184500. lajstromszámú szabadalom • Többcélú főleg mezőgazdasági épületszerkezet
1 184 500 2 A találmány többcélú, főleg mezőgazdasági épületszerkezet, pl. állattartási, palántanevelési és raktározási célokra. Az épületszerkezet héjalást, a héjalást előnyösen szelemenek közbejöttével alátámasztó, célszerűen fémcsövekből kialakított és egymástól távközzel telepített ív alakú tartókat, valamint a héjalás és az ívtartók terheit a talajnak továbbító alapot tartalmaz. A héjalás az ívtartókkal, az ívtartók az alappal össze vannak erősítve. Az ívtartók sorozatával alátámasztott héjalással az ívtartók támaszközének a többszörösét kitevő hosszúságú tér van lefedve. Az ívtartók között legalább az épület végén a térbeli stabilitást szolgáló merevítő elemek, pl. ún. szélrácsok vannak. A lefedett tér végein adott esetben bejárattal is ellátott oromfalak vannak elhelyezve. Az épületszerkezethez járulékos szerkezeti részek, pl. lérhatároló és térosztó falak, szellőző szervek, padozat és technológiai berendezések tartoznak. Az ipari és mezőgazdasági tevékenységek során gyakran van szükség rövid idő' alatt fölállítható, egyszerűen elkészíthető és különösebb szakképzettség nélkül összeszerelhető többcélú épületekre. Főleg a nagyüzemi mezőgazdaság igényli az ilyen szerkezeteket, mivel a különböző állattartási műveletekhez, anyagok tárolásához és egyéb - adott esetben csak időszakos — tevékenység ellátásához szükség van gyorsan összeállítható, egyszerű és mégis igényes épületszerkezetekre. Az eddig ismert megoldások a követelmények egyik vagy másik részét jól kielégítették, a legtöbb esetben azonban nem valósult meg az épület ténylegesen többcélú hasznosíthatósága. Elsősorban azért nem, mert az egyik feladat ellátására összeállított és szerkezetileg gazdaságosnak mondható épület egy másik funkció ellátására vagy tökéletlenül felelt csupán meg, vagy gazdaságtalanul volt csak alkalmas. Az ismert megoldásoknak egy sajátságos típusa ismerhető meg az 575.522 lajstromszámú svájci, a 2.216,407 lajstromszámú francia és a 3,924.368 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. A szerkezetet íves tartók alkotják, amelyek egymással párhuzamos vezetésű öveket és azokat egyesítő rácsokat tartalmaznak. A szelemenek sajátos módon az ívet alkotó övék közé vannak beépítve, ami azonban a héjalás leerősítését és maguknak a szelemeneknek az ívtartókhoz való kapcsolatát túlságosan bonyolulttá teszi. Kedvezőtlen az is, hogy a szerkezet megbízható minőségben való előállításához különleges minőségű anyagok fölhasználására van szükség. Nem szokványos az a héjalás sem, amely az ívtartókra rápattintással rögzíthető. Az elvileg szellemes héjaló lemez kialakítása azonban sajátságos gépi berendezést kíván, és ez jelentős beruházással jár. Még különlegesebb szerkezetet ismertet a 2,115.188 lajstromszámú francia szabadalmi leírás. Fölhasználja ugyancsak a kettős övü keretszerkezet nyújtotta előnyöket, ezek azonban hosszirányban szabályozható módon a kereteket alul megvezető sínre támaszkodnak, egymással pedig ún. „ollós rácsozat” segítségével vannak kapcsolatban. Az utóbbiak szétnyílásával vagy összébbtolásával az épület hosszirányú méretét lehet módosítani. A lefedés a méretváltoztatáshoz alkalmazkodó ponyvával történik, az épület pedig teljesen összecsukott állapotban aránylag könnyen áttelepíthető. A szerkezet hátránya, hogy hosszméretét az alsó vezetősín hosszúsága korlátozza, az ollós rácsozat kényes, sérülékeny, korrózió esetén pedig hamar működésképtelenné válik. Vitatható a szerkezetnek a szél hatásával szembeni stabilitása is. Állattartó épületként való alkalmazása elsősorban szigetelésének nem megfelelő volta miatt nem jöhet szóba. Gyakorlatilag inkább különböző járművek rakfelületének lefedésére lehet használni. Háromcsuklós ívtartókból összeállított és nagy hosszúságú épületszerkezet kialakítására alkalmas megoldást mutat be az a „védőtető” tárgyú megoldás, amely a 348.207 lajstromszámú osztrák és a 608.541 lajstromszámú svájci szabadalmi leírásban található meg. A háromcsuklós ívtartó övei U- acélokból készülnek, és közéjük iktatott rácsozattal vannak összeerősítve. Egy-egy ívet szakaszokból állítják össze, a szakaszok pedig egymásba illesztett különleges tárcsákkal és a tárcsákon átfűzött csapokkal illeszkednek egymáshoz. Az összerakás egyszerű és szellemes, a kapcsolatok kialakítása azonban rendkívül bonyolult, igen nagy gyártási pontosságot és igen gondos szerelési munkát kíván. Ezek miatt a szerkezet rendkívül költséges, és így a mezőgazdaságban nem tekinthető versenyképesnek. A nagy terek ívtartók sorozatával való lefedésének egyik legfejlettebb megoldása található meg a 177.186 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban. A tartókat keresztirányú alapgerendákra ültetett szimpla ívelt csövek sorozata képezi. Az ívek parabola alakúak, és az épület hosszirányú széle mentén ritkított léckerítéssel, az oromfalak mentén pedig legalább részben áttetsző burkolattal vannak kiegészítve. Az említett épületszerkezet legelőn tartott állatok számára szolgál ún. nyári szállásként, nem alkalmas azonban telepített technológiák befogadására, pl. fűthető és szellőztethető palántanevelő vagy állattartó épületek és kényesebb anyagok raktározása céljára. A találmány célja olyan, elsősorban a nagyüzemi mezőgazdaságban használható többcélú könnyűszerkezetes épület kifejlesztése, amely nagy belső terek magába foglalására alkalmas, egyszerű eszközökkel, minimális helyszíni munkával előállítható, és minden különösebb szakképzettség nélkül össze is szerelhető. A találmány feladata ezen belül olyan szerkezet létrehozása, amely a szükséges szerkezeti elemeken kívül olyan kiegészítő részekkel rendelkezik, amelyek a fölhasználás többcélú voltához tudnak alkalmazkodni. A találmányi gondolat értelmében a nagy terek magábanfoglalását és ezen belül az aránylag nagy magasságok kialakíthatóságát olyan tartóvázzal lehet megoldani, amely az ív alakú tartószerkezetek nagy áthidaló képességéből, nagy belső magasságokat szabadon hagyó voltából és a Vierendeel tartók 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
