184583. lajstromszámú szabadalom • Kolinklorid és/vagy zsírtartalmú takarmányadalék
i 184 583 7 A találmány kolinkloridot cs/vagy zsiradékot tartalmazó iakarmányadalékokra vonatkozik. Ismeretes, hogy a tápok, takarmányok egyik fontos összetevője a zsír, jóllehet felhasználásának többnyire határt szab — a mindenkori zsíráralakulás mellett — a jól tárolható, kezelhető és emészthető zsírkészítmények hiánya. Különösen a fiatal és a bőven termelő állatok igényelnek több zsírt, mely anyag - többek között - kedvez a fehérjeforgalomnak, elősegíti a szervezet jobb karotinkihasználását és hatására a szövetek tömörebbek lesznek (Csukás Zoltán: Takarmányozástan). Általánosan elfogadott, hogy „ha a takarmány kellő mennyiségű és megfelelő minőségű fehérjét tartalmaz, a termelés színvonalát elsősorban a takarmány energiatartalma határozza meg” (Herold István: Takarmányozástan). Fenti régi felismerésnek megfelelően a takarmányozásra használt tápok sokszor alacsony energiatartalma zsírral igen hatékonyan emelhető. Ezt a gyakorlatot tükrözi a7. a megállapítás, hogy az „állati és növényi zsírok gyakran használatosak a vágómarhák étrendjében”. A zsírok nagy energiatartalma kb. 2,25-szöröse a szénhidrátokénak, így csupán kis mennyiség szükséges a fejadag energiatartalmának lényeges emeléséhez (N.R.C. szabvány, USA). Magyar szerzők is hasonló nézeten vannak. „A szénhidrátoknak — mint energiahordozóknak — részbeni helyettesítése különböző zsírokkal fokozott növekedést eredményezett” (Potsubay J., 1971.). Az újabb kísérleti eredmények is a tápok zsírkiegészítése mellett szólnak. így pl. szovjet szerző „takarmányenergia-megtakarítást” észlelt a tápok magasabb energiaszintje esetén 50—80 kg közötti süldők vizsgálata során. (Gamko, L.: Svinovodstvo Moskva, 1979.) Broiler pulykáknál a prestartertáp magasabb - kiegyenlített — energiaszintje szignifikáns súlygyarapodástöbbletet hozott, ugyanakkor a 16. hetes vágóértéket is szignifikánsan javította. (Moran Jun., E. T.: Canad. J Animal Sei. Ottawa, 1978.) Tojótyúkoknál — két tápösszetétclbcn is vizsgálva (többek között ) a 3—6 %-os zsírkiegészítés hatását - az egyik táp esetében a tojássúlyt, másiknál a tojástermelést fokozta, mindkét tápnál csökkentette a takarmányfelvételt. (Seil, J.: Poultry Sei, 1979.) Kimondható, hogy a tápok zsírkiegészítésével javul a takarmányértékesülés, a vitaminok, valamint az ásványi anyagok felszívódása, ugyanakkor javulnak a tápok fizikai tulajdonságai (Herold, I.: Takarmányozástan). Fentieket összegezve: egy jól tárolható, kezelhető és emészthető zsírkészítmény fontos eszköz a takarmányozás hatékonyságának növelésében. Érthető tehát, hogy régen törekszenek megfelelő zsírkészítmény kidolgozására. A gabonafélék különféle előkezelésével (hicirolizálás, pelyhcsítcs) nyert zsírvivő anyagok közös hátránya, hogy drágák, egy részükkel nem érhető el a kívánt zsírkoncentráció, ugyanakkor sokszor csomósodnak, összeállnak, ami a további homogenizálásra hátrányos. A kolinkloridot előnyös tulajdonságai miatt elterjedten alkalmazzák takarmánykiegészítőként. A kolin ugyanis többek között csökkenti a zsírlerakódást a szervezetben. „Lipotrop faktornak nevezik a lipoprotein képzésre kifejtett, valamint a májsejtekből történő zsírtranszportot elősegítő hatása folytán”. (Kolb E.: Háziállatok Élettana, 1980.) Míg koiinszegényen táplált állatoknál még