184522. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazol-származékok és fungicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására
1 184 522 2 hidrofuránban, etil-alkoholban, metil-alkoholban, majd ekvivalens mennyiségű vagy feleslegben alkalmazott ásványi vagy szerves savval kezeljük. A keveréket ezután hűtjük vagy bepároljuk, és az így kapott sót felhasználjuk vagy — ha erre még nem alkalmas — megfelelő oldószerből vagy oldószer elegyből átkristályosítjuk, és ezután használjuk fel. A fentiekben már leírt 1- és 4-szubsztituált-1,2,4-triazoloknak fémsó komplexeit a következő módon állíthatjuk elő: az (I) általános képletű 1- vagy 4-szubsztituált-l,2,4-triazolnak egy alkalmas oldószerrel alkotott oldatához cseppenként, kevertetés közben, sztöchiometrikus mennyiségű fémsóoldatot adunk. A reakcióelegyet rövid ideig kevertetjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, és így megkapjuk a (III) általános képletű 1- vagy 4-szubsztituált-l ,2,4-triazol fémsókomplexét. Ezeknél a műveleteknél felhasználható bármely poláros oldószer - például víz, metil-alkohol, etil-alkohol, izopropil-alkohol vagy etilénglikol — és néhány aprotikus dipoláros oldószer — például dimetil-szulfoxid, acetonitril, dimetil-formamid, nitrometán vagy aceton. Előnyösen alkalmazható fémsó kationok például a következők: kálcium-, magnézium-, mangán-, réz-, nikkel-, cink-, vas-, kobalt-, ón-, kadmium-, higany-, króm-, ólom-, báriumion. Fémsó-képzésnél felhasználható például a klorid-, bromid-, jodid-, szulfát-, biszulfát-, foszfát-, nitrát-, perklorát-, karbonát-, bikarbónát-, hidrogénszulfid-, hidroxid-, acetát-, oxalát-, malát-, citrátanion. A találmány szerinti tiazolszármazékok egy aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak — kivéve azokat melyeknél R1 és R2 is hidrogénatom — így előállításuk során a vegyületek racém módosulata keletkezik. A racemátban lévő d és 1 enantiomorf alakok ismert műveletekkel elkülöníthetők, így például d-borkősawal, 1-borkősavval vagy 1-kinosawal frakcionált kristályosítást végzünk, majd az elegyet meglúgosítjuk és a d vagy 1 enantiomorf szabad bázist extrahálással kinyerjük. Az alábbiakban a találmány szerinti készítmények hatóanyagainak előállítását írjuk le. 1. példa 4-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazol előállítása A. 2-(2,4-diklór-fenil)-hexil-amin előállítása 0,9 g (-,24 mól) lítium-alumínium-hidridnek. 200 ml vízmentes éterrel alkotott szuszpenziójához hozzáadtunk cseppenként 57 g (0,24 mól) a-n-butil-2,4-diklór-benzil-cianidot, 10 °C hőmérsékleten. A reakciólegyet szobahőmérsékleten 30 percen keresztül és 35 °C-on 12 órán át kevertettük. Ezután a lítium-alumínium-hidrid felesleget 50 ml telített ammónium-klorid oldat, majd 300 ml 20 súly%-os sósav hozzáadásával 0 °C-on elbontottuk. A savanyú kémhatású vizes fázist elkülönítettük, és éterrel extraháltuk. Az egyesített éteres extraktumokat vízzel mostuk, majd magnézium-szulfáton szárítottuk. Az éternek vákuumban való elpárologtatása után 63 g sárga szilárd anyagot kaptunk. Ezt a szilárd anyagot 20 súly%-os nátrium-hidroxidban feloldottuk, és éterrel extraháltuk. Az egyesített éteres extraktumokat MgSC>4-on szárítottuk. Az oldószer elpárologtatása után visszamaradó 48 g olaj vákuum-desztillációja (101-104 °C/0,1 Hgmm) után 38,3 g tiszta terméket nyertünk. B. 4-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazol előállítása 10 g (0,04 mól) 2-(2,4-diklórfenil)-hexil-amin 5,7 g (0,04 mól) N,N-dimetil-formamid-azin és -0,5 g p-toluolszulfonsav 100 ml vízmentes toluollal készített elegy ét visszafolyató hűtő alkalmazásával 16 órán keresztül forraljuk. Az oldószer elpárologtatása után visszamarad 15 g fehér szilárd anyag, melynek tisztaságát benzolból történő átkristályosítással növelhetjük, és így Iß g tiszta terméket kapunk. NMR (CDCI3) 5:0,8-2,0 (komplex-multiplettek, 9H), 3,8 (m, 1H),4,3 (d, 2H), 7,3 (m, 3H), 8,0 (s, 2H). 2. példa l-[2-( 2,4-diklór-fenil)-hexil]-l ,2,4-triazol és 4-[2-(2,4- -diklór-fenil)-hexil]-l ,2,4-triazol előállítása A. 2-(2,4-diklór-fenil)-hexil-metán-szulfonát előállítása A vegyidet előállítási módját lásd a 4. példában. B. l-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazol és 4-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazol előállítása 8 g (0,025 mól) 2-(2,4-diklór-fenil)-hexil-metánszulfonát és 6 g (0,087 mól) 1H-1,2,4-triazol keverékét felmelegítjük 120 °C-ra, és 4 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyet ezután beleöntjük vízbe, majd éterrel extraháljuk. Az egyesített éteres extraktumokat vízzel mossuk, és MgS04-on szárítjuk. A szárítószer kiszűrése után a szürlethez cseppenként cc. salétromsavat adunk addig, amikor már csapadékképződés nem észlelhető. Ezután az oldószert dekantáljuk, a maradékot éterrel mossuk és híg NH4OH-dal semlegesítjük. A termék 3 g olaj, mely rétegkromatográfiás analízis és az NMR spektrum kiértékelése alapján az l-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l ,2,4-triazolnak és a 4-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazolnak 2:1 arányú keveréke. NMR (CDCI3), 5: 0,7-2,0 (m, 9H), 3,64,0 (m, 1H), 4.24.9 (m, 2H), 7,0-7,5 (m, 3H), és a szingulettek 7,3,1 $ és 8,0-nál 2H-ra integrálva. 3. példa l-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil]-l,2,4-triazol előállítása Ha a 4. példában leírt vegyidet nitrátsóját 10 %-os ammóniumhidroxid oldattal semlegesítjük, akkor az l-[2-(2,4-diklór-fend)-hexil]-l ,2,4-triazol szabad bázist kapjuk. NMR (CDCI3), 5: 0,7-2,0 (komplex-multiplettek, 9H), 3.9 (m, 1H), 4,4 (d, 2H), 7,0-7,5 (m, 3H), 7,8 (s, 1H), 7,95 (s, 1H). 4. példa l-[2-(2,4-diklór-fenil)-hexil\l,2,4-triazolium-nitrát előállítása A. 2-(2,4-diklörfenil)-hexil-metánszulfonát előállítása 24,7 g (0,1 mól) 2-(2,4-diklór-fenü)-hexán-l-ol és 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
