184583. lajstromszámú szabadalom • Kolinklorid és/vagy zsírtartalmú takarmányadalék
1 S. 84 5<83 2 /ízüksőg: a hatóanyagok közül a?, úgynevezett nyomelemekből és vitaminokból az állatok rendkívül kicsiny mennyiséget, a táp maximum ezredrészét, túlnyomóan enné! is kisebb mennyiséget igényeinek. Ugyanakkor ezen anyagok az állatok kifejlődéséhez nélkülözhetetlenek, de túladagolásuk mérgezést okozhat. Ugyanez vonatkozik a gyógyszerhatóanyagokra is. A hordozóanyagok elsődleges szerepe tehát a hígítás, a hatóanyagok egyenletes adagolásának biztosítása. Fontos szerepe továbbá a hordozóanyagoknak az emésztésnél az úgynevezett ballasztbiztosításnak, ami alatt a hordozóanyag minőségéből, szerkezetéből és őszszeté'elébői következő viszonylag kis emészthető tartalom és nagy térfogat következtében az állat emésztőrendszerének kitöltését, a perisztaltikus mozgás fenntartását és megfelelő konzisztcnciájú ürülék kialakítását értjük. Érthető, hogy hordozóanyagként előszeretetted alkalmaznak növényi melléktermékeket, elsősorban gabonanövények maghéjának őrleményét, a korpát. Az állatetetésre szolgáló tápok hatóanyagait azok előállítói vagy önmagukban, vagy több-kevesebb hordozóanyaggal hígítva hozzák forgalomba, az állattenyésztő pedig a mindenkori kívánalmaknak megfelelő tápot a többi ható- és hordozóanyaggal keverés útján állítja elő. A premixek elkészítésétől a tápkeverésig, illetve az etetésig eltelő idő alatt természetesen a hatóanyagoknak eredeti tulajdonságaikat meg kell őrizniük, azaz a premixnek stabilnak kell lennie. Nehézséget okoz az. a körülmény, hogy egyes létfontosságú anyagok - különösen a vitaminok - a többi hatóanyag, elsősorban szervetlen sók, valamint a mindig jelenlevő nedvesség hatására könnyen bomlanak. E bomlás elíen védekezni lehet, elsősorban a vitaminok alkalmas bevonattal történő ellátásával, ami a termék költséget jelentősen emeli. Éppen ezért kolinkloridot folyadék formájában nem célszerű a tápokba vagy premixekbe keverni, mivel a jelenlevő víz az előbb vázolt nemkívánatos bomlást elősegíti, csomósodási okoz, valamint a kolínklorid is bontja a hatóanyagokat. Ismeretes végül, hogy a kolínklorid erős nedvszívó hatása miatt csak speciális technológiával és az e célra kifejlesztett szivacsos, nagy belső felülettel rendelkező anyagra, például kolloidkovasavra vihető fel és ily módon száraz, ömleszthető, keverhető formában hozható forgalomba. Ügy találtuk, hogy a kolínklorid és/vagy zsír tárolhatóságát, tápokhoz, premixekhez való keverhetőségét előnyösen biztosítani lehet, ha a kolinkloridot és/vagy a zsírt olyan, növényi hulladékból készített hordozóra visszük, mely főleg lignint és cellulózt tartalmaz és 50— 200 °C hőmérsékleten 1-15 bar nyomáson legalább 30 percig vizes közegben történő kezelésen, ezt követően íoszlatáson esett át. A fosz.Iatás előtt ,qs után célszerűen szárítás is alkalmazható.