184351. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyiszálbunda hordozót (vlies-t) tartalmazó bitumenes szigetelőlemezek előállítására
1 184 351 2 A találmány tárgya eljárás javított mechanikai szilárdságú rugalmas tulajdonságú vegyiszálbunda hordozót tartalmazó bitumenes szigetelőlemezek előállítására. Ismeretes az, hogy a műszaki élet legkülönbözőbb területein, így a magas- és mélyépítésben felmerülő változatos igények kielégítésére szükségessé vált a bitumenes szigetelőlemezek gyártásának továbbfejlesztése, illetve a termékek tulajdonságainak javítása. A szigetelőlemezek gyártásánál hordozóként kiváltképp papír, szövött textília, esetleg üvegfátyol (vlies) kerül alkalmazásra bitumennel impregnálva. A mélyépítési műtárgyak és az épületeknél fellépő épületszerkezeti mozgásokat és a hőhatást ezek a szigetelőlemezek csak korlátozottan képesek elviselni. A szerves hordozókat tartalmazó szigetelőlemezeknél korhadás vagy rothadás is bekövetkezhet, a szigetelőlemez vegyi hatásoknak sem képes ellenállni, a szakadási nyúlása minimális. A vegyi-szál-bunda hordozót tartalmazó szigetelőlemezek gyártástechnológiájának fejlesztésére nagy erőfeszítések történtek. A mechanikai technológiával képzett vegyiszálbunda (vlies) gyártása a legkedvezőbb, ennek a technológiának komoly problémája azonban, hogy a bunda hossz- és keresztirányú szilárdsági értékei között jelentős eltérés mutatkozik, amelyet csak ellentétes irányú rétegeléssel lehet ellensúlyozni. A mechanikai technológiával előállított bundát szilárdságnövelés céljából rögzíteni szükséges. A rögzítés történhet tűzéssel, zsugorítással, kötőanyagok alkalmazásával, oldószeres kezeléssel vagy hegesztéssel, illetve a felsorolt műveletek kombinációjával. A vegyiszálbundák szálanyaga bitumenes szigetelőlemezek céljaira rendszerint poliamid, polipropilén, polivinilakohol, kiváltképp poliészter. A vegyiszálbundát tartalmazó bitumenes szigetelőlemezek a műszaki gyakorlatban csak korlátozottan teijedtek el, mert a gyártás során a hordozó és a bitumen társítása problémát okozott, a képződött termék nem volt teljes keresztmetszetben homogén szerkezetű és összetételű, nem sikerült egyértelműen tisztázni azt sem, hogy a nem szövéssel készített vegyiszálbunda hordozó rögzítése miként befolyásolja a bitumenes impregnálással kezelt kész lemez alkalmazástechnikai tulajdonságait. Megállapítható az, hogy a mechanikai technológiával képzett és hőkezeléssel rögzített vegyiszálbunda komplex rendszer, amelynek szigetelő tulajdonságait bitumenes kezeléssel ki lehet alakítani, a bitumenes kezelés hatására azonban ismételt hőkezelés megy végbe, amely a bunda mechanikai tulajdonságait előre nem látható módon befolyásolja, a szilárdsági tulajdonságok nem láthatók előre. A találmány célkitűzése vegyiszálbunda hordozót tartalmazó bitumenes szigetelőlemezek előállítása egyszerű, kötényen reprodukálható technológiával, amelynek eredményeképpen kapott késztermék fokozott szilárdsággal, nyúlással, illetve rugalmassággal rendelkezik, teljes keresztmetszetében homogén tulajdonságú, nem feltétlenül igényli a bitumen elasztomerekkel való kombinációj át. A technika állása szerint ugyanis a bitumenes szigetelőlemezek tulajdonságait a bitumennek elasztomerekkel való módosításával igyekeztek javítani. A bitumen és elasztomerek kombinációja azonban költséges eljárás technológiai szempontból problémákat okoz és rendszerint csak poliészterhordozókkal való társítás vált ismeretessé. A találmány szerinti eljárás vegyiszálbunda hordozót (vlies-t) tartalmazó fokozott mechanikai ellenállóképességű, rugalmas szigetelőlemezek előállítására azzal jellemezhető, hogy mechanikai úton tünemezelt és 140—190 °C hőkezeléssel előfeszítés közben zsugorított vegyiszálalapú bundát bitumennel vgy modifikált bitumennel az előbbi hőmérsékleti tartományban átitatjuk, míg a hordozó hőmérséklete eléri a bitumenét, oly mértékig kipréseljük, hogy a hordozó tömegére számítva kb. kétszeres mennyiségű bitumen marad a hordozón, majd lehűtjük és végül 130—160 °C hőmérsékleten bitumenes fedőréteget hordunk fel, kívánt esetben pedig ásványi liszttel vagy kavicscsal behintjük, esetleg öntapadó réteggel látjuk el vagy alumíniumfóliával kasírozzuk. Hordozóként 200—400 g/m1 súlyú, 30—60 kp szakítószilárdságú homogén vagy kevert vegyiszálbundát alkalmazunk. A hordozóból célszerűen középlemez vagy nehézlemez minőségű szigetelőlemezt állítunk elő, vagyis a hordozó súlyára számítva 10—15-szörös mennyiségű bitumennel vagy modifikált bitumennel impregnáljuk és fedjük. A kapott szigetelőlemezek magasépítésben előregyártott elemekből készült tetőszigetelésre, mélyépítésben pedig útépítési és egyéb műtárgyak vízszigetelésére használható. A szigetelőlemezek bitumenemulzióval, lánggal, meleg levegővel hegeszthetők, illetve ragaszthatók, vagy öntapadó fedőréteggel is elláthatók egyik oldalukon. Öntapadó kivitel esetén a lemez egyik oldalára védőpapír réteget is felviszünk. A mechanikai igénybevétellel szemben megnövekedett ellenállóképességet a szigetelőlemeznek jelentős tényező a mélyépítésben, mivel járműforgalom esetén az aszfalt kevésbé gyűrődik fel, a termék perforációval, kifáradással szemben igen ellenálló. A szigetelőlemezek előállításánál mind a középlemezt, mind a nehézlemezt finom homokkal vagy palaliszttel behintjük. Megoldható a kapott szigetelőlemez aluminiumfóliával vagy más fedéllemezzel való társítása, bitumen, modifikált bitumen illetve valamely alkalmas szerves kötőanyag segítségével, így kasírozással a tetőszigetelésnél vagy csövek szigetelésénél egy műveleti lépésben lehet hő- és vízszigetelést biztosító anyagot előállítani. A szendvicsszerkezetű termék a környezeti hősugárzástól véd, fokozott hőszigetelőképességgel is rendelkezik, sőt ha a szendvicsszerkezetű réteget hordunk fel kenéssel, akkor korrózióvédelmi célokra alkalmas termék is előállítható. A hordozóanyag és a bitumen társítása esetén már a vegyiszálbunda készítése is a tapasztalatok szerint nagymértékben befolyásolja a társított termék tulajdonságait. Célszerűen 6,7—17 denier szálfinomságú, 60—90 mm szálhosszúságú farkasolással lazított elemi szálból aerodinamikus eljárással készítünk kuszáit bundét, így teljes keresztmetszetben izotrop mechanikai tulajdonságú termék alakítható ki. Szakái as tűkkel való áttűzéssel a kuszáit bundát tömörítjük, ezzel a szakítószilárdságát növeljük. A kuszáit bunda további hőkezelésével a vegyiszál lágyuláspontja felső határértékén vagy folyékony közegben mért zsugorodási hőmérsékletén további javulás érhető el, az anyag rugalmasságát megőrzi a néhány tized másodpercig történő hőkezelés során az elemi szálak felületei között pontszerű kötések alakulnak ki. Ezeket a pontszerű kötéseket a bitumennel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
