184383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoxi-amino-propanol-származékok előállítására
1 184 383 2 A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: Az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(2-bróm-etoxi)-benzol és benzimidazol reakciójával 4-[2-(l-benzimidazolil)-etoxi]-fenolt állítunk elő. 4. példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4- [2-(lH-l ,2,4-triazol-l-il)-etoxi]-fenolból kiindulva l-izopropilamino-3-{4-[2-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-etoxi]fenoxi}-2-propanol-dihidrokloridot állítunk elő. Op.: 153—158 °C (izopropanol és etanol elegyéből). A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: Az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(2-bróm-etoxi)-benzol és 1H-1,2,4- triazol reakciójával 4-[2-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-etoxi]-fenolt állítunk elő. 5. példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy kiindulási anyagként izopropilamin helyett tercier butilamint alkalmazunk. A kapott l-tercier-butilamino-3-[4-[2-(l-pirazolil)-etoxi]-fenoxi}-2-propanol-hidrogénmaleát 145—148 °C-on olvad (etanolból). 6 példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4-[3-(l-pirazolil)-propoxi]-fenolból kiindulva 1- izopropilamino-3-{4-[3-(l-pirazolil)-propoxi]-fenoxi}-2- propanol-hidrogénmaleátot állítunk elő. Op.: 89—91 °C (izopropanolból). A kiindulási anyag előállítása a következőképpen történhet: a) Az 1. példa a) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4-benziloxi-fenol és 1,3-dibróm-propán reakciójával l-benziloxi-4-(3-bróm-propoxi)-benzolt állítunk elő. Op.: 49—53 °C (metanolból). b) Az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(3-bróm-propoxi)-benzol és pirazol reakciójával 4-[3-(l-pirazolil)-propoxi]-fenolt állítunk elő. Op. : 108—110 °C. Z példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4-[3-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-propoxi]-fenolból kiindulva l-izopropilamino-3-{4-[3-(lH-l,3,4-triazol-l-il)propoxi]-fenoxi}-2-propanol-dihidrokloridot állítunk elő. Op.: 158-160 °C (etanolból). A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: Az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(3-bróm-propoxi)-benzol (ezt a vegyületet a 6. példa a) bekezdésében leírtak szerint állítjuk elő) és lH-l,2,4-triazol reakciójával 4-[3-(lH-l,2,4-triazol-l-il)-propoxi]-fenolt állítunk élő. Op.: 141—144 °C. & példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4-[2-(4-fenil-l-pirazolil)-etoxi]-fenolból kiindulva l-izopropilamino-3-[4-[2-(4-fenil-l-pirazolil)-etoxi]fenoxij-2-propanol-hidrogénmaleátot állítunk elő. Op.: 141—143 °C (izopropanolból). A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 5,7 g l-benziloxi-4-[2-(4-fenil-l-pirazolil)-etoxi]-benzolt (ezt a vegyületet az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(2-brómetoxi)-benzol és 4-fenil-pirazol reakciójával állítjuk elő) 20 ml 48%-os jégecetes hidrogén-bromidban 25 °C-on félórán át keverünk. Az oldatot szárazra pároljuk és a maradékot 2 n vizes nátrium-hidroxid-oldat és dietiléter között megosztjuk. A vizes fázist tömény sósavval pH 6 értékre savanyítjuk és etilacetáttal extraháljuk. Az etilacetátos extraktumot mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szűrjük. A szűrletet bepároljuk. A maradék toluolos kristályosítása után 3,24 g (75%) 4-[2-(4-fenil-l-pirazolil)-etoxi]fenolt kapunk. Op. : 146—150 °C. 9. példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 4-[2-(4-klór-l-pirazolil)-etoxi]-fenolból kiindulva l-izopropilamino-3-{4-[2-(4-klór-l-pirazoIil)-etoxi]-fenoxi)-2-propanol-p-toluolszulfonátot állítunk elő. Op.: 120 °C (etanolból). A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: A 8. példa 2. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-[2-(4-klór-l-pirazolil)-etoxi]-benzol (ezt a vegyületet az 1. példa b) bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon l-benziloxi-4-(2-bróm-etoxi)-benzol és 4-klór-pirazol reakciójával állítjuk elő) kiindulva 4-[2-(4-klór-l-pirazolil)-etoxi]-fenolt állítunk elő. Op.: 105 °C. 10. példa Az 1. példa 1. bekezdésében ismertetett eljárással analóg módon 2,82 g (15 millimól) 4-[2-(l-imidazolil)-etil]-fenolból kiindulva 5,57 g (69%) l-{4-[2-(l-imidazolü)-etil]fenoxiJ-3-izopropilamino-2-propanol-bisz-hidrogénmaieátot állítunk elő. Op.: 104—106 °C (izopropanolból). A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: a) 3,51 g (30,7 millimól) metánszulfonil-kloridnak 5 ml dietiléterrel képezett oldatát félóra alatt keverés közben 7,0 g (30,7 millimól) 4-benziloxi-fenil-etil-alkohol és 20 ml piridin oldatához csepegtetjük 0 °C-on. A keverést 2 órán át folytatjuk, miközben az elegyet szobahőmérsékletre engedjük felmelegedni. Az elegyet 150 ml 2 n sósav és diklórmetán között megosztjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A maradékot n-hexánnal eldörzsölve kristályosítjuk. A kristályokat szűrjük és szárítjuk. 8,9 g (95%) l-benziloxi-4-(metánszulfoniloxi-etil)-benzolt kapunk. Op.: 60-64 °C. b) 1,93 g (28 millimól) imidazol 100 ml dimetil-formamiddal képezett oldatát 1,36 g (28 millimól) 50%-os ásványolajos nátrium-hidrid-diszperzióval kezeljükés az elegyet 5 percen át keverjük. Ezután 8,65 g (28 millimól) l-benziloxi-4-(2-metánszulfoniloxi-etil)-benzolt adunk hozzá és 60 °C-on keverés közben félórán át melegítjük. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a maradékot vízben felvesszük, szűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. A kapott szilárd anyagot (7,5 g) 200 ml etanolban oldjuk és az oldatot szobahőmérsékleten atmoszferikus nyomáson 0,2 g 10%-os palládium-szén katalizátor jelenlétében hidrogénezzük. A katalizátort leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot etanolból átkristályosítjuk. 3,36 g (67%) 4-[2-(l-imidazolil)-etil]-fenolt kapunk. Op. : 158—161 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