‘’Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a növényi hordozók — főleg vizes hőkezelés után - az állatetetés számára hiába rendelkeznek önmagukban ismert előnyökkel, ha a létfontosságú tápanyagok (különösen a kolínklorid és zsír) felvitelére, hordozására nem alkalmasak. Példáinkban bizonyítjuk, hogy míg sem a növényi hulladék, sem annak hőkezelt változata nem alkalmas kolinklorid és/vagy zsír megkötésére, addig ugyanezen hőkezeit hulladék „foszlatás''’ után kiváló (tehát tárolható, adagolható, keverhető) hordozóanyaggá válik Anélkül, hogy a foszlatás során lezajló folyamatokat pontosan ismernénk, valószínűnek tartjuk, hogy a bonyolult, ligninből és cellulózból, illetve ezek bomlástermékeiből álló ’"cndszerben a foszlatás során a rostos szerkezet módosul, így a cellulóz és más poliszacharidok láncai, főleg pedig ezek aktív helyei válnak a kolinklorid és/vagy zsír szorpció számára hozzáférhetővé. A kolinklorid és zsír együttes alkalmazásával járó - az előzőekben már ismertetett — előnyök kihasználására irányuló kísérleteink során viszont arra a nemvárt felismerésre jutottunk, hogy a kolinklorid-zsír-hordozó hármas rendszer folyadckfeivsvő képessége nagyobb, mint a komponenseké külön, azaz a folyadékfclvevő képesség nem additív, a komponensek a folyadékfelvevő képességre nézve szinergetikus hatással rendelkeznek. Különösen meglepő, hogy ezen - ugyancsak példákkal bizonyított — paradox viselkedés ellenére a kolinklorid elveszti összetapadásra, csomósodásra való hajlandóságát. A javasolt módokon előállított készítmény a premixbe történő keverés után további előnyös hatásokat fejt ki, nedvszívó hatása miatt ugyanis a vitaminok bomlását elősegítő nedvességet (vagy annak egy részé!) megköti, ily módon a bomlás feltételeit rontja. További előnyös tulajdonsága az ily módon előállított terméknek az, hogy a hordozóanyag nem szervetlen ásványi természetű (az utóbbi típusú anyagok az állat emésztőszerveitől idegen, azt feleslegesen megterhelő anyagok), hanem olyan anyag, amely növényi eredetű és amelyhez az állatfajok természetes életük és a hagyományos állattartás során hozzászoktak. Mindezeken túlmenően az előbbiekben leírt hőmérsékleten és nyomáson végrehajtott kezelés a növények alkotórészeit - elsősorban a cefulózt - bontja, részben feltárja, ezáltal az állat számán, részben hasznosühatővá teszi. A hordozóanyag íő tömege pedig a bailasztanyag szerepét - természetes növény, anyagról lévén szó — az állati szervezet számára optimális módon tölti be. A feltárt növényi anyagokból készült hordozó alönyös tulajdonsága — ellentétben a kiindulási anyaggal - az, hogy egyrészt az előállítás módja állandóan egyenletes minőséget biztosít, másrészt a növényekben eredetileg lévő különböző elő, bomlást serkentő anyagoktól mentes, azaz steril. További fontos tulajdonsága, hogy szerkezeténél fogva nagyobb megkötőképességgel bír, mint a kezeletlen kiindulási anyag, ezáltal belőle koncentráltabb és/vagy stabilabb, jobban kezelhető készítmény gyártható. A találmányt a következő példákkal kívánjuk megvilágítani. /. példa Hidrolizáló reaktorba óránként 1200 kg mennyiségben fahulladékot (melynek szemcsemérete 20-50 mm, nedvességtartalma 18 %, litersúlya 180 g/liter, szárazanyagra számított pentóztartalma 22 %, szárazanyagra számított lignint.;rtri!ma 26 %, szárazanyagra számított cellulóztartalma 42 % és szárazanyagra számított hamutartalma 0,S /) táplálunk, majd 180 °C-on 12 bar nyomású vízgőzzel hidrolizálunk. így óránként 1470 kg mennyiségben olyan hidroüzátumot kapunk, amelynek szemcsemérete 0,02-5,0 mm, nedvességtartalma 52 %, nedves litersúlya 500 g/liter, szárazanyagra számított furfurolgyanta-tartalma 10 %, szárazanyagra számított cellulóz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
