184253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-amino-3-kinolinkarbonsavak és észterek előállítására

1 184 253 2 szerével (Gastroenterology, 5., 43-61., 1945.). Fekély­képződés ellen 4-90%-os védelmet 12-198 pmol/kg-os adagok nyújtottak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményeket a hisztaminnal 5 stimulált savfelszabadulás szabályozására, gyomorfekély megelőzésére vagy gyógyítására használhatjuk. A készít­ményeket például orálisan adagolhatjuk oldat, emulzió, szuszpenzió, pilula, tabletta, rovátkás tabletta, pellet, kapszula és hasonlók alakjában vagy pedig beadhatjuk 10 őket parenterálisan is steril oldatok vagy keverékek alak­jában. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó készítmények hordozóanyaga például mind szilárd, mind folyékony lehet. A szilárd hordozóanyagok 15 példái a laktóz, szacharóz, talkum, zselatin, agar, pektin, akác mézga, magnéziumsztearát, sztearinsav, és ha­sonlók. A folyékony hordozóanyagok példái a szirup, földimogyoróolaj, olivaolaj, mogyoróolaj, víz és bár­milyen parenterálisan elfogadható folyadék. 20 Bár nagyon kis hatóanyag-mennyiség hatásos, ha eny­he gyomorirritáció kezelésére van szükség vagy ha a sze­mély testsúlya, akinek a készítményt beadjuk, alacsony, az adagolási egységek általában olyan hatóanyag-mennyi­séget tartalmaznak, hogy a kezelendő személy kg-onként 25 2—6 mg hatóanyagot kapjon. így az adagolási egységek 100—500 mg hatóanyagot tartalmazhatnak, a felnőttek­nek beadandók előnyösen 200-500 mg-ot. A hatóanya­got előnyösen egyenlő adagokban adjuk be naponta 1-4 alkalommal. A napi adag körülbelül 100 mg és körül- 30 belül 1200 mg közötti, előnyösen körülbelül 300-900 mg/nap. Szükséges, hogy a hatóanyag haté­kony adagját adagoljuk, azaz az alkalmazott adagolási egységnek megfelelő hatékony adagot adjuk be. A pon­tos egyéni adagokat és a napi adagokat természetesen a 35 szokásos elvek szerint, orvos irányításával határozzuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó készítmények elkészítését közelebbről az alábbi példákkal szemléltetjük. 40 1. Kapszulák Alkotórészek Mennyiség (mg) Hatóanyag (például 45 etil-8-metoxi-4-(2-metil-fenil)-amino-3-kinolin-karboxilát-hidroklorid) 200 Szacharóz 100 Keményítő 30 Talkum 5 50 Sztearinsav 3 338 Az alkotórészeket összekeverjük és zselatin kapszulákba töltjük. 55 2. Tabletták Alkotórészek Mennyiség (mg/tabletta) Hatóanyag (például 60 etil-8-metóxi-4-(2-metil-fenil)-amino­­-3-kinolin-karboxilát-hidroklorid) 350,0 Alginsav 20,0 Kalcium- és ammóniumalginát 40,0 Keményítő 54,0 Laktóz 75,0 Magnéziumsztearát 2,2 721,2 Az alkotórészeket — a magnéziumsztearát és a fele mennyiségű kalcium-ammóniumalginát kivételével - összekeverjük és etanollal granuláljuk, 8 mesh lyukbősé­­gű szitán átnyomjuk, és a keveréket 16 órán át 60 °C hőmérsékleten szárítjuk. A megszáradt, granulált anya­got ezután alaposan összekeverjük a kalcium-ammónium­alginát maradékával és a magnéziumsztearáttal és tablet­­tázzuk. 3. Intravénás injekció Alkotórészek Mennyiség (mg) Hatóanyag (például e til- 8-metoxi-4-(2-me til-fenil)­­-amino-3-kinolin-karboxilát­-hidroklorid 200 Víz 2000 T artósítószer (például klórbutanol) 20 2220 Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I. általános képletű 4-amino-3-kinolinkar­­bonsavak és -észterek és azok gyógyászatiig elfogadható addíciós sóinak az előállítására — ahol a képletben Rí rövidszénláncú alkil-, fenil-, 0-(rövidszénláncú alkil)-, S-(rövidszénláncú alkil)-, trifluormetil-, ciano- vagy dialkilaminocsoportot vagy halogénatomot jelent, R z rövidszénláncú alkil-, fenü-, fenil-(rövidszénláncú al­kil)- vagy 1 vagy 2 szubsztituenssel helyettesített fe­­nilcsoportot képvisel, ahol a szubsztítuensek rövid­szénláncú alkil-, 0-(rövidszénláncú alkil)-, S-(rövid­­szénláncú alkil)-, ciano-, karbamoil-, karboxil-, ace­­til-, trifluormetil-, hidroxil-, nitrocsoportok, vagy ha­logénatomok valamelyikét jelenthetik, R.i jelentése hidrogénatom, rövidszénláncú alkilcsoport, dimetilamino-(rövidszénláncú alkil)-, vagy (rövidszén­­láncú)alkoxi-(rövidszénláncú)alkilcsoport, azzal jellemezve, hogy egy TI. általános képletű 4-klór-3- -kinolinkarbonsavésztert - melyet adott esetben a 4-hid­­roxi-3-kinolinkarbonsavészter foszforoxikloriddal törté­nő klórozásával állítunk elő — egy VII. általános képletű aminnal reagáltatunk, ahol a képletekben Rí és R2 a fenti jelentésű és R3 rövidszénláncú alkilcsoportot je­lent, és az így kapott I. általános képletű vegyületet, melynél R3 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, kívánt esetben hidrolízissel vagy megfelelő alkohollal reagáltat­­va olyan I. általános képletű vegyületté alakítjuk, ahol R3 jelentése hidrogénatom, dimetil-amino-(rövidszénlán­­cú alkil)-, (rövidszénláncú alkoxi)-(rövidszénláncú alkil)­­csoport, és kívánt esetben az I. általános képletű vegyüle­tet valamely gyógyászati szempontból elfogadható sóvá alakítjuk. (Elsőbbsége: 1980. március 4.) 2. Eljárás az I. általános képletű 4-amino-3-kinolin­­karbonsavak és -észterek és azok gyógyászatilag el­fogadható addíciós sóinak az előállítására — ahol a képletben 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom