184297. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos működésű, végtelenített vonóelemű szállítóberendezés
1 184 297 2 A találmány folyamatos működésű, végtelenített vonóelemű, egy vagy több aszinkron motorral hajtott rögzített elhelyezésű hajtóművel ellátott, szakaszonként változó terhelésű szállítóberendezésre vonatkozik. Az irodalomban és a gyakorlatban számos megoldás ismeretes, amelyeknek közös célja, hogy a változó terhelésű üzemmódokban dolgozó folyamatos szállítóberendezések vonó- vagy szállítóelemének igénybevételét a minimálisra csökkentse és a berendezések hajtásai a legkisebb teljesítményt igényeljék. Mivel sok esetben a szállítási feltételek hosszú, terhelt pályaszakaszokat igényelnek, amelyek egyetlen hajtás esetén nagy hajtóműteljesítményt, megnövelt erejű vonóelemet, ennek következtében nagy méreteket, a szállítórendszerben nagy belső erőket eredményeznek, ezért a pályát több szakaszra kell bontani több, általában segédláncos hajtás elhelyezésével. A hajtások számát, a szállítópályák mentén való elhelyezésüket, valamint teljesítményeiket úgy kell meghatározni, hogy a szállítóberendezés gazdasági-műszaki jellemzői optimálisak legyenek. Többhajtásos rendszerek megvalósításánál szabályozatlan és szabályozott hajtásokat alkalmaznak. Szabályozatlan hajtás esetén azonos nyomaték-fordulatszám karakterisztikájú aszinkron motorokat építenek a rendszerbe. A hajtások szinkronizálása a vonóelemen keresztül történik. Adott terhelés esetén a hajtóműveket úgy kell elrendezni a pálya mentén, hogy minden hajtóműre közel azonos terhelés jusson, így a vonóelem szinkronja által a hajtóművek azonos hajtónyomatékot (kerületi erőt) - azonos kerületi sebességet fejtenek ki. Az egyes hajtásokra jutó terhelés a vonóelem hajtásra felfutó és az előző hajtómű lefutó ágában mérhető húzóerők különbségéből adódik. Ha ezek az erők minden hajtásnál azonosak, akkor azt mondhatjuk, hogy a hajtóművek azonos szinten fejtik ki kerületi erejüket. Változó terhelésű üzemmódok esetén ez a törekvés csak egyféle terhelési esetnél elégíthető ki - a hajtások ugyan azonos kerületi erőt fejtenek ki, de más-más szinten, a hajtások felfutó- és lefutó-ági terhelési értékei eltérnek egymástól, nő a terhelés egyenlőtlenségi foka, ebből egyes szakaszokon a vonóelem lazulása állhat elő és a vonóelem feltorlódik. Az alkalmazott egyszerű feszítési mód (súly-, rugós feszítés stb.) csak egyféle terhelésnél adja az optimálisan szükséges feszítőerőt Minden más terhelésnél a feszítőműnek a szükségesnél nagyobb feszítőerő értéket kell szolgáltatni. A gyakorlat bebizonyította, hogy a szélsőséges terhelésnek tekinthető leterhelési esetben az alkalmazott feszítés értékének olyan nagynak kell lennie, hogy a hajtóművek egyikénél se léphessen fel a terhelés olyan mértékű csökkenése, hogy ennek következtében a hajtómű sebessége megnőjön és a vonóelem torlódását idézze elő a hajtómű lefutó ágán. Ezért egyszerű feszítőművek esetében a feszítés értékét ennek megfelelően kell megválasztani, ami azt jelenti, hogy állandó üzemben, illetve az összes többi eltérő terhelési esetben a rendszert feleslegesen túlfeszítjük, megnöveljük a vonó- (szállító) elem igénybevételét, a hajtások teljesítményigényét. Szabályozott hajtások esetén a fordulatszámát tartó, de nyomatékát változtatni képes hajtásokat alkalmaznak, melyek a változó üzemviszonyoknak megfelelően képesek egy külső vezérlő rendszeren keresztül a hajtások szükséges nyomatékát előállítani. E rendszerek egyszerű feszítésekkel üzemelnek ugyan, azonban a speciális hajtómotorok, illetve azok vezérlése drága. Alkalmaznak olyan szabályozatlan többhajtásos rendszert is, amelyeknél minden hajtás után egy feszítőművet építenek be és ezek közül a terhelés változásának megfelelően hatásosan mindig csak egy dolgozik. A változó terhelésnek megfelelően felhúzott feszítések kiiktatódnak, azaz a feszítés helyét változtatják üzemközben. Bár e rendszer viszonylag egyszerűnek mondható, a megvalósítás során az esetek többségében nincs lehetőség több feszítés elhelyezésére; a pálya nyomvonala feleslegesen bonyolulttá válik. A találmány célja, mindezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésével olyan szállítóberendezés szolgáltatása, amely a változó terhelés mellett, aszinkron motoros hajtás alkalmazása esetén nem okoz egyik szakaszon sem lazulást a vonóelemben. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ezt a célkitűzést akkor lehet megvalósítani, ha a feszítést a változó terhelés függvényében tudjuk megváltoztatni, ami mellett természetesen most is biztosítani kell azt, hogy ha a feszítőerő a megengedhető maximumot túllépi, a berendezés önműködően leálljon. A találmány szerinti berendezés lényege egy olyan folyamatos működésű, végtelenített vonóelemű, egy vagy több aszinkron motorral hajtott, rögzített elhelyezésű hajtómű által szakaszokra osztott szállítóberendezés, melynek egyik 180°-os ívében levő elmozduló terelőelemére — előnyösen súlyerővel — ható feszítése, valamint a feszítés és elmozduló terelőeleme közé beiktatott kocsija és egyrészt erre, másrészt pedig üzem közben rögzített támasztótestre felfekvő, a különböző terhelések hatására az egyes szakaszokon fellépő vonóerő-változásokból eredő sebességváltozások megakadályozására, vele mindenkor arányos többletfeszítőerőt adó, a kocsi elmozdulását gyakorlatilag nem eredményező mechanikus erőtároló szerkezete, előnyösen nyomórugója van. Előnyös, ha a mechanikus erőtároló szerkezet előfeszítés szabályozó elemmel, célszerűen csavarral van ellátva. A találmány egy célszerű kiviteli alakjában a szállítóberendezés támasztóteste az elmozduló terelőelem irányában záró kilincsművel van ellátva. Üzemen kívül a kilincsmű elenged, a támasztótest és a kocsi egyensúlyi helyzetbe áll be. A kilincsmű működtetése elektromágneses lehet. A találmány szerinti berendezést és annak működését a berendezés egy példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatban a mellékelt rajzokra való hivatkozással részletesebben is megmagyarázzuk. A rajzok közül az 1. ábra a vázlatosan ábrázolt végtelenített vonóelemű szállítóberendezés pl. konvejor vázlatos rajzához csatlakozása a feszítőmű találmány szerinti kialakításának felnagyított vázlatos metszetét mutatja be; a 2. ábra valamely végtelenített vonóelemű szállítóberendezés vonóerő-diagramja szakaszonként azonos, állandó jellegű terhelés esetén; a 3. ábra pedig hasonló vonóerő-diagram változó jellegű terhelés esetén. Az 1. ábrán a fix elhelyezésű aszinkron motorral hajtott 1, 2,3 hajtóművek szakaszokra bontva mozgatják az ívelt nyű irányában az 5 fix és a 6 elmozduló terelőelem - a jelen esetben terelő kerék - körül a 4 vonóelemet, a jelen esetben konvejor-láncot. A pálya terhelt szakaszára t egyenletesen megosztó terhelés hat. A keletkező R húzóerővel szemben hat a 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
