184390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-[(4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(2,3-dihidro-2-imino-4-tiazolil)-acetamido-3-metil-cef-3-ém-4-karbonsav-származékok előállítására

1 2 184 390 d) Azokat az I, I’, I”, illetve I’” általános képletű vegyüle­­teket, amelyek képletében Y metoxicsoportot jelent, úgy állítjukelő, hogy egy olyanl, F, I”, illetveF” áltakános kép­letű vegyületet, amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, metanol jelenlétében egy M+OCHä általános képle­tű — ebben a képletben M* alkálifématomot jelent — alkálifém-metiláttal, majd halogénezőszerrel reagálta­­tunk. Erre a célra egy olyan I általános képletű cefelospo­­rint, amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, iners oldószerben, például tetrahidrofiiránban, dioxánban, etilénglikol-dimetiléterben, metilén-kloridban, kloro­formban, dimetil-formamidban, metanolban stb. vagy két ilyen oldószer elegyében feloldunk, vagy szuszpendálunk. A kapott oldathoz vagy szuszpenzióhoz hozzáadjuk meta­nollal együtt az alkálifém-metilátot. Az így kapott elegyben megindítjuk a reakciót, majd a re­akciókeveréket halogénezőszerrel reagáltatjuk. Ebben a reakcióban a metanolt fölöslegben alkalmazzuk, és az alkálifém-metilát mennyisége az alkalmazott cefolosporin egy egyenértékű mennyiségére számítva előnyösen 2—8 egyenérték lehet. A „fölöslegben” kifejezés egynél több egyenérték-mennyiséget jelent egy egyenérték cefalospo­­rinra számítva. Mindegyik reakciót —120 °C és —10 °C kö­zötti, előnyösen —100 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció időtartama 5—60 másodperc le­het. A reakciót a rendszer magsavanyításával állítjuk le. Az ebben az eljárásben használt halogénezőszer általá­nosan pozitív halogénatom, például Cl+, Br+ vagy J+ forrás­ként ismeretes. Az ilyen halogénezőszerek példái közé tar­toznak a halogének, például klór, bróm stb. ; N-halogén­­imidek, például N-klór-szukcinimid, N-bróm-szukcini­­mid stb.; N-halogén-amidok, például N-klór-acetamid, N-bróm-acetamid stb.; N-halogén-szulfon-amidok, pél­dául N-klór-benzol-szulfonamid, N-klór-p-toluol-szulfon­­amid stb.; 1-halogén-benzotriazolok; 1-halogén-triazi­­nok; szerves hipohalogenitek, például terc-butil-hipoklo­­rit, terc-butil-hipojodit stb. ; halogén-hidantoinok, például N,N-dibróm-hidantoin stb. Ezek között a halogénezősze­rek között előnyös a terc-butil-hipoklorit. A halogénező­­szert olyan mennyiségben alkalmazzuk, ami elegendő arra, hogy az I általános képletű cefalosporin mennyiségé­vel egyenértékű pozitív halogénatomot szolgáltasson. A re­akció leállítására az olyan savak alkalmasak, amelyek a hi­deg reakciókeverékhez való hozzáadáskor nem okozzák a reakciókeverék megszilárdulását, vagy megdermedéssel nem teszik azt sűrű, viszkózus tömeggé. Alkalmas sav pél­dául a 98%-os hangyasav, jégecet, triklór-ecetsav és me­­tánszulfonsav. A reakció leállítása után a fölös halogénező­­szert redukálószer, például trialkil-foszfit, nátrium­­tioszulfát stb. segítségével távolítjuk el. Azokat az I általános képletű vegyületeket, amelyek kép­letében E nátrium- vagy káliumkationt jelent, úgy állítjuk elő, hogy az I általános képletű szabad savat—E hidrogén­­atomot jelent — a megfelelő sóképző ionnal reagáltatjuk. Erre a célra például a penicillinek és cefelosporinok kémiá­jában szokásos módon, alkalmasan nátrium-metil­­hexanoáttal vagy nátrium-hidrogén-karbonáttal reagálta­­tunk, és ezután fogyasztva szárítunk. Megfelelő kiindulási vegyületek alkalmazásával elérhet­jük, hogy az I általános képletű vegyületeket racemát alak­jában vagy az egyes izomerek alakjában kapjuk. Ha a vég­termék D,L-alakban keletkezik, úgy a tiszta D- és L- diasztereoizomereket preparatív folyadék kromatográfiai (HPLC) segítségével állíthatjuk elő. A találmány mind a ra­­cemátokra, mind az izomerekre vonatkozik. 