladata, hogy a 32 tűbefogót és a hozzá kapcsolt 33 tűt visszahúzza egy első helyzetből, amelyben a tű a 12 ház 14 első szakaszától előrefelé kinyúlik, egy második helyzetbe, amelyben a 32 tű a 12 ház elülső végéig ér és a 24 híd a 100 implantátum-tárig van visszahúzva. Amikor a 70 rugó összenyomott állapotban van, a 68 agy mozgását meggátolják a 71 kioldóemelők. Amikor a 71 kioldóemelőket egy később ismertetendő szerkezet egymástól eltávolítva szétterpeszti, a 68 agy kiszabadul a 71 kioldóemelőkkel való kapcsolatából, a 70 rugó működése folytán a 36 behúzórúd hátrafelé halad a 12 házban és visszahúzza a 32 tűbefogót és a hozzá kapcsolt 33 tűt első kinyúló helyzetéből második visszahúzott helyzetébe. Amint legjobban a 4. ábrán látható, a 71 kioldóemelők befelé nyúló 72 nyelvekkel vannak ellátva, amelyek a 68 agyat rögzítik. Mindegyik 71 kioldóemelőn egy pár 75 csap van elrendezve, amelyek az 56 vezetőcsőben kialakított megfelelő résbe illeszkednek. Egy általában patkóalakú 73 rugó van átvezetve az 56 vezetőcsőben felül kialakított 57 nyíláson, és ez a 71 kioldóemelőket összeszorítva tartja mindaddig, amíg a későbbiekben ismertetendő szerkezet szét nem terpeszti őket. 4 A 10 implantáló készülékből származó pasztillának az implantálását végző működtetőszerkezetet általánosságban a 2. ábra mutatja. Egy nagy 74 homlokfogaskerékből és ezzel szervesen összekapcsolt kis 76 homlokfogaskerékből álló fogaskerékcsoport van a 12 házon elrende- 5 zett 77 csuklócsap körül elfordíthatóan felszerelve. A kis 76 homlokfogaskerék a 22 kioldóbillentyű belső felületén elrendezett 78 fogasléccel való kapcsolódásra alkalmas alakú és elrendezésű. A nagy 74 homlokfogaskerék fogainak alakja és elrendezése biztosítja a 38 imp- 10 lantáló rúd alsó felületén kialakított 39 fogasléccel való kapcsolódást. Amikor a 22 kioldóbillentyűt hátrafelé, a 12 ház vége felé húzzuk, a 78 fogasléc a kis 76 homlokfogaskereket és a nagy 74 homlokfogaskereket az óramutató járásával ellentétes irányban elfordítja — amint az a 15 2. ábrán látható — aminek következtében a 38 implantáló rúd előrefelé mozog a 12 házban. E mozgás következtében a 24 hídból a 32 tűbefogón keresztül a hozzá kapcsolt 33 tűbe pasztillák lökődnek ki az ezt követő implantáláshoz. A 20 fogantyúban 80 biztosítólemez van 20 elhelyezve, amelyet 82 biztonsági gomb működtet meggátolva a 22 kioldóbillentyű nem szándékos elmozdítását hátrafelé. Az alábbiakban az 5-9. ábrákra való hivatkozással ismertetjük a találmány szerinti 100 implantátum-tárat, 25 amelynek általánosságban hengeres teste a kerületén körben elrendezett több 102 pasztillatartó fészekkel van ellátva. A 102 pasztillatartó fészkek alul 103 kamrákkal vannak kialakítva, amelyek lényegében hengeres alakúak, és ezek a kamrák a 100 implantátum-tár külső felületé- 00 re nyílnak a 100 implantátum-tár hosszában végighúzódó több 104 résen keresztül. A 103 kamrák mindegyik végén egy pár 108 ferde felület van kialakítva, amelyek megkönnyítik az implantátum-pasztillák eltávolítását a 103 kamrákból. Ezenkívül a 100 implantátum-tár mind- 05 egyik végén, a 103 kamrák között több kikönnyítés vagy 106 üreg van kialakítva. A 108 ferde felületek arra alkalmasan vannak kialakítva, hogy a pasztillák a 103 kamrákból történő kivetéskor ezekkel érintkezzenek, ezáltal szétterpesztve a 104 réseket és megnövelve a 103 kam- 40 rák keresztmetszetét olyan mértékben, ami elegendő a bennük elhelyezkedő implantátum-pasztillák könnyű kiengedéséhez. Mivel a 103 kamrák és a 104 rések a 100 implantátum-tár kerülete mentén nyitott csatornákat alkotnak, az anyag az egymással szomszédos csatornák és 45 104 rések között kismértékű rugalmas alakváltozásra képes a 38 implantáló rúd által kilökendő pasztillák nyomása hatására. Bár az anyag rugalmas alakváltozása a 104 rések és a 103 kamrák közötti 106 üregek kialakítása nélkül is lehetséges, a 106 üregek megkönnyítik ezt az 50 alakváltozást, különösen, ha az implantátum-tár kissé merev anyagból készült, ami előnyös a pasztilláknak a 102 pasztillatartó fészkekből történő kinyomása szempontjából, és lényegében kiküszöbölik a pasztillák összetörését vagy szétmorzsolódását az implantátum-tárból 55 való kivetésük során. A 102 pasztillatartó fészkek az eddig leírtak szerint egy hengeres tárban vannak megtartva, és heveder is tarthatja a 102 pasztillatartó fészket. Kívánt esetben a 106 üregek a 100 implantátum-tár teljes hosszában kúzódhatnak, úgyhogy járulékos csator- 50 nákat alkothatnak a 103 kamrák és a 104 rések falainak rugalmas alakváltozása megkönnyítéséhez. A 100 implantátum-tárban egy nagy központi 110 szerelőhorony van kialakítva, amelyet 105 falak határolnak és amely a 100 implantátum-tár külső felületétől annak 55 középtengelyén túl nyúlik. A 110 szerelőhorony a 36 be-
