184433. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triglicarid alapú felületaktív anyagok előállítására és azokat tartalmazó növényvédő szerek
1 184433 2 Találmányunk tárgya eljárás (I) és (II) általános képletű nemionos és anionos típusú felüleaktív anyagok előállítására — ahol a képletben R1 és R2 együttesen olyan szénhidrogénláncot jelentenek, amely —(CH = CH)q-csoporttal kiegészítve a szójazsírsav alkilláncának felel meg, Q jelentése — (CH2)P —, —CH = CH- vagy fenilén-csoport, A jelentése —(CH2CH20)n- vagy —(CH/CH3/CH20)n-csoport, R3 és R4 jelentése 1—8 szénatomos alkil-csoport, n jelentése 3—60-ig terjedő egész szám, p jelentése 0—6-ig terjedő egész szám, és q 1,0—1,5 közötti számot jelent —. A találmány tárgyát képezik továbbá olyan stabil növényvédőszerek, melyek felületaktív anyagként (I) és/vagy (II) általános képletű felületaktív anyagot tartalmaznak. A nemionos típusú felületaktív anyagok legnagyobbrészt alkilénoxid adduktumok. Az alkilénoxid lánc jelenti a molekula hidrofil részét, míg a hozzá kapcsolódó, többnyire vízben nem oldódó rész a hidrofób részt. Legismertebbek az etilénoxid adduktok, amelyeket, a reakcióképes etilénoxidból és savas karakterű hidrogént tartalmazó vegyületekből polikondenzációs reakcióban lehet előállítani. Savas karakterű hidrogént tartalmazó vegyületként alkilfenolokat, zsíralkoholokat, zsírsavakat, zsírsavamidokat, zsírsavakból előállított aminovegyületeket, merkaptánokat alkalmaznak. így a poláros és/vagy apoláros rész változtatásával sokféle felületaktív anyagot lehet előállítani, amelyek tulajdonságai széles határok között változnak, illetve tudatosan változtathatók. Az első alaptípusnak is tekinthető etoxilezett nemionos típusú felületaktív anyagok — az etoxilezett zsíralkoholok és zsírsavak — 1932-ben jelentek meg, mint mosószer alapanyagok. Később ezekben a felületaktív anyagokban hidrofób részként alkilfenolokat is használtak. Igen előnyös tulajdonságaik miatt (elsősorban amiatt, hogy nem érzékenyek keményvízre és pH-ra sem) minden felületaktív anyagot felhasználó iparágban elterjedtek. Időközben az egyes iparágakhoz céliárnyosan — ezeknek az alaptípusoknak kémiai módosításával — speciálisabb és nagyobb hatású felületaktív anyagokat fejlesztettek ki. így a fent említett alaptípusokban a hidrofób részt zsírsavamidra vagy alkilamidoxidra változtatva kiváló habzóképességű és habstabilitású anyagokat lehet előállítani. Ugyanígy például az etoxilezett zsíralkoholok vagy alkilfenolok kénsav észterei (833 146 sz. angol szabadalmi leírás), továbbá az etoxilezett zsírsavamidok kénsav észterei jó habzóképességűek. Ezeket a felületaktív anyagokat samponok és habfürdők alapanyagaként alkalmazzák. Egyes esetekben éppen a habzás nem kívánatos. Ebben az esetben is mind a hidrofób (2859250 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás), mind a hidrofil rész (3 022 335 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás) szerkezetének alkalmas megválasztásával elérhető a kívánt eredmény. Hasonlóképpen a kémiai szerkezet alkalmas megválasztásával, elsősorban az etoxi lánc hosszának növelésével érhetjük el, hogy a felületaktív anyag antisztatizáló hatású legyen. Áz 1 184494 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás szerint viszont etoxilezett alkilaril származékokban a hidrofób rész kémiai szerkezetét változtatva érhető el antisztatizáló hatás. Biológiailag aktív hatóanyagok — így például növényvédő szerek formálásánál a felületaktív anyagok elsőrendű feladata, hogy a készítményből megfelelő diszperzitásfokú, stabil emulzió vagy szuszpenzió spontán képződését biztosítsa. Minden egyéb kedvező hatás, amely a felhasznált felületaktív anyagnak tulajdonítható már plusz hatásnak tekinthető. A felületaktív anyagok befolyásolhatják a növényvédőszer készítmények hatékonyságát is. Ugyanis herbicid, fungicid illetve inszekticid készítmények esetében a felületaktív anyagoktól függ, hogy a készítmény hogyan nedvesíti a növényt, a gombákat illetve a rovarokat, így lehetőség nyílik arra, hogy a legmegfelelőbb szerkezetű felületaktív anyagot állítsuk elő a készítményekhez. (Becher, P. : The Emulsifier, Marcel Decker, Inc., 1973. New York) Az említett és még számos nem említett szabadalmi leírás, cikk tárgyal olyan felületaktív anyagokat, amelyek a szigorúan vett felületakti vitáson túl más, valamilyen plusz hatással rendelkeznek. A plusz hatásokat nagy részben az etoxilezett nemionos felületaktív anyagok alaptípusainak tekintett alkil, aril vagy aralkil adduktumok kémiai módosításával érik el. Ismeretes, hogy egyes növényvédő szerek, különösen a (tio)foszforsav és a (tio)foszfonsav származékok valamint a piretrinek szerves oldatokban savas termékek képződése közben elmbomlanak. Az ilyen esetekben szokásos gyakorlat szerint a készítményeket egy savmegkötő vagy egyéb alkalmas adalékanyaggal stabilizálják. Az 0,0-dietil-O-2-quinoxalinil-foszforotioát, amely mint nagy hatású kontakt inszekticid és akaricid ismeretes, elsősorban folyékony emulziókoncentrátum formájában kerül felhasználásra. Az emulziókoncentrátumnak a jelenleg érvényes nemzetközi normatívák szerint legalább két évig stabilnak kell lennie. A stabilitás biztosítására az 1903 228 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás tercier aminokat és/vagy diprotikus apoláros oldószereket ajánl. így dimetil-szulfoxidot, N-metil-pirrolidont, tetrametilkarbamidot, melyekből néhány százalékot kevernek a készítményhez. Ugyancsak az 0,0-dietil-O-2-quinoxalinil-foszforotioát szerves oldatának stabilizálására vonatkozik a 2411764 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás, mely szerint néhány százaléknyi epoxi csoportot tartalmazó vegyületet, például epoxi-ciklohexánt, epiklorhidrint és diciklohexil-karbodiimidet adnak az oldathoz. A fenti stabilizáló adalékanyagok alkalmazásának azonban van néhány hátránya. A tercier aminok és az említett epoxi vegyületek illékonyak és mérgezőek, emiatt a készítmények fokozott veszélyt jelentenek a velük érintkezőkre. Különösen az epiklórhidrin alkalmazása nem kívánatos, mivel rákkeltő hatása az utóbbi években bebizonyosodni látszik, További hátrányként említhető, hogy a javasolt adalékanyagok egy része igen reaktív vegyület, ami nem előnyös egy stabilizátor esetében. A javasolt adalékanyagok még kisebb mennyiségben is jelentős költségtényezőt jelentenek. Végül az adalékanyagok zavarhatják az amúgy is sok 5 10 15 20 25 30 35 40 ^5 50 55 no 05 2