4 A ül általános képletű ureidokarbonsav-származékokat úgy állítjuk elő, hogy a IX általános képletű aminosavakat vagy ezeknek savakkal, például trifluor-ecetsavval alkotott sóit egy VI általános képletű pirimidinszármazékkal — eb- 5 ben a képletben R és B a fenti jelentésűek — reagáltatjuk. A reakciót —20 °C és +40 °C közötti, előnyösen 0 és +20 °C közötti hőmérsékleten, oldószerben hajtjuk végre. Oldószerként víz és vízzel elegyedő szerves oldószerek, például aceton, tetrahidrofurán, dioxán, acetonitril, 1 o dimetil-formamid, etanol, dimetil-szulfoxid elegyeit hasz­nálhatjuk. Adott esetben hidrogén-halogenidet megkötő szerre lehet szükség, erre a célra például a trialkil-aminok, így trietil-amin vagy a szervetlen bázisok, így híg nátrium­­hidroxid-oldat lehet alkalmas. 15 AIX általános képletű származékok az irodalomból is­mertek; például a 2 924 296 számú német szövetségi köz­társaságbeli nyilvánosságrahozatali irat és a 2 556 736 szá­mú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahoza­tali irat írja le ezeket. 20 A VI általános képletű kiindulási vegyületeket például a X általános képletű megfelelő 5-amino-pirimidineknek — ebben a képletben R a fenti jelentésű—foszgénnel való rea­­gáltatásával állíthatjuk elő. Ezt a reakciót előnyösen hidro­­xilcsoportot nem tartalmazó oldószerben, például tetrahid- 25 rofuránban, metilén-kloridban, kloroformban, dimetoxi­­etánban vagy hexametapolban —40 °C és —1-60 °C közöt­ti, előnyösen —10 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ilyenkor a keletkező hidrogénkloridot elő­nyösen iners szerves bázis, például trietil-amin vagy piri- 30 din egyenértékű mennyiségével kötjük meg. Oldószerként a piridin fölöslegét is alkalmazhatjuk. Ha az alkalmazott X általános képletű amino-pirimidinek az említett oldósze­rek valamelyikében nehezen oldódnak, úgy a foszgénezést heterogén fázisban is végrehajthatjuk. Különösen előnyös 35 eljárásban a X általános képletű amino-pirimidint szilile­­zőszerrel, például hexametil-diszililazánnal, trimetil-klór­­szilánnal és trietil-aminnal, trimetil-szilil-dietil-aminnal vagy N,0-bisz-trimetil-szilil-acetamiddal reagáltatva, az említett oldószerekben általában nagyon jól oldódó, egy- 40 szeresen vagy — a jelenlevő kicserélhető hidrogénatomok­nak megfelelően — többszörösen szililezett amino-piri­­midinné alakíthatjuk, és ezt ezután foszgénnel reagáltat­juk, mire a megfelelő VI általános képletű vegyületet kap­juk; ilyenkor előnyösen bázis hozzáadása nélkül dolgozha- 45 tunk. Az oldószer természetétől, a hőmérséklettől és az adott esetben hozzáadott bázis természetétől függően túl­nyomóan vagy a megfelelő izocianát vagy a megfelelő karbamidsav-halogenid vagy ennek a két vegyületnek ke­veréke keletkezik. A körülményektől függően a VI általá- 50 nos képletű izocianát részben vagy teljesen az izocianáttal izomer Via általános képletű dihidrooxazolo [5,4-d] piri­­midin alakjában vagy az R szubsztituens jellegétől függően egyszeresen vagy többszörösen szililezett analóg vegyidet alakjában lehet. a foszgénezéssel előállított VI általános képletű kiindu­lási vegyületek, illetve ezek keverékei vagy szililszármazé­­kai a fent említett oldószerekben általában jól oldódnak, és a fölös foszgén eltávolítása után minden további tisztítás nélkül közvetlenül reagáltathatók az V általános képletű 5° megfelelő cefolosporinszármazékokkal. A Via általános képletű közbenső vegyületet azonban el is különíthetjük, adott esetben protikus oldószerrel, például vízzel vagy me­tanollal szililmentesíthetjük, szükség esetén oldódási tulaj­donságai alapján tisztíthatjuk, és a fent ismertetett módon ®5 reagáltathatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom