184220. lajstromszámú szabadalom • Magszárító

1 184 220 2 a szárított magvak minőségének vonatkozásában igen jelentős haladást ért el. A találmánnyal megoldandó feladat tehát olyan mag­szárító kialakítása, amely a korábban ismertté vált meg­oldások valamennyi hátrányának kiküszöbölése mellett egyenletes magszáradást tesz lehetővé anélkül, hogy a termény minőségének romlása fellépne. Találmányunk alapja az a kísérleteink során beigazo­lódott felismerés, hogy a nedvességeltávolítás hatásos­ságának, valamint a magvak áramlási intenzitásának fokozása érdekében több egyenáramú szárítózónával és két-két szárítózóna közé iktatott kiegyenlítő zónából álló függőleges tornyot kell alkalmazni. A magvak bel­sejének nedvesség tartalma a kiegyenlítő zónában ki­egyenlítődik hőmérsékletével együtt és a magvak egyen­letesen száradnak, ugyanekkor viszonylag nagyobb szárítóhőmérsékletek alkalmazására nyílik lehetőség. Ennek megfelelően a találmány oldalfalakból, orom­részből és fenékrészből álló magszárító toronyra vonat­kozik. A továbbfejlesztés értelmében az oromrészben nedvesszem tároló kamra van kialakítva, amely alulról a torony falai között végigérő első szárító padlószerel­vénnyel van lezárva, alatta pedig első szárítókamra van kialakítva. Az első szárítókamra padlószerelvényében egymástól lényegében azonos közökben elrendezett számos nyílás van, amelyekhez alul a nehézségi erő hatására nedves szemeket a nedvesszem tároló kamrá­ból az első szárítókamrába vezető egy-egy kivezetőcső csatlakozik, a kivezetőcsövek mellett a csövek térközein, valamint az első szárítókamrán át meleg levegőt befúvó első beömlővezeték van elrendezve. Az első szárító­­kamra alulról a tornyon keresztben végigérő és az első beömlővezetékből belépő, majd lefelé áramló levegőt kibocsátó első légelvezető padlószerelvénnyel van le­zárva, alatta kiegyenlítő kamra van kialakítva, ami alulról második szárító padlószerelvénnyel van lezárva. A máso­dik szárító padlószerelvényben is egyenletesen elosztott nyílások és ezekhez csatlakozó csövek vannak, amik mellett a csövek térközeibe, majd lefelé a toronyban a második szárító padlószerelvény alatt elrendezett má­sodik szárítókamrába meleg levegőt áramoltató második beömlővezeték van elrendezve. A második szárítókamra alulról második légelvezető padlószerelvénnyel van le­zárva, amiben hűtőlevegőt felfelé irányító beömlőcsövek vannak. A meleg levegő beömlővezetékeihez meleg le­vegőt, a hűtő levegő beömlővezetékéhez hűtő levegőt szolgáltató gépegység van csatlakoztatva, a második szárítókamrához pedig az onnan távozó szárított sze­meket összegyűjtő és meghatározott ütemben kiürítő szerkezet van kapcsolva. A találmány értelmében a szárítókamrák között ki­egyenlítő zónával kiegészített és meleg levegővel üzemel­tetett további légszárító kamrákat is alkalmazhatunk. Célszerű, ha az első szárítókamrából a második szárító kamrába távozó szárítólevegőt, valamint a második szá­rító kamrából a harmadik szárítókamrába távozó levegőt stb. az alkalmazott kamrák számától függően újra fel­használjuk. Ennek a megoldásnak a legfőbb jelentősége abban van, hogy a találmány szerinti több fokozatú magszárítót bármilyen magvakhoz használhatjuk, alkalmazása azon­ban különösen előnyös szárítás közben könnyen sérülő magvak szárítására. Ilyen termény például a rozs, búza, de ugyanígy felhasználható rizs, szójabab, fehérbab, repcemag stb. szárítására is. A találmány szerinti többfokozatú magszárító lehető­vé teszi, hogy az első fokozatban igen nagy szárítási hőmérsékleteket alkalmazzunk, amelyek meghaladják a 260 °C hőmérsékletet. így például rozsot három­­fokozatú magszárítóban igen hatásosan száríthatunk, ha az első fokozatban 260-275 °C, a második fokozatban 205- 220 °C, a harmadik fokozatban pedig 135-150 °C szárítási hőmérsékletet alkalmazunk. Rizs szárításakor lényegesen kisebb hőmérsékletekre van szükség. így például az első fokozatban a hőmérséklet 120 °C, a második fokozatban 80 °C, a harmadik fokozatban pedig 50 °C. A nagy hőmérsékletek alkalmazhatósá­gának lehetősége az első szárító fokozatban azt ered­ményezi, hogy a szárítás viszonylag sokkal gyorsabban foganatosítható, anélkül, hogy a magvak károsodnának. Ezért a találmány szerinti magszárító teljesítőképessé­ge a toronykeresztmetszet felületegységére számítva viszonylag sokkal nagyobb. Minthogy pedig a nedvesség eltávolításának hatásfoka is növekszik, viszonylag lénye­gesen kisebb az üzemanyagfogyasztás. Ha például rozsot 27% nedvességtartalomról 15% nedvességtartalom eléré­séig szárítunk, 20 m2 keresztmetszeti felületű torony­ban óránként 53 m3 mennyiségű magvat lehetett szárí­tani. 13 m3-es, két szárító fokozatú toronynál a szárítási teljesítmény 85 m3/h volt. Ezt az eredményt ráadásul a nedvességeltávolítás hatásfokának figyelemreméltó növekedésével értük el, amennyiben az egyfokozatú szárító az eltávolított víz litereként közelítően 5,12 MJ hőegységet, a két fokozatú szárító viszont az eltávolított víz litereként légcirkuláció nélkül körülbelül 3,5 MJ hő­egységet igényelt. A magszárítással kapcsolatban a kiegyenlítés már régen ismeretes. Erre azonban általában legalább 12 órán át külön fokozatban került sor, sőt, a nedvességtartalom és a hőmérséklet kiegyenlítésére szánt időtartam 48 órát 'S eléil. A találmány szerinti rendszerrel a nedvesség el­távolítás hatásfokának igen jelentős növekedése mellett ez a kiegyenlítési idő 1 órára vagy ennél rövidebb időre csökkent. Célszerű azonban, ha valamivel tovább tart, mint 1 óra, minthogy ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a magvak a nehézségi erő hatása alatt a kiegyenlítő zónán áthaladjanak. Kereskedelmi forgalomban alkalmazott be­rendezés esetén ezt olyan kiegyenlítő zónában lehet elérni, amely mindössze 1,8 m magas, jóllehet általában 3,6 m vagy ennél is magasabb tornyokat használnak. így például, ha rozs szárításához a 4 086 708 sz. amerikai szabadalmi leírás szerinti egyfokozatú rendszert hasz­náljuk, a nedvesség eltávolításához az eltávolított víz minden literére számítva 5,096 MJ hőegységre volt szük­ség. Ha viszont az 1. ábrán látható találmány szerinti kétfokozatú magszárítót alkalmazzuk, amelynél a ki­egyenlítési idő másfél (1 1/2/óra), a magvak áramlási sebessége 12 m/h, az első fokozatban a beömlő levegő hőmérséklete 205 °C, és a második fokozatban a be­ömlő levegő hőmérséklete 195 °C, a fogyasztás az eltávo­lított vízre vonatkoztatva 3,444 MJ/1 értékre csökkent. Ez több mint 32%-os növekedést jelent. A találmány szerinti magszárító kiegyenlítő zónáit meglehetősen nagy hőmérsékleten üzemeltetjük és ez a magvak belsejében a nedvesség kiegyenlítődésének szempontjából fontos tényező. így például, ha három­­fokozatú magszárítóban rozsot szárítunk, amikoris az első fokozatban a beömlő levegő hőmérséklete 260 °C, a második fokozatban 205 °C és a harmadik fokozat­ban 150 °C, az első kiegyenlítő zónában a hőmérséklet 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom