184587. lajstromszámú szabadalom • Implantáló készülék és implantátum-tár
1 184 587 2 húzórúd fölé és köré illeszkedik. A 100 implantátum-tár mindkét végén 112 nyelv van kialakítva. Az egyik 112 nyelv a 44 rugólapban kialakított 45 sarlóalakú fülek mögé van beszorítva, úgyhogy a 100 implantátum-tárat a 45 sarlóalakú fülek 45 felületei tartják. A 100 implantátum-tár másik végén lévő másik 112 nyelv a 12 ház 18 középső szakaszának belső felületében kialakított 42 felület révén van megtartva. Ahhoz, hogy a 100 implantátum-tárat beszereljük a 10 implantáló készülékbe, csak a 110 szerelőhornyot kell a 12 házhoz képest függőleges helyzetbe állítani, majd a 100 implantátum-tárat a 110 szerelőhoronnyal lefelé rányomni a 36 behúzórúdra. Eközben a 112 nyelvek egyike a 44 rugólap 45 fülei között kialakított 47 résen át csúszik le, a másik 112 nyelv pedig a 12 ház 18 középső szakaszának 40 belső felületében kialakított megfelelő résben csúszik lefelé. Miután a 100 implantátum-tárat behelyeztük a 36 behúzórúd fölé és köré, kissé el kell fordítani az óramutató járásával megegyező irányban, hogy ezáltal rögzítsük a 112 nyelveket a 44 rugólapon lévő 45 fülek 46 felülete alatt. Ezzel egyidejűleg a másik 112 nyelv is a helyére kerül a 12 ház 40 belső felületén kialakított 42 felületek alá. Ebben a helyzetben az 54 rugók által az 51 kivetőszánra kifejtett felfelé irányuló erők nem tudják kinyomni a 100 implantátum-tárat felfelé, mivel azt a 112 nyelvek az előzőkben leírt módon visszatartják. így tehát a 100 implantátum-tár a 12 ház 18 középső szakaszában egy állat soronkövetkező implantálására készen van megtartva. Miközben a 100 implantátum-tár az egymást követő implantálásokhoz elfordul a 18 középső szakaszban, a 112 nyelvek a 46 és 42 felületek révén az előzőkben leírtak szerint rögzítve vannak az implantálási ciklus első és utolsó negyedében. Az implantálási ciklus egyéb szakaszaiban a 100 implantátum-tárat a 36 behúzórúd tartja meg. Amikor az implantálási ciklus mintegy felénél a 112 nyelvek a 44 rugólapban kialakított 47 horonyhoz közelednek, a 100 implantátum-tár 105 falának egy része a 36 behúzórúd alatt tartózkodik, ami meggátolja a 100 implantátum-tár felfelé történő kivetését. A 100 implantátum-tár továbbfordulása során a 112 nyelvek olyan helyzetbe kerülnek, amelyben újra megtartják őket a 42 és 46 felületek. Miután a 100 implantátum-tár egy implantálási ciklusa befejeződött, a 112 nyelvek kikerülnek a 42 és 46 felületekkel rögzített helyzetből, ekkor a 105 fal a 35 behúzórúd fölé és köré kerül, úgyhogy az 51 kivetőszánban az 54 rugók által kifejtett felfelé ható erők az 51 kivetőszánt felfelé nyomják és a 100 implantátum-tárat kivetik a 12 ház 18 középső szakaszából. így egy implantálási ciklus befejeződése után, amikoris az implantátum-tár kiürült, megtörténik a 100 implantátum-tár automatikus kivetése a 12 házból. Ekkor a 100 implantátum-tárat könnyen el lehet távolítani felfelé húzva oly módon, hogy kicsússzék a 36 behúzórúddal való kapcsolatából, és egy új, teli 100 implantátum-tárat lehet behelyezni a 36 behúzórúdra, amelynek az óramutató járásával megegyező irányú elfordításával a 112 nyelveket újra rögzítjük a 42 és 46 felületek alatt, a következő implantálási folyamathoz. Járulékos előnyként, ha az 51 kivetőszán felemelt helyzetben van, az implantáló készülék felhúzása nem lehetséges, mivel a 38 implantáló rúd a felhúzás művelete közben az 51 kivetőszán végének ütközik. Dy módon ki van zárva a „hamis implant ál ás” lehetősége. A találmány szerinti implantátum-táron kialakított nyitott csatornák különösen előnyösnek bizonyulnak, mivel az implantátum-pasztilláknak az implantátum-tárból való kilökése során minimális erő hatására lehetővé teszik az egymással szomszédos csatornák közötti anyag rugalmas alakváltozását. Ezzel ellentétben, ha a hagyományos zárt kamrákat alkalmazzák az implantátum-pasztillák befogadására, lényeges erő szükséges a zárt kamrák méretének növeléséhez, mivel a kamrát teljesen körülvevő anyagban fellépő gyűrűfeszültséget lényegesen meg kell növelni. Ha a szükséges erőt maguknak az implantátum-pasztilláknak kell a kamrafalakkal együttműködésben kifejteni a kilökés során, az érzékeny pasztillák a fellépő nagy erők hatására könnyen összetörhetnek vagy szétmorzsolódhatnak. Nyitott csatornák esetében lényegesen kevesebb erő szükséges a csatornák felbővítéséhez és ezt az erőt a pasztillák és a csatornafalak együttműködése létrehozhatja anélkül, hogy az implantátumpasztillák törése vagy szétmorzsolódása következne be. A nyitott csatornáknak a pasztillák kilökésekor történő felbővítését más módon is meg lehet oldani. Például a 38 implantáló rúdon kiszélesedő végrész irányozhat elő, amely a 103 kamrák és 104 rések által meghatározott csatornák falaival érintkezve megnöveli a csatorna méretét, amikor a 38 implantáló rúd áthalad a csatornákon. A nyitott csatornák azért is előnyösek, mert lehetővé teszik a 100 implantátum-tárban lévő pasztillák vizuális megfigyelését, így meg lehet állapítani, hogy a 102 pasztillatartó fészkek teljesen meg vannak-e töltve pasztillával. A találmánynak e jellemzője folytán lehetővé válik annak a 102 pasztillatartó fészeknek a vizuális megfigyelése is, amely a 100 implantátum-támak a 10 implantáló készülékbe történt betöltésekor a 38 implantáló rúd vonalába esik, mégpedig az 51 kivetőszán alján kialakított 93 nézőnyíláson át (9. ábra) és a 12 ház 18 középső szakaszának alján kialakított 94 nézőnyiláson át (8. ábra). E vizuális megfigyelési lehetőség különösen előnyös, ha előzőleg már használt implantátum-tárat alkalmazunk a 10 implantáló készülékben, amelynek egy vagy több 102 pasztillatartó fészke már kiürült, és ilyenkor biztosítani lehet, hogy megtöltött 102 pasztillatartó fészek legyen egy vonalban a 38 implantáló rúddal. Az implantáló készülék működési lépéseit az implantálás végrehajtása során a 2. és 11A-F. ábrákra való hivatkozással ismertetjük. A 2. és 11 A. ábrákon a 10 implantáló készüléket felhúzott, biztonsági állapotában ábrázoltuk. A 10 implantáló készülék biztonsági szerkezetének kioldása előtt a 10 implantáló készülékből a pasztillák véletlen kilökése meg van gátolva. A biztonsági szerkezetet lényegében a 20 fogantyúban felszerelt 80 biztosítólemez alkotja, amely a továbbiakban ismertetésre kerülő módon együttműködik a 22 kioldóbillentyűvel, meggátolva ennek hátrafelé irányuló mozgását mindaddig, amíg a kezelő személy az implantátumnak az állatba történő beadására fel nem készült. Hivatkozással a 11 A. ábrára, a biztonsági szerkezetnek 80 biztosítólemeze van a 20 fogantyúban elhelyezve, ugyancsak a 20 fogantyún belül elrendezett 83 felső válaszfal és 84 alsó válaszfal között. A 80 biztosítólemez lényegében sík, rajta 85 biztonsági ütköző, valamint felső felületén 86 kioldóütköző van kialakítva. A 80 biztosítólemez csúszómozgást megengedő módon van megtartva egy 90 résben (ezt legjobban a 11B. ábra mutatja), amelyben felfelé és lefelé elmozdulhat. A 20 fogantyú alsó végében 82 biztonsági gomb vagy lap van szerelve, amely működtetése során a 80 biztosítólemezzel kapcsolódik. A 86 kioldóütköző olyan ütközőfelületet alkot, 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
