184215. lajstromszámú szabadalom • Fémszerkezetű víztorony és eljárás annak készítésére
1 184 215 2 A találmány fémszerkezetű víztoronyra vonatkozik, amelynek legalább három lába, valamint azok között elhelyezkedő, a terepszint fölé emelt tartálya van. Az utóbbi időben fokozódó igény nyilvánul meg az előregyártott, könnyen szállítható elemekből - elsősorban acél alkatrészekből - a helyszínen gyorsan, és különleges segédeszközök (főleg daruk) alkalmazása nélkül felépíthető víztornyok iránt. Ilyen víztornyokra főként olyan helyeken van szükség, ahol nincs megfelelően kiépített úthálózat, tehát a speciális daruknak a helyszínre való szállítása nem szükséges, vagy ilyen daruk egyáltalában nem állnak rendelkezésre, illetőleg a nagy távolságok miatt a helyszínre való szállításuk aránytalanul nagy költségekkel járna. A 172.249 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból ismert egy víztorony ezen igények kielégítésére, amely kétféle előregyártott alapelemből daruk alkalmazása nélkül, csupán bakok és csörlők segítségével különféle variációkban építhető fel. Az egyik alapelem kétlábú, a két láb alsó végén csuklózott, síkbeli keretelem (lábas szerkezet), amely a terepszinten való kiterítés és az alapzattal való csuklós összekötés után emelőbak, emelőkötél és csörlő segítségével felállítható és ideiglenesen kiköthető. Két vagy több ilyen kétlábú szerkezet felállítása után a két-két ilyen párhuzamos keretelem között rendelkezésre álló hasáb alakú szabad térben tartályt húznak fel csörlő segítségével a lábas szerkezetek felső végéhez, ahol kötőelemek segítségével rögzítik azt. A felerősített tartály a lábas szerkezetekkel együtt önálló rendszert képez, így az ideiglenes kikötések eltávolíthatók. Ez a megoldás a gyakorlatban jól bevált, van azonban néhány hiányossága. Mindenekelőtt - a rendszer lényegéből eredően - a tartály alakja nem lehet tetszőleges. Előnyösnek tulajdonképpen csak az U keresztmetszetű, hasáb alakú tartály mondható, amely két végén U alakú peremmel van ellátva és ezen perem mentén van a lábas síkbeli keretelemek felső végén kialakított záróelemekhez erősítve. Az ilyen tartályok teherbíró képessége azonban korlátozott, és statikailag hátrányos, hogy a tartály az oszlopba be van kötve, arra támaszkodik, és a bekötésből hajlítóigénybevételt szenved, ezért nagyobb tároló kapacitású víztorony csak egy sor lábas szerkezet és két-két lábas szerkezet által hordozott több tartály alkalmazásával létesíthető. Az ilyen soklábú víztornyok viszont aránylag nagy alapterületet igényelnek és esztétikai szempontból sem minden esetben előnyösek. Ezen túlmenően egy-egy tartály felemeléséhez legalább két csörlő szükséges. A találmány célja ezen hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata, hogy olyan víztornyot szolgáltasson, amelynél a tartály alakja gyakorlatilag tetszőleges lehet, illetve teherbíróképesség szempontjából a legelőnyösebben választható meg, amely anyagtakarékos a jelenleg ismert hasonló víztornyoknál gazdaságosabban szállítható, elemeiben tipizálható, és tartályának felemeléséhez nincs szükség darura. A találmány feladata továbbá olyan eljárás kidolgozása, amely - a víztorony szerkezeti adottságait kihasználva - lehetővé teszi a tartály egyetlen csőrlővel történő helyére emelését. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a tartályt a lábak felső részében csatlakoztatott, hajlítóterhelést viselni képes tartószerkezetre függesztjük fel, tetszőleges alakú, és statikailag optimális tartályt tudunk alkalmazni, következésképpen minimális 2 anyagigényű szerkezettel tág határok közötti igények kielégítésére alkalmas víztornyokat tudunk létesíteni. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy ilyen szerkezet minimális szerelési ráfordítással létesíthető, mivel a hajlítóterhelést viselő tartószerkezet úgy alakítható ki - például centrális nyílással rendelkezik - hogy kötél segítségével a tartály egyetlen csőrlővel is a helyére emelhető. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan víztorony segítségével oldottuk meg, amelynek legalább három lába, valamint azok között elhelyezkedő, a terepszint fölé emelt tartálya van, és amelynek lényege, hogy a lábak felső részében a lábak közötti tér függőleges geometriai középtengelye felé nyúló karok vannak csatlakoztatva, amelyek hajlítómerev tartószerkezetté vannak egyesítve; és a tartály kerületmenti tartományában több helyen csuklósán van e hajlítómerev tartószerkezetre felfüggesztve. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a tartály a felülnézetben lényegében csillagalakú hajlítómerev tartószerkezetre — amely a lábakkal térbeli keretvázat alkot - annyi helyen van a lábak közelében a karokra függesztve, ahány lába van a víztoronynak. Célszerű, ha a lábak felülnézetben ugyanazon osztókörön, és egymástól azonos szög-távolságban vannak elhelyezve, és a tartályfelfüggesztési helyek egymástól ugyanilyen szög-távolságban, de az előbbi osztókörnél kisebb sugarú osztókörön vannak. A víztorony egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a tartály oldalfelületéhez rögzített, és felső, átmenő lyukat tartalmazó részükkel a tartályfedél peremmenti részén felfelé túlnyúló függesztőelemekkel, célszerűen fülekkel van ellátva, amelyek felső részükkel a karokban kiképzett részekre illeszkednek, és az e réseket határoló kar-részekben átmenő lyukak vannak kiképezve; és a tartály az egymással fedésbe hozott lyukakon átvezetett csapokkal van a hajlítómerev tartószerkezetre felfüggesztve. A fülek célszerűen a tartály függőleges merevítőbordáiként vannak kialakítva. Egy további találmányi ismérv szerint a fülek alsó részéhez a lábakat körülfogó, a keretvázat vízszintes irányban merevítő, de a tartály kismértékű függőleges mozgását lehetővé tévő hüvely vagy hasonló van rögzítve. A lábakhoz a karok sarokmereven vagy csuklósán csatlakozhatnak; az előbbi esetben egy-egy láb és kar célszerűen egy tagból áll. A víztorony egy további előnyös kiviteli alakjának az a lényege, hogy a karok az oszlopok közötti tér függőleges geometriai középvonala előtt végződnek, végeik tartományában össze vannak kötve, és végeiken belül a hajlítómerev tartószerkezet centrális nyílást tartalmaz; ez esetben a csörlő emelőkötelének átvezetésére igen kedvező lehetőség adódik. A karvégek összekötésére előnyösen például hegesztéssel rögzített acélanyagú gyűrű szolgálhat. A lábak egyenes - célszerűen vízszintes és ferde — rácsrudakkal - rácsrúd-mezőkkel - vagy íves vízszintes gyűrűkkel vannak egymáshoz merevítve. A víztorony építésére szolgáló eljárásra az jellemző, hogy a) legalább részben vagy teljesen kialakítjuk a víztorony térbeli keretvázát; b) a lábak közötti térben, célszerűen a terepszint tartományában — önmagában ismert módon, elemek-5 0 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65
