184137. lajstromszámú szabadalom • Zsaluzat térlefedő szerkezet, különösen födémszerkezet építésére, valamint eljárás födémcsere kivitelezésére a zsaluzat alkalmazásával
184 137 a 13. ábra a 12. ábra szerinti gerendaelemet beépített helyzetben, keresztmetszetben mutatja; a 14. ábra a 13. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszet; a 15. ábrán a találmány szerinti zsaluzat födémcseréhez való alkalmazásának módját szemléltettük. Amint az 1. ábrán látható, az egészében 1 hivatkozási számmal vázlatosan jelölt födémszerkezet betonozásához egymás mellé helyezett faltól-falig egy darabból levő 2 gerendaelemekből, és azok alsó 4 peremei között húzódó 5 réseket felülről lefedő, és a szomszédos 2 gerendaelemeket egymáshoz kapcsoló, egymásnak szorító 3 rögzítő-hézagtakaró lécekből álló zsaluzatot használunk. A kisméretű, helyükre könnyen bepattintható (1. később) 3 rögzítő-hézagtakaró lécek a cementlé átcsorgását tökéletesen meggátló hézagzáráson és a gerendaelemek közötti szorító kapcsolat létrehozásán túlmenően a födémekkel szembeni hanggátlást is biztosítják. A 2 gerendaelemek két végükkel — mégpedig 11 talplemezükkel — valamely építményrészen, például a geometriai hossztengelyükre merőleges (nem ábrázolt) falak tetején fekszenek fel, és az azok közötti nyílást áthidalják. A 2 gerendaelemek igen könnyű, mégis nagymerevségű üreges testek, amelyeket kívülről — a már említett 11 talplemezeken kívül — a ferde, felfelé összetartó 12 oldallapok, valamint a felső 13 fedőlap határolnak, így a 2 gerendaelemek keresztmetszetben lényegében trapéz alakúak, és az alsó 4 peremek — amelyek a 2 gerendaelem teljes hosszúságában mindkét oldalon végighúzódnak — a 11 talplemez folytatásába esnek, azzal egy tagban vannak kialakítva. A gerendaprofilokat belülről a 6 bordák merevítik, külső oldalfelületükből pedig kétoldalt ugyancsak üreges 7 bekötőbordák nyúlnak ki, amelyek a 2 gerendák teljes hosszában végigfutnak, s azok anyagából, a gerendákkal egy tagban vannak kiképezve. A szerelés és betonozás idejére a zsaluzatot alulról helyenként a 2 gerendaelemek geometriai hossztengelyére keresztirányú — célszerűen merőleges — 8 segédgerendákkal támasztjuk alá, amelyeket 9 oszlopokra helyezünk; ezeket a segédszerkezeteket az 1. ábrán szaggatott vonalakkal tüntettük fel, és a beton megszilárdulása után a 10 lefedett térből azokat természetesen eltávolítjuk. Az 1. ábrán balról jobb felé haladva ábrázoltuk a találmány szerinti födémépítési eljárás egyes fázisait. A 2 gerendaelemeket sorba egymás mellé helyezzük úgy, hogy a szomszédos gerendaelemek alsó 4 peremei közvetlenül egymás mellé kerüljenek. Közöttük - bár igen kis szélességű — 5 hézagok jelentkeznek, amelyeket a 3 rögzítő-hézagtakaró lécekkel úgy fedünk le — és egyszersmind a szomszédos 2 gerendaelemeket egymással úgy kapcsoljuk össze —, hogy betonozáskor a cementlé a zsaluzat alsó felületén ne jelentkezzék, az 5 réseken ne folyhasson át. A folyadékzáró lefedés célszerű módját, illetve a 2 gerendaelemek és 3 rögzítő-hézagtakaró lécek célszerű kialakítását és kapcsolatát a későbbiekben még részletesen ismertetni fogjuk. Miután az 5 réseket a 3 rögzítő-hézagzáró lécekkel lefedtük, és a szomszédos 2 gerendaelemeket összekap7 csoltuk, a szomszédos 2 gerendaelemek közötti lefelé keskenyedő 14 terekben 15 betonacélokat helyezünk el, amelyek a 2 gerendaelemek végein túlnyúlnak, és az építmény valamely (nem ábrázolt) szerkezetrészébe, többnyire monolit vasbeton koszorújába vannak bekötve. A 15 betonacélok elhelyezését követően kerül sor a födém betonozására, amint ezt az 1. ábra jobboldali végén érzékeltetjük. A szálasanyag-adalékot tartalmazó monolitbetonnal egyrészt kitöltjük a 2 gerendaelemek közötti 14 tereket, miáltal 16 vasbetongerendák jönnek létre, másrészt a vastagságú 17 fejlemezt készítünk a 13 fedőlapok síkja felett. Miután a monolitbeton megkötött, a vasbetonszerkezet teherviselővé válik, a 2 gerendaelemek és a 3 rögzítő-hézagzáró lécek által alkotott zsaluzat a födémben bennmarad, véglegesen annak részét képezi, és alsó felülete közvetlenül tapétázható vagy festhető, vagy akár további felületképzés nélkül is esztétikus megoldást nyújt. A monolitbeton megszilárdulása után a 8 segédgerendákat és 9 oszlopokat természetesen eltávolítjuk. A 2. ábrán a 2 gerendaelemek geometriai hossztengelyére merőleges keresztmetszetben, nagyobb méretarányban látható egy olyan födém részlete, amely az alábbiakban részletesen ismertetésre kerülő zsaluzóelemek felhasználásával, a találmány szerinti eljárással épült meg. Statikai szempontból a találmány szerinti eljárással készült födém fejlemezes bordás vasbeton födémnek minősül, tehát ilyenként kell méretezni. Amint a 3. ábrán látható, az egészében 2 hivatkozási számmal jelölt üreges gerendaelem keresztmetszetben lényegében — beépített helyzetében lefelé szélesedő, és felső élei mentén lesarkított - trapéz alakú. A 11 talplemez, a 13 fedőlap és a ferde, felfelé összetartó 12 oldallapok által határolt teret az oldallapok ferdeségével ellentétes ferdeségű belső merevítő 6 bordák három, egymástól elkülönített 18, 19 és 20 kamrára osztják, mivel a 6 bordákat is a 2 gerendaelem hosszirányában végighúzódó tömör lemezek alkotják, amelyek a 11 alaplemezből, illetve a 13 fedőlapból indulnak ki. A 20 kamra lényegében egyenlőszárú háromszög-keresztmetszetű (levágott csúccsal), a 18 és 19 kamrák pedig lényegében egyenlőtlen oldalú háromszög-keresztmetszetűek. E kamrák járulékos előnye, hogy bennük folyadékvezető csöveket, villamos vezetékeket, kábeleket és hasonlókat helyezhetünk el, s ezek későbbi cseréje és javítása — amennyiben az üreges 2 gerendaelem végeit megfelelő módon lezártuk — minden nehézség nélkül végrehajtható. A 3. ábrán jól láthatók a 12 oldallapokból — azok középső tartományában — kinyúló 7 bekötőbordák, amelyek a 2 gerendaelemek teljes hosszában végigfutnak, és lényegében derékszögű négyszög-keresztmetszetű, üreges profilok. A 7 bekötőbordák rendeltetése, hogy a 2 gerendaelemnek a 16 monolitbetonba (1. ábra) való bekötésének a hatékonyságát fokozzák, a gerendaelem megfelelő kapaszkodását a betonban biztosítsák. A 6 bordák alulról a 11 talplemez középső tartományából indulnak ki, egy befelé ugratott — kívül b szélességű — 21 horony belső sarkaiból, és a 13 fedőlaphoz annak a 12 oldallapokkal való találkozása — vagyis a gerendaprofil felső sarkai — közelében kapcsolódnak, 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
