184222. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperidinilalkil-kinazolin-származékok előállítására

1 184 222 2 A találmány tárgya eljárás új piperidinil-alkil-kinazo­­lin-származékok, valamint gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik előállítására. A szakirodalomból számos olyan gyógyászatiig aktív kinazolin-származék ismeretes, amely heterociklusos gyűrűjén egy piperidinilalkil-oldallánccal van helyette­sítve. Ilyen szakirodalmi publikációként utalhatunk például a 3 322 766, 3 528 982, 3 635 976, 3 812 257, 3 865 827, 4 096 144 és a 4 099 002 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokra, az 1 431 815 számú francia szabadalmi leírásra, valamint a J. Med. Chem., 8. 807 (1965) szakirodalmi helyre. A következőkben ismertetésre kerülő találmány sze­rinti vegyületek az ezekben a szakirodalmi publikációk­ban ismertetett vegyületektől lényegében abban külön­böznek, hogy a piperidinilalkil-oldallánc piperidinil­­gyűrűjén meghatározott helyettesítőket hordoznak. A 4 035 369 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan 1-(benzazolil-alkil)-4-szubsz­­tituált-piperidin-származékokat ismertetnek, amelyektől a következőkben ismertetett találmány szerinti vegyü­letek alapvetően abban különböznek, hogy a benzazolil­­csoport helyett egy kinazolincsoportot tartalmaznak. Felismertük, hogy az (I) általános képletű kinazolin­­származékok - amelyek képletében Ar jelentése adott esetben egy vagy több halogén­atommal vagy amino-, trifluormetil-, 1—4 szén­atomot tartalmazó alkoxi- vagy 1—4 szénato­mot tartalmazó alkilcsoporttal helyettesített fenilcsoport, helyettesítetlen piridilcsoport vagy helyettesítetlen tienilcsoport, X jelentése >C = 0, >CHOH, >CH2, >CH— O—CO— Ra vagy (XXXIII) általános kép­letű csoport, és az utolsóelőtti csoportban Ra hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomot tartal­mazó alkilcsoportot jelent, míg az utolsó cso­portban q értéke 2 vagy 3, vagy -X-Ar együttes jelentése (XXXV) általános képletű csoport, és az utóbbiban R8 hidrogén- vagy halogénatomot vagy trifluor-metil-, 1—4 szén­atomot tartalmazó alkil- vagy 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportot jelent és R9 jelen­tése hidrogénatom R hidrogénatomot vagy hidroxilcsoportot jelent, Alk jelentése 1-4 szénatomot tartalmazó alkilén­csoport, és Q olyan kinazolinilcsoportot jelent, amelynek az 1-, 2-, 3- vagy 4-helyzetéhez kapcsolódhat Alk, továbbá amely a 2- és/vagy a 4-helyzetben oxo­­vagy tiocsoporttal van helyettesítve, továbbá amelynek benzolgyűrűje adott esetben helyette­sítve lehet halogénatommal vagy 1-4 szén­atomot tartalmazó alkil- vagy 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal, továbbá amelynek nitrogéntartalmú gyűrűje részben telített és adott esetben 1 vagy 2 egymástól függetlenül megválasztott 1—4 szénatomot tartalmazó alkil­­vagy fenilcsoporttal helyettesített lehet -, valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik rendkívül erős szerotonin-antagonisták. Az (I) általános képlet helyettesítői alkilcsoportként vagy alkiléncsoportként egyenes vagy elágazó szén­­láncúakat, például az előbbiként metil-, etil-, 1-metil-2 etil-, 1,1-dimetil-etil-, propil- vagy butilcsoportot, míg halogénatomként fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot hordozhatnak. Q jelentésén belül a kinazolinilcsoportokra példakép­pen megemlíthetjük az adott esetben helyettesített 1,4- dihidro-3(2H)-2,4-kinazolindionil-, 3,4-dihidro-l (2H)-2.4- kinazolindionil-, 3,4-dihidro-1 (2H)-4-kinazolinonil-, 1.2.3.4- tetrahidro-4-kinazolinonil-2- vagy az 1,4-dihidro- 3 (2H)-4-kinazolinonil-csoportot. Az (I) általános képletű vegyületek közül előnyösek azok, amelyekben X> C=0 csoportot jelent. Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyek képletében X>C=0 csoportot és Alk 1,2- etiléncsoportot jelentenek. A leginkább előnyös az (I) általános képlet alá eső 3-{2-[4-(fluor-benzoil)-l­­piperidinil] -etil} -2,4-(l H,3H)-kinazolindion. Az (I) általános képletű vegyületek bázikus jelle­gűek és így átalakíthatok gyógyászatilag elfogadható, nem-toxikus savaddíciós sóikká megfelelő savakkal, így szervetlen savakkal (például halogénhidrogénekkel, így hidrogén-kloriddal vagy hidrogén-bromiddal vagy továb­bá kénsavval, foszforsavval vagy salétromsavval) vagy szerves savakkal végzett kezelés útján. Az utóbbiakra példaképpen az ecetsavat, propionsavat, hidroxi-ecet­savat, 2-hidroxi-propionsavat, 2-oxo-propionsavat, pro­­pán-dikarbonsavat, butándikarbonsavat, (Z)-2-butén-di­­karbonsavat, (E)-2-butén-dikarbonsavat, 2-hidroxi-bután­­dikarbonsavat, 2,3-dihidroxi-bután-dikarbonsavat, 2-hid­­roxi-l,2,3-propán-trikarbonsavat, benzoesavat, 3-fenil-2- propén-karbonsavat, a-hidroxifenil-ecetsavat, metán-szul­­fonsavat, etán-szulfonsavat, benzol-szulfonsavat, 4-metil­­benzol-szulfonsavat, ciklohexán-szulfaminsavat, 2-hid­­roxi-benzoesavat vagy a 4-amino-2-hidroxi-benzoesavat említhetjük. Az (I) általános képletű vegyületeket a találmány ér­telmében általában úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű reakcióképes észtert - amelynek képletében Q és Alk jelentése az (I) általános képletnél megadott, míg W reakcióképes észtermaradékot, pél­dául halogénatomot (rendszerint klór-, bróm- vagy jód­atomot) vagy egy szulfoniloxicsoportot (például metil­­szulfoniloxi- vagy 4-metil-fenil-szulfoniloxicsoportot) je­lent — valamely (III) általános képletű piperidin-szár­­mazékkal - amelynek képletében R, X és Ar jelentése az (I) általános képletnél megadott — reagáltatunk az A reakcióvázlatban bemutatott módon. Az A reakcióvázlat szerinti reagáltatást a szakiroda­­lomból az N-alkilezésre ismert módszerek bármelyikével végre lehet hajtani. Előnyösen a reagáltatást egy alkal­mas, a reaktánsokkal szemben kémiailag közömbös szerves oldószerben, így egy rövidszénláncú alkanolban (például metanolban, etanolban, propanolban vagy buta­­nolban), aromás szénhidrogénben (például benzolban, metil-benzolban vagy dimetil-benzolban), éterben (pél­dául 1,4-dioxánban, vagy dipropil-éterben), ketonban (például 4-metil-2-pentanonban), N,N-dimetil-formamid­­ban vagy nitro-benzolban hajtjuk végre. A reakció során felszabaduló sav megkötésére adott esetben a reakció­­elegyhez egy alkalmas bázist, így egy alkáli- vagy alkáli­­földfém-karbonátot vagy -hidrogén-karbonátot adagol­hatunk. A reakcióelegyhez továbbá promotorként kis mennyiségben egy alkalmas fém-jodidot, például nát­rium- vagy kálium-jodidot adhatunk. A reakciósebesség növelése céljából emelt hőmérsékleteken dolgozhatunk; előnyösen úgy járunk el, hogy a reagáltatást a reakció-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom