184271. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidin-származékok előállítására

1 184 271 2 Az (I) általános képletű vegyületeket a találmányunk tárgyát képező eljárás szerint oly módon állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képle­tekben az egyik R4 szimbólum hidrogénatomot és a 5 másik egy -COORs általános képletű csoportot jelent - ahol R ^jelentése adott esetben helyettesített fenil-cso­­port - és R a fenti jelentésű). Az (I) általános képletű vegyületeket tehát oly mó­don állíthatjuk elő, hogy egy R4 helyén valamely 10 -COORs általános képletű csoportot tartalmazó (II) álta­lános képletű vegyületet [azaz egy (lia) általános képletű vegyületet, ahol R és R5 a fenti jelentésű] valamely, R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (III) általános kép­letű vegyülettel [azaz a (Illa) képletű a-amino-izobutiro- 15 nitrillel] reagáltatunk; vagy egy R4 helyén hidrogén­­atomot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet [azaz egy (Ilb) általános képletű vegyületet, ahol R a fenti jelentésű] valamely R4 helyén egy —COOP5 általános képletű csoportot tartalmazó (III) általános képletű ve- 20 gyülettel [azaz egy (Illb) általános képletű vegyülettel, ahol Rs a fenti jelentésű] hozunk reakcióba. A találmányunk tárgyát képező eljárás két változatát célszerűen oldatban végezhetjük el. Oldószerként pl. al­koholokat (pl. egy kis szénatomszámú alkanolt, előnyö- 25 sen szekunder alkanolokat, különösen előnyösen izopro­­panolt), étereket (pl. tetrahidrofuránt), savamidokat (pl. dimetil-formamidot) alkalmazhatunk. A reakciót célsze­rűen valamely bázis (pl. nátrium-hidrogén-karbonát vagy trietilamin) jelenlétében hajthatjuk végre. A bázist, vala- 30 mint a reakció-komponenseket [azaz a (Ha) és (Illa), illetve (Ilb) és (Illb) általános képletű vegyületeket] cél­szerűen ekvivalens mennyiségben alkalmazhatjuk. A reakciót célszerűen szobahőmérséklet körüli hőmérsék-^ létén végezhetjük el, azonban alacsonyabb vagy maga- 35 sabb hőmérsékleten (pl. az ddat forráspontjáig teqedő hőmérsékleten) is dolgozhatunk. A kiindulási anyagként felhasznált (Ha), (Ilb), (Illa) és (Illb) általános képletű vegyületek ismertek vagy ön­magukban ismert módszerekkel állíthatók elő. így pl. a 40 (Ha) általános képletű vegyületeket egy (Ilb) általános képletű amin és egy Cl-COORs általános képletű klór­­hangyasav-fenilészter reakciójával állíthatjuk elő. A (Illb) általános képletű vegyületek előállítása egy Cl-COOR5 általános képletű észter és a (Illa) képletű 45 o-amino-izobutironitril reakciójával történik. A (H) és (III) általános képletű vegyületek talál­mányunk szerinti reakciójánál bizonyos esetekben (pl. R5 helyén p-nitro-fenil-csoportot tartalmazó vegyületek felhasználása esetén) (IV) általános képletű, nem-ciklikus 60 vegyületek (ahol R a fenti jelentésű) keletkezhetnek, melyek kívánt esetben izolálhatok. A (IV) általános kép­letű vegyületek előállítása ugyancsak találmányunk tár­gyát képezi. A (IV) általános képletű vegyületek a kép­ződésükhöz vezető reakció-körülmények között vagy 65 ömledékben ciklizációval könnyen az (la) általános kép­letű vegyületekké alakíthatók. • Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban is­mertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra kor­látoznánk. 60 1. példa a) 4,4 g (14,7 millimól) 3-trifluormetil-4-fluor-fenií­­karbamidsav-fenilészter és 20 ml izopropanol oldatához 65 1,28 g (15,2 millimól) a-amino-izobutíronitrilt és 1,28 g (15,2 millimól) nátrium-hidrogén-karbonátot adunk. A szuszpenziót 18 órás keverés után 100 ml éterrel hígít­juk, szűrjük és bepároljuk. A terméket 200 ml éterben oldjuk, az oldatot telített nátrium-hidrogén-karbonát-ol­­dattal és vízzel mossuk és 200 ml 0,1 n sósavval extrahál­juk. A sósavas oldatot jéghűtés közben nátrium-hidro­­gén-karbonáttalmeglúgosítjuk (pH 8) és éterrel extrahál­juk. Az éteres oldatot nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk, majd-a maradékot éter-petroléter elegyből kristályosítjuk, majd erős vákuumban 40 °C-on szárítjuk. A kapott l-(3-trifluormetil-4-fluor-fenil>5-imino4,4-di­­metil-2-imidazolidinon 134-135 °C-on olvad. b)A kiindulási anyagként felhasznált karbamidsav­­észtert a következőképpen állíthatjuk elő: 35,8 g (0,2 mól) 5-amino-2-fluor-benzotrifluorid és 300 ml vízmentes tetrahidrofurán oldatához 16,8 g (0,2 mól) nátrium-hidrogén-karbonátot adunk. Ezután keverés közben 31,5 g (0,2 mól) klórhangyasav-fenilész­­ter 100 ml vízmentes tetrahidrofüránnal képezett oldatát csepegtetjük hozzá, miközben a hőmérsékletet 20—30 °C-on tartjuk. A reakcióelegyhez fél óra elteltével 350 ml metilénkloridot adunk. Az oldatot vízzel mos­suk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A ter­méket çetroléterbôl kristályosítjuk, majd erős vákuum­ban 35 u-on szárítjuk. A kapott 3-trifluormetil-4-fluor­­fenil-karbamidsav-fenilészter 115-116 °C-on olvad. 2. példa a) 2,65 g (10 millimól) 3-klór-4-fluor-fenil-karbamid­­sav-fenilésztert, 840 mg (10 millimól) nátrium-hidrogén­­karbonátot és 840 mg (10 millimól) a-amino-izobutiro­­nitrilt 15 ml izopropanolba mérünk be. A reakdóelegyet szobahőmérsékleten 36 órán át keverjük, majd bepárol­juk, a maradékot 50 ml éterben felvesszük, és előbb 20 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd vízzel mossuk. Az éteres oldatot 130 ml 0,1 n sósavval és vízzel extraháljuk. A vizes oldatot jéghűtés közben nátri­­um-hidrogén-karbonáttal meglúgosítjuk (pH 8) és meti­­lén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumot nátrium-szul­fát felett szárítjuk és be pároljuk. A maradékot éter-pet­roléter elegyből kristályosítjuk, majd 50 °C-on erős vá­kuumban szárítjuk. A kapott l-(3-klór-4-fluor-fenil)-5- imino-4,4-dimetil-2-imidazolidinon 135—136 °C-on ol» vad. A kiindulási anyagként felhasznált karbamidsav-ész­­tert a következőképpen állíthatjuk elő: 7,25 g (50 millimól) 3-klór4-fluor-anilin és 90 ml víz­mentes tetrahidrofurán oldatához A2 g (50 millimól) nátrium-hidrogén-karbonátot és 7,8 g (50 millimól) ldór­­hangyasav-fenüésztert adunk. A reakdóelegyet fél órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd az oldatot 300 ml metilén-kloriddal és 80 ml vízzel kirázzuk, a szerves fá­zist elválasztjuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, bepárol­juk, a maradékot éter-petroléter elegyből kétszer kristá­lyosítjuk, majd erős vákuumban 40 °C-on szárítjuk. A kapott 3-klőr-4-fluor-fenil-karbamidsav-fenilészter 111-112 °C-on olvad. 3. példa a) 3,44 g (10 millimól) 3-trifluormetil-4-fluor-fenil­­karbamidsav-4’-nitro-fenilészter, 50 ml izopropanol és 0,84 g (10 millimól) a-amino-izobutironitril elegyét 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom