184129. lajstromszámú szabadalom • Védőberendezés nyomóközeggel működtetett 3-5 körös fékberendezésekhez, főleg járművekhez
184 129 A találmány tárgya nyomóközeggel működtetett 3—5-körös védőberendezés, amely fékberendezésekhez, főleg járművek, elsősorban haszonjárművek fékberendezéséhez való. Ismeretesek többkörös védőberendezések, főleg 4-körös védőszelepek, amelyek egyetlen energiaforrás alkalmazása mellett egymástól független négy sűrített levegőkörben úgy biztosítanak, hogy az egyik körben történő meghibásodás esetén a többi kört továbbra is ellátják nyomóközeggel, így részben működőképesek maradnak. Ehhez azonban minden körhöz energiatárolóra van szükség. Annak érdekében, hogy az energiatároló térfogatát viszonylag kis értéken tartsák, olyan megoldásokat is kifejlesztettek, amelyeknél a fő- és mellékkörökben lévő biztosítás meg van osztva. Ezeknél a mellékkörök viszonylag kis energiatárolókkal vannak ellátva. Ilyen megoldást ismertet például a 2 005 727 számú NSZK- beli közzétételi irat. Olyan 4-körös védőberendezések is ismertek, amelyek két energiatárolóval üzemelnek. Ezeknél a biztosítónyomások az áramló nyomóközeg dinamikai hatásától, a szivárgási keresztmetszettől, az. energiaforrás pillanatnyi szállítóteljesítményétől, valamint a fogyasztókhoz történő pillanatnyi szállított mennyiségtől függ. Ilyen például a kereskedelemben „AE 4138” néven ismert 4-körös védó'szelep, (NSZK-beli). Ha a berendezést csupán két energiatárolóval kell üzemeltetni, ez azzal a hátránnyal jár, hogy az egész rendszer legalacsonyabb biztosítási nyomását az a kör határozza meg, amelynek a biztosítási nyomása a legkisebb. Ilyet ismertet a 2 143 733 számú NSZK-beli közzétételi irat. lia a tartálynélküli körben — amely a legkisebb biztosítási nyomással van biztosítva - szivárgás lép fel, a nyomóközeg hozzávezetése azoknál a tartálynélküli köröknél is megszűnik, amelyek biztosítási nyomása azonos, vagy nagyobb. Ennélfogva azok működése is megszűnik. Ez különösen akkor áll elő, ha a négy kör között különböző nyomásheállítás nem lehetséges. Ilyen megoldást ír le a 101 477 számú NDK-bcli szabadalmi leírás. Különböző, vagy azonos biztosítási nyomások tartálynélküli körök közötti megvalósításához legalább egy energiatárolóból folyamatos utántöltésre van szükség. Olyan esetekben, amikor az áramló nyomóközeg dinamikus hatását is járulékosan számításba veszik, szivárgási veszteségeknél a statikus biztosítási nyomás erős növelése lenne kívánatos, máskülönben a tartálynélküli körökben a fogyasztási levegő áramlása révén a statikus biztosítási nyomás azonos módon változna. Ezáltal a levegő hozzávezetése normál esetben is időszako-* san megszakítható, vagy a dinamikai hatás csupán igen nagy szivárgásnál hatékony. Az ilyen típusú védőberendezéseknek tehát két egymásnak ellentmondó funkciót kell teljesíteniük, ami csak kompromisszumokkal lehetséges. A fent említett megoldások közös hiányossága továbbá, hogy maximálisan négy nyomókor biztosítható. A törvényes előírások teljesítéséhez, illetve további 3 részkörök, illetve mcllékkörök biztosításához járulékos túlfolyó-, vagy biztosítószelepek és adott esetben további energiatároló beépítése szükséges. Ha nyomóközegként levegőt használnak, ez a fenti megoldásoknál azzal a hátránnyal is jár, hogy az energiaforrástól a sűrített levegő közvetlenül a tartálynélküli körökbe juthat. Ennek következtében nincs mód a levegő kellő víztelenítésére, ami pedig alacsonyabb hőmérsékleteknél fokozott befagyási veszéllyel jár a tartálynélküli körökben. Ennek elkerülése céljából a biztosítószelepek elé járulékos víztelenítőberendezéseket, például légüstöket kellene építeni. A fenti víztelenítési probléma megoldására olyan megoldás is ismert, amelynél a sűrített levegőt az üzemi kör energiatárolóján át visszavezetik a védőberendezésbe, és csak azután engedik a tartálynélküli körökbe. Ilyen megoldást ismertet a 2 423 520 számú NSZK-beli kö/rebocsátási irat. Az ilyen megoldások viszont azzal a hátránnyal járnak, hogy az energiatárolótól a biztosítószerkezetig a levegő visszavezetéséhez járulékos csővezetékeket igényelnek. Az olyan nyomóközeggel működtetett berendezések, amelyek energiatárolójának nyomása nagyobb, mint a fogyasztók által megkívánt nyomás, hátrányosak abból a szempontból, hogy köreikben járulékos nyomáshatároló szelepek beépítésére van szükség. Például a 2 452 171 számú NSZK-beli közrebocsátási iratból olyan megoldás is ismert, amelynél négy kör nyomáshatárolására csupán két nyomáshatárolószelepet alkalmaznak. Itt is jelentkezik azonban az a hátrány, hogy ezek a nyomáshatároló szelepek járulékosan szükségesek. Továbbá, az üzemi körök és a tartálynélküli körök, például az utánfutó köre csak azonos üzemi nyomással üzemeltethető. Ennélfogva az üzemi körökben a nagyobb nyomások — szemben az utánfutó körbeni szabványos nyomással — nem használhatók ki. Ennek kiküszöbölésére a 2 518 701 számú NSZK-beli közrebocsátási iratban olyan megoldást javasolnak, amelynél az üzemi körök nyomáshatárolása a szóló- és utánfutóüzem között automatikusan változik. Ezáltal azonban további hiányosság jelentkezik, nevezetesen, hogy a vontató jármű szóló- és utánfutóüzem között különböző késleltetési értékekkel rendelkezik. Ennélfogva a járművezető adagolási érzéke más és más, ami a vezető fokozott megterhelésével jár. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfelelően olyan védőberendezés létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a mellékkörök egyikének meghibásodása esetén a főkör legalább egyik energiatárolójáról a többi üzemelő mellékkört tovább táplálhassuk, valamint, hogy a két főkör egyikének kiesése esetén valamennyi mellékkört az üzemelő főkör energiatárolójáról továbbtáplálhassuk. A kitűzött feladatot a találmány szerint olyan nyomóközeggel működtetett 3- 5-körös védőberendezéssel oldottuk meg, amelynek két főköre egy-egy energiatárolóval van ellátva és a két főkör egymáshoz képest meghi-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