zsírszegény takarmány esetén is viszonylag dús zsírlerakódás tapasztalható, addig megfelelő mennyiségű kolín (egyidejű) adagolásával még zsíros tápok is alkalmazhatók anélkül, hogy számottevő zsírlerakódás bekövetkezne, azaz jó minőségű termék nyerhető. Nem megfelelő kolineliátás esetén ugyanis csökken a kolin-foszfolipidek és -lipoproteinek szintézise a különböző szövetekben, megváltozik a zsírsavak aránya a képződő foszfolipidekben és iipoproteinekben. Felszaporodik a vékonybél nyálkahártyájában a zsír, a májsejtekben csökken a lipoprotein képzése, ezért megszaporodnak a citoplazmában a zsírszemecskék (inájelzsírosodás). (Kolb E.: Háziállatok Élettana, 1980.) A kolin a létfontosságú foszfolipid, a lecitin alkotórésze. A foszfolipidek csaknem kivétel nélkül különféle membránok felépítésében vesznek részt. (Elődi Pál: Biokémia, 1981.) Mint tudott, a sejtek anyagcsere-folyamatai a membránon keresztül zajlanak. A különböző életfontosságú anyagok — tápanyagok, salakanyagok — átjutásában a membrán minősége fontos szerepet játszik. Kolinhiány esetén „csökken a májsejtek membránjában a kolin-foszfolipidek mennyisége, ezáltal zavar áll elő a májsejtek funkciójában, emellett az epe kolin-foszfolipid-tartaima is csökken” (lásd Kolb említett könyvét). A kőim tehát mind lecitin komponens az idegrendszer, a sejtek és a vörösvértcstek fontos építőeleme. Ez a tulajdonsága biztosítja számára a kiemelkedően fontos szerepet. Köztudott, hogy az állati ingerület továbbításának egyik anyaga az acetilkolin, amely kolinból annak enzimatikus acilezéscvel - többek között — az idegsejtek kapcsolókészülékeiben keletkezik. „Kolinhiány esetén csökken az idegrendszer acetilkolin-tartalma. Csökken a postszinapszisok membránjának acetilkolinreceptor-eliátottsága, mivel kolin szükséges a foszfoüpidtartaimú receptorok szintéziséhez is. A kolínt „növendékállatoknak általánosan adagolják” (lásd Kolb könyvét). Nem kis műszaki feladatot jelent jól tárolható és kezelhető kolínkészítmeny megvalósítása. A kolloid kovasavas v ivőanyag sok jó tulajdonsága mellett egyrészt viszonylag drága, másrészt emészthetetlen idegen anyagként feleslegesen megterheli az emésztőrendszert. Természetes törekvés tehát olyan kolinklorid-tartalmú készítmény kidolgozása, melynek vivőanyaga mezőgazdasági termék. Végül ismeretes, hogy szervetlen nitrogénforrásként a karbamid az állatetetési gyakorlatban széles körű alkalmazást nyert. Jóllehet régen foglalkoznak Magyarországon is karbamidkészítmények kidolgozásával és több ilyen készítményt forgalmaznak, mégis „az N.P.N. (Non Protein Nitrogén) anyagok felhasználásának fokozására a kitűzött cél eléréséhez új utakat és megoldásokat is kel! keresnünk. Továbbra is javítani kell a felhasználás biztonságát, illetve olcsó, új vivőanyagokat kell találnunk, a melyekkel növelhető az üzemi érdekeltség.” (Váncsa J., 1 >80.) A korszerű állattenyésztési eljárások, főleg a nagyüzemek az álltok etetésére szolgáló tápokat különféle - és az állatok fajtája, életkori sajátosságai, a kívánt termék jellemzői, valamint más szempontok alapján alkalmasan választott — tápláló, gyógyító, egyéb kiegészítő, valamint nyomokban is hatásos (továbbiakban: ható) anyagokkal, valamint az ezeket hordozó, vivő anyagokkal keverik, hígítják. A hordozóanyaggal történő hígításra több okból van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
