184501. lajstromszámú szabadalom • Rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez
mas, melyei kapcsoló idomok, valamin? a burkoló elem és a kapcsoló idomok közé beiktatott — kétirányú méretk? egyenlítést megengedő — különleges beállító elemek segítségével valósít meg. A burkoló elemre gyárilag erősítenek rá menetes csapokat, amelyek az összeerősítést szolgálják. Fontos jellegzetessége, hogy nem csupán az épület teherhordó szerkezete és a rögzítő szervek, hanem az utóbbiak és a burkoló elemek között is létre jöhet rugalmas elmozdulás. A megoldásban testet öltő kétségtelenül jó gondolatok ellenére az ilyen kialakításoknak hátrányai is vannak. Ezek közé tartozik a menetes csapoknak a burkoló elemekhez történő gyári felerősítése, ami gyakorlatilag az ún. csaphegesztés módszerével, tehát bonyolult és ezért drága technológiával történik. Kedvezőtlen az is, hogy a fölerősítéskor a kapcsolathoz két oldalról kel! hozzáférni. A beállító elemek és a kapcsoló idomok ovális lyukai a gyártási méretpontatlanságokat ki tudják ugyan egyenlíteni, a kapcsolat egésze azonban a nagy méretű találkozó felületek között föllépő nagy súríódó erők miatt a hőmozgások kialakulását már nem engedi meg. A kapcsolat tetőburkolatok esetében elsősorban a beállító elemek és a kapcsoló idomok közötti kötés nehéz hozzáférhetősége miatt nem is használható. Nem célszerű azonban a tetőnél való alkalmazás sem, mert maguk a burkoló elemek nem támaszkodnak az épületszerkezetre (szelemenre), cs így túlságosan nagy lehajlásoknak vannak kitéve. A találmány célja olyan rögzítő kapcsolat kifejlesztése, amely kiküszöböli a hagyományos lekötési módok fogyatékosságait, megbízható erőátadódásről gondoskodik, és nem akadályozza meg a hőmérsékletváltozásból származó csomóponti mozgások kialakulását. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása is, hogy a rögzítő kapcsolat egységesen legyen alkalmazható vízszintes és ferde síkú tetőhéjalásoknál, valamint szükség esetén oldalfalakat takaró burkolások esetében is. Feladat továbbá, hogy a lekötési mód egyszerű szerelést, és a méreteltérések kiegyenlítését is lehetővé tegye. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a héjaló lemezekhez szolgáló és általánosan alkalmazható rögzítő kapcsolatot azáltal lehet célszerűen kialakítani, ha eleve lemondunk a kétirányú mozgáslehetőség megengedéséről. Ehelyett a kapcsolatot egyirányú, de megbízható mozgáslehetőséggel alakítjuk ki, ami a szerkezetet igen nagy mértékben leegyszerűsíti. A találmányi gondolathoz tartozik az is, hogy megfelelő intézkedésekkel el lehet kerülni az ismert megoldások fogyatékosságait, nevezetesen a nagy súrlódó erők kialakulását, a burkoló elemre történő csaphegesztéseket, a fölösleges közvetítő elemeket és nem utolsósorban a nehéz hozzáférhetőséget. Ennek jegyében olyan szerkezeti kialakítást javaslunk, ahol a burkolat megtámasztása nem pontokon megfogott felületekkel, hanem „vonal mentén” történik, a kapcsolásra a célszerűen huüámlemez burkolat „hullámhegyeit” használjuk fel, és elkerüljük a kifáradásra hajlamos rugók alkalmazását. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti rögzítő kapcsolat héjaló lemezekhez a rájuk ható terheknek épületszerkezetre, pl. az épület vázszerkezetének részét képező szelemenre való továbbítására -- amely kapcsolat az épületszerkezet valamely része és a héjaló lemez közé van beiktatva, és közülük legalább az egyikhez a helyszínen elhelyezett kötőelemmel csatlakozó kapcsoló szerelvényt tartalmaz — oly módon van kialakítva, hogy a kapcsoló szerelvény előnyösen két egymással párhuzamos vagy egymáshoz képest csekély szög alatt hajló sík fallal, mint kapcsoló felülettel rendelkező, nyitott, pl. U vagy C keresztmetszetű vagy zárt, célszerűen négyszög keresztmetszetű rögzítő idom, amely az egyik kapcsoló felület mentén a héjaló lemezhez, a másik kapcsoló felület mentén az épületszerkezetnek a héjalás terheit átvevő részéhez, pl. szelemenhez csatlakozik, az utóbbihoz való csatlakozást szolgáló kötőelem, pi. lekötő csavar számára a rögzítő idomnak az. épületszerkezeti rész, pl. szelemen felé eső kapcsoló felülete a héjaló lemez hödilatációját megengedő elnyújtott hasítckkal rendelkezik, a kötőelem, pl. lekötő csavar szára mentén pedig ugyancsak a hődilatáció kialakulását elősegítő távtartó, előnyösen távtartó gyűrű és adott esetben súrlódást csökkentő betét van elhelyezve. A találmány szerinti rögzítő kapcsolat további ismérve lehet, hogy a kötőelem, pl. lekötő csavar szára a rögzítő idomon való áthaladási szakaszán a távtartón, előnyösen távtartó gyűrűn van átfűzve. A távtartó gyűrű külső átmérője a rögzítő idom hasítékának szélességi méretéhez, belső átmérője a kötőelem, pl. lekötőcsavar szárának átmérőjéhez, vastagsága pedig a rögzítő idomnak a hasítékot tartalmazó szeivényrésze falvastagságához igazodik. A hasíték szélessége kismértékben, de célszerűen legalább 1 mm-rel meghaladja a távtartó gyűrű külső átmérőjének, a távtartó gyűrű belső átmérője pedig a kötőelem, pl. lekötő csavar átmérőjének méretét. A távtartó gyűrű vastagsága az adott esetben alkalmazott súrlódást csökkentő betétek közül a primőr betét vastagságához igazodik, és ugyancsak kismértékben, de célszerűen legalább 1 mm-rel meghaladja a rögzítő idomnak a hasítékot tartalmazó szelvényrésze vastagságát. A rögzítő kapcsolat célszerű kiviteli alakjánál a kötő< lem, pl. lekötő csavar szára mentén, előnyösen a csavaranyával szomszédosán alátét van elhelyezve. A súrlódást csökkentő betétek közül a primér betét, az alátét és a távtartó gyűrű közé, míg a szekundér beiét a rögzítő idom és az épületszerkezeti rész, pl. szelemen közé van beiktatva. A rögzítő idom a héjaié lemezzel relatív elmozdulást kizáró módon, pl. peremes csavarok segítségével van összeerősítve. A találmány szerinti rögzítő kapcsolat legfőbb előnye az, hogy a szerkezeti kialakítás egyszerűségét egyesíti a lekötés és a hődiiatáció megengedésének megbízható voltával. Kedvező az is, hogy nincsenek nagy súrlódó erők, és az alkalmazott távtartó megengedi a lekötő csavar „utólagos” meghúzását. Az egyszerűséget szolgálja, hogy nincsenek fölösleges közvetítő elemek, hanem a héjalást megfogó rögzítő ;dom közvetlenül kapcsolódik az épületszerkezethez. Ez utóbbi, valamint az, hogy a célszerűen hullámlemcz kiképzésű héjaló lemezt mindig a hullámhegyek menten kapcsoljuk, egyúttal könnyedén lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti kialakítással a héjalást ferde síkban lévő szelemenekhez is egyszerűen és megbízhatóan rögzíthessük. Technológiai előnyt jelent, hogy - szemben a legtöbb ismert megoldással - a toldásoknál nem kel! az elemeket összeférni, elegendő azokat gyárilag méretre vágni. A hullámhegyek mentén történő rögzítés megbízhatóan megelőzi a beázást, a rugók alkalmazásának elkerülése pedig fölöslegessé teszi, hogy a szerelést nagy erők legyőzésével vagy különleges szerszámmal kelljen végrehajtani. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
