184501. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez

184 501 2 A találmány rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez, a rájuk ható terheknek épületszerkezetre, pl. az épület vázszerkezetének részét képező szelemenre való továb­bítására. A kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héjaló lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csat­lakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz. A fémből, műanyagból vagy egyéb alkalmas építő­anyagból, pl. azbesztcementből lévő héjalásoknak az épületek teherhordó szerkezetéhez, pl. tctőszclemcnek­­hez vagy íalváztartókhoz való leerősítésének számos változata ismeretes. Ezek közül a fémből készült héjalő lemezek esetében a leerősítés szerkezeti nehézségekkel jár, mivel a hőmérsékletváitozás — pl. a nyári évszakban való fölmelegedés — a fém anyagú héjalásokban jelentős méretváltozásokat eredményez. A leggyakoribb rögzítési módok helytálló jellegűek (ún. fix lekötések), és így nem teszik lehetővé a hőmoz­gások lejátszódását. Az ilyen lekötések esetében a héjaló burkolatban és/vagy a rögzítést szolgáló kapcsolatokban a gátolt alakváltozások miatt többletigénybevételek kelet­keznek. Ezek az anyag berágódását, a kötőelemek el­torzulását, súlyosabb esetekben kiszakadását eredmé­nyezik, és így a héjalás nem tudja tovább a funkcióját betölteni. A meghibásodások általános követelményeként az épületek beáznak, ami az épület szerkezetében, a beren­dezési tárgyakban és a tárolt anyagokban egyaránt jelentős károkat okozhat. Különösképpen fönnállnak az említett veszélyek a melegégövi környezetben lévő épületek esetében, ahol a hőmérséklet igen tág szélső határok között ingadozik. Az említett meghibásodások sok szempontból gátolják az ún. könnyűszerkezetes burkolatok és lefedések általá­nos elterjedését. Ennek legfőbb oka az, hogy a könnyű­szerkezetes burkolatok és a teherhordó szerkezetek hő­tágulási tulajdonságai egymástól eltérőek, és ezért a hő­mozgások kiegyenlítéséről többé-kevésbe bonyolult intéz­kedésekkel külön kell gondoskodni. Ezt alátámasztja még az a tény is, hogy a burkolatokat és a teherhordó szerkezeteket gyakran eltérő hőhatások (pl. közvetlen napsugárzás vagy árnyékolás) érik. A külső térhatároló elemeket, pl. héjaló lemezeket ugyanis közvetlenül vagy közvetve le kell erősíteni az építmény teherhordó szer­kezetéhez. így a hőmozgások csak gátoltan tudnak ki­alakulni, a rögzítő szervekben pedig a hőmozgásokat meggátló igénybevételek ébrednek. Az eddig ismert megoldások jelentős részénél a létre­jönni akaró relatív elmozdulásokat ún. mozgó kapcso­latok beépítésével teszik lehetővé. Hátrányuk, hogy bonyolultak, beszerelésük nehézkes, a legtöbbször kor­rózióra érzékenyek, és éppen a korrózió hatására veszítik el mozgásképességüket. Ezért főleg az alumíniumból készült héjalásoknál a rögzítő szerkezetek közelében berágódások, ezek következtében pedig beázások jönnek létre. Az ismert leerősítési módok között említési érdemel a vékony fém hullámlemezekből készült héjalásoknak egymáshoz és a szelemenekhez való csatlakoztatására szolgáló az a két elgondolás, amelyek a 3,889.437 és a 3,898.783 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokból ismerhetők meg. Mindkét megoldás közös hibája, hogy a dilatáció csak meghatározott feltételek között jöhet létre, kialakulása után azonban a kapcsolat hajlamos a meglazulásra, és ez egyrészt csörgő jellegű hanghatást okoz, másrészt beázáshoz vezet. Kedvezőtlen az is, hogy a héjaló elemek hosszirányú toldása nehézkes, a korco­­lással végrehajtott toldás pedig nagy szerelési pontos­ságot kíván. Ugyancsak korcolásos csatlakozást ismertet a 3,982.373 lajstromszámú USA szabadalmi leírás is. A héjaló elemek szélei kapaszkodnak így egymáshoz, és ezáltal függőleges bordák alakulnak ki. Az egyik talál­kozó elem kinyomkodással perforálva van, és erre lehet a szomszédos elem peremét rápattintani. Csak igen kicsi relatív elmozdulást enged meg, a héjaíó elem kereszt­­metszete pedig éppen a kapcsolati helyeken van meg­gyöngítve. Bordákat képező csatlakozáshoz ajánl a 4,014.152 lajstromszámú USA leírás is megoldást. A csatlakozó elemek közül az egyiket kilenc helyen kell meghajlítani, és ez a kapcsolatot bonyolulttá teszi. A szerelés végre­hajtása emiatt kényes és lassú. Kaiapszelvényű szele­menekhez történő lemezbe erősítést ismertet a 3,796.014 lajstromszámú USA leírás is. A rögzítés speciális csapok segítségével történik. A csapok két vége fejben végződik, amelyek közül az egyiket a helyszíni sajtolással kell ki­alakítani. A héjalás furatába lazán illeszkedik, és így nem nyújt védelmet a beázások ellen. A héjaló elem mozgása a csap hosszméretét nem tudja megváltoztatni, cs ezért az áthaladását megengedő furat tágul, ami növeli a beázás veszélyét. Domborított héjaló elemek leerősítése valósítható meg az 1,500.780 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban ismertetett megoldással. A leerősítés menetes csavarok­kal történik, amelyek műanyag kupakkal vannak ellátva, ami javítja a vízzárást. A hőmérsékletváltozás hatására azonban káros belső feszültségek és/vagy alakváltozások keletkeznek a héjalásban. Ugyancsak csavaros lecrősílést ismertet az 1,509.154 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. Sajátságos V alakú kapcsoló elemet alkalmaz, amely egy a szárai közé illesztett feszítő elemmel van kombinálva. A meg­oldás hátránya, hogy a csavarok laza meghúzása esetén a tetőzetben erős hanghatás jön létre, míg fokozott meg­húzásuk meggátolja a hőtágulások létrejöttét. Az ismert megoldások egy jelentős része olyan, hogy a tetőlemez­nek a szelemenhez való leerősítésénél rugók vannak elhelyezve. Ezeknek a megoldásoknak a legfejlettebb változata a 176.661 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található meg. A leerősítés önmagában rugalmas - tehát az erők hatására bizonyos mértékű kitérést megengedő - meg­oldására találunk példát az 1,934.524 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban, valamint a 2,256.584 lajst­romszámú NSZK közzétételi iratban. Mindegyik leerő­sítési mód hátránya, hogy csak meghatározott típusú héjaló elemek esetében használhatók, az említett német megoldások pedig egy sor sajátságos szerkezeti elem alkalmazását teszik szükségessé. Ugyanez mondható el annál a héjalás leerősítésnél is, amelyet a 4,034.532 lajstromszámú USA, valamint a vele azonos tartalmú 1,543.290 lajstromszámú angol és a 2,351.225 lajstrom­számú francia szabadalmi leírás ismertet. Ezeknél a saját­ságos kapcsoló elemek egy része különleges „öntvény jellegű” idom, amelynek a gyártása és a helyszíni be­építése egyaránt bonyolult. Héjaló lemezekhez szolgáló sajátságos rögzítő kapcso­latot ismertet a 176.445 Isz.-ú magyar szabadalmi leírás is. Lényegéből adódóan falburkolatok felerősítésére alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom